Az egylemezes Broken Arrow CD-jét megtartottam, mikor szelektáltam másfél éve a polcon, mert azért ma is hallgatható album.
Viszont ezen a most kiadott kétlemezesen sosem fogom átrágni magam, csak bele-belepörgettem. Egyszerűen így már iszonyatosan elavult a stílusa, ráadásul ehhez a két órához aztán már tényleg minden tölteléket felpakoltak az albumra. Ismét csak meg lettem erősítve abban, hogy ugyan Zimmer szintis vígjátékzenéi mennyire kellemesek ma is, de a szintis akciózenéi többnyire épp ellenkezőleg.
ha igazán őszinte akarok lenni, akkor a végére azért rendesen lefárasztott a 'priest'... tény, hogy kellett már egy ilyesféle zene, de ez sokszor olyan, mintha elfman is részt vett volna a létrehozásában...
másik: kapom a buysoundtrax hírlevelet, hogy kiadtak valami 'music inspired by pirates of the caribbean'. most mégis mi a túró inspiráló van ebben? illetve mit lehet vele még kezdeni, ami érdekes hallgatnivaló lehet?
ahogy megszólalt a karibtéma az album elején, már elkezdtem finnyáskodni, hogy már megint mi ez... a 'mermaids' viszont elég rendesen össze van rakva, nyilván tizenötéves panelekből. de hát néha jó legózni.
Erre a Theoryra írtam, hogy - az összes többivel ellentétben - még elmegy.
Kérdés, hogy egy ilyen albumot hány ponttal lehetne értékelni, hiszen az album fele egyértelműen gagyi - és még szolid vagyok. Van egy nem túl kiemelkedő score, és még tovább húzza lefelé az összképet, hogy az album második fele kuka.
Én mellesleg nem értem a Karib-téma népszerűségét. Már az első résznél is az volt, hogy még a laikusoknak is feltűnt, hogy a Gladiátorból lett eredeteztetve. Ehhez képest minden filmzenei koncerten lejátsszák. Arra tudok gondolni, hogy mivel párévente felbukkant, ez a folyamatos jelenlét felülírta az "eredetit", ez ivódott bele a nézőkbe.
ezek a potc-remixek úgy szarok, ahogy vannak. ennél lényegesen előrébb tart az elektronikus műfaj, olyan kezdetleges hangzások és fantáziátlan megoldások halmaza ez az egész, hogy csak hallgattam itt tágra nyílt szemekkel... az általam előzőleg várt két reménység közül photekre rá se lehet ismerni, mintha tíz évvel ezelőtti darab lenne, és hát freeland sem kápráztatott el, sőt.
a többiek meg... ez az earworm számomra beazonosíthatatlan, ha nem a mashupos csóka, akkor fingom nincs, hogy engedték a projekt közelébe. ki:theorytól már hallottam aranyos dolgokat (a sashás 'coma'-remix szerintem jó), és igazából talán ez a legjobban sikerült próbálkozás. a supermashbros is legalább öt évvel ezelőtti electro-hangzás, a paper diamond hallgathatatlan a rosszul effektezett gitársávtól, a static revenger pedig bármilyen stúdiós vizsgán megbukna, így egyetlen műfajban nem lehet keverni, fejfájdítóan ocsmány.
szóval ha tiestomiksznél farkast kiáltottam, most inkább odamennék hozzá, hogy "egy vérből valók vagyunk, te meg én"...
én ezzel az albummal egyelőre nem tudtam mit kezdeni. meghallgattam direkt emiatt pár egyéb hirschfelder-score-t, de valahogy nem értem pontosan, mit akar a szerző, szokatlannak tűnik a stílusa. valószínűleg film után meghallgatom majd mégegyszer, de én a zene meghallgatását követően szinte azonnal elfelejtettem azt.
[előzmény: (18193) Bíró Zsolt, 2011-05-15 16:46:51]
A három másik közül a Priesttel és a Camelottal még csak felületesen ismerkedtem meg, de azt már látom (hallom), hogy az év kiemelkedő albumai.
A Bureau-ban az tetszik, hogy azzal a ritkábban hallott stílusával jött elő TN a ködből, mint például a Mad Cityben is. Nem raknám egy éves lista elejére, de kifejezetten érdekes zene.
Azonban az idei évben először a Sanctum fogott meg (pedig lassan itt a félidő), ami szerintem Jerry Goldsmith nagyszabásúbb zenéi rajongóinak is bejöhet.
[előzmény: (18193) Bíró Zsolt, 2011-05-15 16:46:51]
A Priest, a Camelot és a TNewman-féle Bureau mellett az idei évben ez is listás lesz nálam. Odafigyelős, összetettebb zene, nem kifejezetten könnyű darab. Viszont (bár még nem láttam a filmet, csak az előzetesét) a látottak alapján ennél a score-nál hozzáillőbbet nem tudnék a jelenetek alá képzelni. Szinte láttam magam előtt, mi történik a filmben. 10/8
"...Na akkor ez egy nekem való album lesz, mivel abszolút hiányában szenvedek az eddigi Karib-zenéknek..."
A Karib zenék megismerését szerintem az első rész előtt készült Zimmer albumokkal kell kezdeni :)))
Egyébként, ha ezt figyelmen kívül hagyom (márpedig ez így van, egyszóval engem nem zavar), akkor az első rész zenéjét tartom a legjobbnak, egységesnek. Bár valójában a harmadik Karib van igazán szépen felépítve, végigvezetve.
A Karib-történet filmileg egyre rosszabb (a 4.-et még nem tudom, viszont előzetesek alapján örülök neki, hogy nincs benne mindenféle tengeri ember, és eltúlzott lehetőségek -ami még az elsőben nagyon jó arányban lett eltalálva a filmes(!) valószerűségekkel keverve-), és ez a tendencia most a negyedik zenére is igaz. Vagy csak az a baj, hogy a harmadik után már előre többet vártam (mármint a hallható végeredménytől).
"...nem csodálkoznék ha a kiadás borítójának belsejében a következő felirat állna: "Na ehhez kurvára semmi kedvem nem volt - Hans Zimmer" :)..."
Ha ilyet írna, akkor az még mindig jobb lenne, mintha valami más sort, de hozzá gondolná, hogy "Elég nektek ennyi." Mert azért pár filmzenékkel ismerkedő egészen fiatalt meg lehet téveszteni ilyen remix összeállítású lemezzel.
"...45 perc a score, tehát végül is bónusz zenék, leállíthatók 45 után ... Persze semmi keresnivalójuk itt..."
Engem már a második rész lemezén az az egyetlen remix is zavart. És nem az, hogy vannak ilyenek, mivel ezeket is meg szoktam hallgatni, pedig még diszkóban sem voltam életemben, és mégis sok ilyen filmzene remix tetszik... De az, hogy mi a fenéért kell a filmzene albumra is feltenni ezeket, hát fogalmam sincs. Teljesen felbontja a lemez rendjét még akkoris, ha a végére vannak pakolva sorba. Ezen a negyedik Karib albumon meg ráadásul fél órát foglalnak a CD-ből, érthetetlen... Hacsaknem kiderül, hogy ezek majd benne lesznek a filmben is :D
Vagy talán lesznek olyanok, akik az utolsó fél óráért vennék meg ezt az összeállítást? De velük meg az előtte levő trackek miatt tolnak ki... Hm...
Ebben a Karib-szériában olyan lehetőség lett volna benne, mint annak idején a Star Wars-ban, vagy Indiana Jonesban (szerintem legalábbis), ez akár zeneileg is igaz lenne, ha már a legelején nem lett volna elszúrva, mert bár a filmhez zseniális, mégis a filmzenekedvelők körében hamar ki lett szúrva, hogy ez másvalaki zenéje, és korábbról is ismerős (hát ezt valahogy tudni kellene figyelmen kívül hagyni, csak épp van, akinek ez nehéz/lehetetlen, és ez megérthető). A történet pedig a folytatásokkal egyre inkább el lett bonyolítva, rontva, számomra legalábbis szétesett az egész. A szereplők jellemvonásai, viselkedésük viszont megmaradt legalább (illetve, ami mondjuk lényegtelen: mindegyik rész végén a stáblista után visszatérő kis jelenetek jó ötletek, rendesen meg van vele tisztelve a mozit elejétől a végéig ülő néző). Kb. ez kötötte össze a remek Fekete Gyöngy átkával a többit. A negyediknél az elsőhöz hasonlóra számítanék, a zene megvan hozzá, mert eléggé az elsőből válogat témát, de ha ilyen szedett-vedett lesz a film is, akkor csalódni fogok.
"...végül felrakod a POTCra?..."
Nekem az első három ott van, mert bíztam abban, hogy olyan tudna lenni, mint azok a filmek is, amiket fentebb írtam. Az ilyen kialakított világokban élni a film közbeni pár órában, és a zenéjük hallgatásakor újra, az páratlan élmény tud lenni. A POTC viszont csak tudNA lenni. Nem értem, hogy miért nem akar(t)...
Na még egy sort Powell-ről is:
"...Szóval nem is baj, ha Powell ontja magából a rajzfilmzenéket, ő legalább jókat ír..."
De mennyire, hogy így van!!!! :)
Várom a Kung Fu Panda II.-t :)))
Én nem nagyon tudom támad Tylert a Battle LA és a Fast Five miatt, de ez a TR Prime...basszus, van olyan track, ami olyan, mintha rejected POTC lenne. Neeeeeee máááááárrr
A Priest pedig első hallgatáskor az első 3-4 track után még egy "elmegy" kategória volt, mert ütést vártam. Ezt utána megkaptam. :))))
Én meg azt hiszem, hogy mind a kettőtöknek igaza van, csak rosszul esik mert én törzsgyökeres Bourne-os vagyok, és néha már kétségbeesek hogy olyat nem hallhatok többé soha !!! :((( Jó persze pont olyat ne is halljak, csak hasonló stílust.... Na jó ez, megnyugtattatok ! Addig max. hallgatok Tylert, de ő nem pótolja sajnos Powell-t :S
[előzmény: (18177) Bíró Zsolt, 2011-05-12 16:39:07]
Annyit rosszat írtatok az új POTC-zenéről, hogy csak háttérzeneként kezdtem el hallgatni, aztán azt vettem észre, hogy többször is leálltam egyéb tevékenységeimmel és csak a zenére koncentrálok. Hát ez az album nem rossz, sőt néhol kifejezetten élvezetes. Az első két rész score-jánál egyértelműen jobb, a harmadikénál viszont már nem. Persze van ebben az újban az előzőekhez képest egy hatalmas stílusváltás, így meglehetősen furcsa az összhatás, megjegyzem én sem ezt vártam, nagyon nem, de ettől még tetszett, amit hallottam.
A Rodrigo Y Gabriela bevonása azért sokat hozzátesz a zenéhez, bár kétségtelen, hogy legalább ennyit el is von, mert nagyjából az általuk képviselt stílus miatt üt el a korábbi POTC-zenéktől ez az új. A The Pirate That Should Not Be és az Angry And Dead Again azért elég jó tételek, bár egy Tarantino-filmbe inkább illenének, mint egy kosztümös kalandfilmbe. Lehet vitatkozni azon, hogy jó húzás volt-e Zimmertől a gitáros duó bevonása, nem tudom a film alatt milyenek lesznek ezek a gitáros trackek, de önmagukban rendkívül jók.
A remixekről: volt amelyikkel nincs semmi probléma, de normál esetben ezeknek semmi keresnivalójuk nem lenne egy score albumon, pláne azért mert felteszem sok Zimmer-szerzemény lemaradt emiatt. Az első remix tracknél azért megijedtem kicsit, hogy végig ez a kilencvenes éveket idéző Nintendo zene lesz, de nem. Szóval összességében vegyesek az érzéseim, de erős 7 pontos albumnak érzem az első hallgatás után.
A tralerzenék kedvelői pedig biztosan örülnek majd a Mermaids második felének. (szevasz brooks!)
Elküldve: 2011-05-18 19:57:54, 
