Meglepett, hogy végighallgattam és értékeltem. :)
Egyébként alapesetben szó szerint minden filmzenét lepörgetek, nem a pontozás miatt szoktam valamit meghallgatni, hanem eleve így történik. De vannak zenék, amik rajtam kívül mindenkinek tetszenek, egyben klasszikusnak számítanak. Egy Indiana Jones, BTTF számomra viszont nem élvezhető zene, meg nem kötődöm a filmekhez sem, így nem tudok rájuk 8-9-10 pontokat adni, amennyi szerintem is a reális. A bevált "érdemei elismerése mellett hetes"-t vagy hatost meg ebben a pár esetben nem adok, mert tudom, hogy nem én vagyok a zene célcsoportjának tagja, és nem tudom reálisan megítélni. Valamelyik Indyvel például megpróbálkoztam, de idegesített, és abbahagytam.
De ez csak tényleg néhány esetben van, leginkább azoknál, amiket itt meg lejjebb leírtam, nem arról van szó, hogy nem vállalom a véleményemet, hanem inkább önkritikát gyakorlok. :)
Bocsi, hogy megint visszakérdezek, de mi is lepett meg? :)))
Azt pedig értem, hogy csak pontozás miatt nem fogsz végighallgatni egy albumot, ez teljesen megérthető, viszont ez nyilván igaz sok más nem alapzenére is, ezért nem értettem elsőre, de így már igen.
Én viszont szeretem a 70-es 80-as évek filmjeit, zenéit, amik igen jellegzetesek, felismerhetők és nagyon jól járják körül a filmhez kiötlött témá(ka)t. Ilyenben pont John Williams a legjobb. Indiana Jones téren pedig különös, hogy néhány hónapja nekiültem újra az 5 CD-ből álló díszdobozos kiadás végighallgatásához, és most a 2. rész albuma jött át a legjobban, holott arról nincs is igazán olyan tétel, ami a kedvencem lenne (nyilván eddig ezt az albumot hallgattam a legkevesebbszer a többi közül).
Akkoriban (még régebben meg talán ennél is jobban /nem tudom, a nagyon régieket már annyira nem ismerem/) meg a kreativitás jó része a témák variálgatásában nagyon igényesen és jól átgondoltan, felépítetten mutatkozott meg.
A mai zenékkel meg szerintem az a baj, hogy erre túl kevés időt kapnak a szerzők attól függetlenül, hogy azért van jó pár szépen sikerült darab is. Ez utóbbiakra a példám egyértelműen John Powell, neki eddig mindig sikerült úgy újat adnia számomra, hogy közben szerethessem bennük azt is, amit a régi muzsikákban.
Ez meglepett. Mindegy, a Total Recall nem lesz értékelve. :)
Arra gondolok, hogy van egy pár zene, ami klasszikus, mint az Alien, a Star Warsok és az Indiana Jonesok, de még egyet se bírtam végighallgatni, így csak a pontozás miatt nem is fogom. :)
Ahogy látom, azért a fél órásra négy pontot adtál :) Azt nem tudom, hogy mire gondolsz ezzel az okkal nem pontozásra. Úgy értem, hogy maga az Alien miatt, vagy pedig eleve az "alapzenék" miatt nem pontoztad?
Amúgy nekem nem tűnt az Alien alapzenének. Azt viszont a(z eddig) nem megnézése ellenére látom, hogy filmként alap.
A JG-pótlásaim (tervezettől eltérő sorrendjében) következő darab a Rambo volt, épp pár perce ért véget, és mivel kíváncsivá tett, már folytatom is a 2.-vel :)
Filmként ez gyerekkoromban amúgy sem volt annyira ajnározva, én inkább a Rocky vonalat követtem :)
Pár napi kerítésfestés után volt mit olvasni: "Magukhoz és másokhoz nyúló" zeneszerzők, ami ugyebár a Zack Hemsey Vs. T3 afférból nőtte ki magát. A diplomásoknak és házasoknak pedig én is gratulálok! :) Az esküvői zenelejátszás azért a diplomaátadóéhoz képest valóban szakértő kezébe került :)
Nos az affér ügyben tihanyiattilának kell igazat adnom, ahogy ő is írta: "keresek nektek még vagy tíz ilyet, és döntsétek el, ki kitől lopott." Ami azt illeti, pár éve készítettem is egy ilyen, kb. 50 percnyi egyik zenéből a másik hasonlóba átúszó mixet. Ellenben én szeretek ilyen zenéket hallgatni (bár vannak kivételek), éppen ezért is készült a szünet nélküli válogatás.
Ma pedig bepótoltam Jerry Goldsmithtől az Alien hiányosságomat. Kevésbé tetszett, mint a Total Recall, a filmhez viszont, gondolom, kifejezetten illik. (Nem ez volt a legjobb tétel az albumról, de valahogy mégis) ez fogott meg a legjobban:
http://www.youtube.com/watch?v=N0259S2ZP3M A verzió megjelölés miatt nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán elhangzik-e így a filmben.
Amit hallgattam 111 perces album, összességének különlegessé az, hogy olyan hatása volt, mintha végig csak egyetlen számot hallgattam volna, ami egyértelműen olyanná teszi, hogy kicsit se lehessen kizökkenni a már az elején kiötlött hangulatból. Ugyanakkor pont emiatt is tetszett kevésbé a fentebb említett másik (nemrég bepótolt) Goldsmith albumhoz képest, hiszen alig voltak igazán kiemelkedő pontjai.
A lényeg viszont, hogy szerintem simán végighallgatható még ez a közel két órás változata is (gondolom a rövidebb szintén).
nekem régi sanda gyanúm, hogy család ide vagy oda, ő azért a másik oldalra is játszik. és elnézve ezt a balfe-gyereket (meg még párat korábbról), egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy tántoríthatatlan nőcsábász... :)
Erkölcsileg (bár nem jut eszembe most jobb szó, de van rá) olyan szinten leépült nálam Zimmer a nullára, hogy nem is tudom, mi sértőt írhatnék, amivel reálisan állítanám párhuzamba őt. Facebookon is mindenkinél megtalálni őt mint kedvencet, és érthetően is egyébként, mert aki nem ennyire ásta bele magát a témába, mint mi, az valóban azt láthatja, hogy a legtöbb esetben Zimmer neve a stáblistán = jó zene. Ez igaz is, csak hát ujjgyakorlatoknál (és már két perceknél) is minimum öt másikat hoz, persze, hogy marha jó zenék születnek többnyire, a babérkoszorú meg az övé.
Zavar, de sokkal inkább zavar az, hogy a sok tanítvány okán már kommersz amit csinál zenei világ. Az, hogy mindig vkivel dolgozik annyira nem, megszoktam aztán kész. Ha bosszankodsz, változik vmi? :))
Már elnézést, de ez már igazán kibaszottul szánalmas.
- Hans, kéne kétpercnyi zene egy kisfilmhez. Meg tudod csinálni?
- Egy pillanat!
- Most meg mit keresgélsz ilyen izgatottan?
- Nem tudod, hová raktam Lorne-t?
- De hát csak két perc!
- Nem tudod, hová raktam Lorne-t?
Elküldve: 2011-07-17 09:57:05, 
