Nagyon zavar ez a zizegő hangzás. Nem olyan veszélyes, sőt messze nem, mint Posthumusék tavalyi förmedvénye, de akkor is előjön a "Whistler anyja-érzés" az első Bean-moziból az álszimfonikusokat tekintve: mindkettő fej, de azért mégis egyértelmű a különbség. Szóval ez levon az élményből.
Ilyen lámát. Csak egy sima pár másodperces részletnek rakta bele azt a jellegzetes zimmeres dallamot a másodikba. Se előtte, se utána nincs benne, ergo ki is maradhatott volna. Amúgy rendben volt ez is.
[előzmény: (19131) Bíró Zsolt, 2011-11-01 09:28:17]
Pontosan, jól mondod! A sejtésem az, hogy ez a tudatosság nem csak pici :) Aronofsky-Mansell párost is ezért említettem, mert nem ismerem úgy, mint amennyire a közös filmográfiájuk alapján talán kellene.
szerintem van egy pici tudatosság abban, hogy a spielberg-williamst kerüljük egyelőre. a filmzenékkel csak érintőlegesen összeszaladó emberek zöme szinte minden fontosabb williams-témát ismer, miközben én pl hiába hivatkozok minduntalan a 'jelek'-re, mint a kétezres évtized egyik legjobb muzsikájára, ha senkinek fogalma sincs az egészről. tehát azt gondolom, azért sem foglalkoztunk még ezzel a duóval, mert van elég sok egyéb páros, akik totálisan ismeretlenek egy általános hallgató számára.
Valóban jók, és Spielberg-Williams nagyon várós nálam is :)
Viszont azt sajnálom, hogy a rádiós összeállítások közül eddig még egyet sem tudtam elcsípni.
Tavaly a Moon kapcsán hallgattam meg először tudatosan egy Clint Mansell albumot (addig még csak a Requiem for a Dream főtémáját ismertem a film nélkül, ami még mindig nem lett megnézve), és idén a The Fountain került elő (ezzel pedig az első Darren Aronofsky film, amit megnéztem). Kettejükről is szívesen olvasnék, mert még csak mostanában vannak megismerőben.
Ilan Eshkeri - Johnny English Reborn zenéje nekem bejön, végre van egy szuper kis főtéma, és köré épített izgalmas háromnegyed óra.
Ami még tetszik, az Craig Armstrong - In Time albuma, kicsit olyan, mint egy "lecsendesített" Tron. Illetve Lorne Balfe és Hans Zimmer Skylanders: Spyro's Adventure rövid, hősies zenéje.
Valóban remek lett az újabb rendező-zeneszerző páros írás (alig várom, hogy a Burton-Elfman vagy Spielberg-Williams duóról olvashassak), viszont felfedeztem egy apró bakit: a Lány a vízben nem 2004-es film (az A Falu), hanem 2006-os.
Klaus Badelttől (és Andrew Raihertől) ez végre egy egész kellemes, clintmanselles gitárpengetés. Ugyanaz végig, de eléggé hangulatos. Úgyhogy ezt nem adták ki, nem illeszkedett volna a rosszak sorába. :)
10/7
Igen, az a szomorú, hogy több nagyon jó zene után gyors egyenzenegyártásra állt rá.
Nekem azért nagyon fura, hogy ennyire hivatkozási alap lett a Karib főtémája. Mikor először hallottam, már akkor is úgy tartottam számon, mint a Gladiátor elején lévő csatazenének egy fel nem használt, majd ide lenyúlt részlete.
http://www.youtube.com/watch?v=vInYMVxYhh4
Elküldve: 2011-11-01 09:39:25, 
