Egy magyar rendezőtől hallottam élőben: "Azért jó filmszemlékre járni, hogy tudjunk mikből lopni." (így ezzel a szóval, így a lopás nemigazán jelent önmagában semmit sem)
A lopásra a legszebb szó az ihlet :)
Szerintem egyébként sem áll túl távol a két kifejezés egymástól. Mindez inkább csak megítélés kérdése, mármint, hogy jó vagy rossz dolog-e az ilyen jelenség (nekem mondjuk tetszeni szoktak ezek, persze, ha nincs tényleg nagyon túlzásba víve).
Erről a te nem értesz hozzá jelenségről jutott eszembe még...
Tegnap láttam a Juszt Laci műsorát amiben az a pasas volt a vendég aki a 4-es metró alagútját tervezte ill. irányította a kivitelezést! Diplomás szakember, külföldön elismert de hazajött hogy megcsinálja mert már a 70-es években megtervezte azt! A J.L. azt mondta a pasinak hogy (amiben hozzáteszem totál igaza van neki) maga lehet elismert külföldön, több országban több száz kilométer alagutat épített de itthon be fogják magának bizonyítani hogy maga nem ért ehhez az egészhez...szánalmas de ez is történt:S
Egyébként ez a lopás olyan dolog hogy ma már könnyen bizonygatjuk ki kitől lopott, de sosem lehet tudni hogy akiket ma úttörőnek hívunk-tekintünk honnan szerezték az ötleteiket csak annyi a különbség hogy azt már nem lehet bizonyítani! Ezt nem csak a zeneszerzésre értem hanem úgy általánosságban sok területre ráhúzható (irodalom, festészet stb) ők is emberek voltak nincs kizárva hogy lopták ötleteiket de ez már sosem derül ki!
Látom Zsolti megint ráakadtál egy trollra, téged kisértenek az ilyenek :)
Tudod hogy felesleges vitatkozni velük úgyis bebizonyítják hogy te egyáltalán nem értesz a zenéhez mert nincs erről egyetemi diplomád:)
Nem kell ilyeneket válaszolni, hogy mi nem süllyedünk a komolyzenék szintjére. Szerintem Leon24 mondja nagyon jól, azaz nem egymást lenéző területekről van szó, de még akkor sem erről lenne szó, ha nem a legegyértelműbb (zene-zene) kapcsolat lenne köztük.
Az interjút tegnap olvastam el, elkezdtem a hozzászólásokat is, de már az itteni reagálásokat előhozó elsőnél kiakadtam, és nem folytattam. Most viszont mégis elolvastam az összeset.
Épp előző héten néztem meg Eisenstein Jégmezők lovagja (Aleksandr Nevskiy) c. filmjét, és akkor tudtam meg, hogy Prokofiev a zeneszerzője, utána azt is meghallgattam külön. Ma meg olvasva az interjú egyik hozzászólásában pont ennek az említését, örültem, hogy ennyire egyértelmű példával tudtak érvelni a filmzene és komolyzene összehasonlításának feleslegessége mellett.
Amúgy meg, ha fel is lehet ismerni egyes komolyzenei szerzők zenéit, vagy stílusait a filmzenékben, fogalmam sincs, hogy mi a fenéért nem lehet azt tisztelgésnek venni, mert szerintem a szerzők fejében nem a lopás jár elsősorban (bár nem ennyire egyszerű ez sem).
Az interjú meg jól sikeredett, arra viszont nem gondoltam volna, hogy Bíró Zsolt kedvence a Thin Red Line :)
Az interjúra meg annyit, hogy elképesztő, és tényleg sz.gép előtt ülve abszolút érthetetlen számomra, hogy hogyan lehetett olyat írni hogy filmzene=popzene.
hát valóban más-más kategória a battle la és a lego. a lego az a fajta zene ami után felállsz a gép/hifi elől és szürkének érzed a világot. a battle la meg egy adrenalinbomba. szerencsémre én mind2re vevő vagyok.
"Morricone, meg Williams, Howard Shore, meg a többi azért önmagában popzene, magára és a minőségre valamit is adó komoly zenerajongó ilyet nem hallgat (mert üres, felületes, klisékből építkező, stb.)."
Eddig miért nem mondtátok nekem hogy a filmzene az popzene ? Úristen, megyek is innen.... :-O
Amúgy remek interjú, a kis köcsögnek még visszaírni sem érdemes, de úgy láttam hogy egy másik kommentező is ezen a véleményen volt/van.
Vagy mondani kéne neki hogy mi meg nem vagyunk hajlandóak lesüllyedni a komolyzene szintjére ! Lehet hogy mérges lenne ? :D
hát ez a battle la egy irdatlan nagy nagybetűs HÁBORÚS film. aláírom hogy sok korábbi háborús filmből lop egy kicsit ezt-azt, de én elnézem. aki szereti az amerikai híró szöldzsör érzést annak kötelező.
tyler zenéje olyan szinten passzol a filmhez hogy az vmi leírhatatlan. bármikor amikor felcsendül alatta az a marha egyszerű rc-s rövidke főtéma felállt a karomon a szőr, amikor meg a ritmusos katonai indulós dobpergés akkor kedvem támadt volna bekiabálni h csáááárdzs!!! jófajta moziélmény.
spoiler
lehet hogy én vagyok már a túl nyálas, vagy túl hálivúdi, de nekem hiányzott a végéről eckhart részéről egy baromi nagy hősi halál [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2011-03-20 01:17:29]
Gondolom ez a gyík hülyére hallgatta Beethovent, akinél meg is állt a zeneszerzés. A zseni nem csak egy szint, hanem egy minőség, aminek megnyilvánulási formái is vannak. Egy dologban különböznek, de ezen egy dolognak is csak a formájában. Míg Beethovent az akkori zeneszerzési és előadási szabályok kötötték ésemiatt bizonyos értelemben ő is "alkalmazott" zeneszerző volt, addig Williams a kép és a történet szabályaihoz igazodott. Ez a fórum gyökér embertípus kritizálta akkoriban Beethovent, mert nem Bach szintű. Ez persze mindent meghallgat és vágja a Williams zene mikor Bartók és mikor Debussy, nos pont az ilyeneknek kellene tudnia, hogy a zeneszerzés nem kérkedő, egymást lenéző terület. Nem nézheti le Mahler Wagnert, Carl Orff meg Gerswhint. Nem nézheti le a pszichológiát az alhasi sebészet stb stb. Ez nem a dedó, kié jobb. Nem kell az ilyen álkultúrsznobokkal foglalkozni. Az egy más kor volt és manapság a zenét, főként a szimfónikus zenét nem lehet bekategorizálni. Lehet mértéket állítani, pl Beethoven az életművét és alkotói minőségét tekintve xy szerint jobban kihasználta a kor által megszabott hangszeri és komponálási lehetőségeket, de nem kell ezért a korunk egyik legterjedelmesebb életművével rendelkező, a jelenkori alkalmazott zeneszerzés egyik élő legendáját lealázni, mondván egy eredeti dallama sincs és mindent összelopott. Magát teszi csak hiteltelenné az, aki ilyen hülyeségeket dumál.
Személy szerint azt vallom, hogy Williams már megérdemli, hogy a klasszikus "nagy nevekkel" együtt említsük, de a legtöbb tehetséget a saját korszaka nem ismeri el széles körben, majd 150 év múlva, mikor már nem élnek. Akkor majd jönnek az ilyenek és Williams lesz a nagy zeneszerző és az aktuális a sz@r
tiszta, kultúrált zeneszerzés. ma hallgattam meg screenarchiveson a moviescoremedia új spanyol és ausztrál zeneszerzőinek albumait,és pont azokat a megoldásokat találtam meg bennük, amit már régóta hiányolok a fllmzenékből. érdemes tenni velük egy kísérlet.
From Movie Score Media: "Featuring music from the best known of The Asylum's many cult movies, Mega Shark vs Giant Octopus, our Chris Ridenhour that focuses on his monster film score also features selections from ghost movie Haunting of Winchester House, the Mega Shark follow-up Mega Piranha and the studio's monstrous take on Sherlock Holmes. Despite the fact that virtually all of Ridenhour's scores are composed on a shoestring budget with almost just a couple of weeks to deliver 90 minutes of complex, action-dominated music, Mega Shark vs Giant Octopus is one example of the composer's ability to invest originality into his music: here the shark is represented by quotes of music by Beethoven and the octopus by some elegant Bach. It is all really exciting, and above all - a load of fun!"
Ebben a Battle LA-ben túl sok eredetiséget nem véltem felfedezni szokványos RC zene Tyler jobb munkáinak a nyomába sem ér. A film is kb ennyit fog érni :S Kár érte többet vártam tőle! Ahogy elnézem idén sem a nagy nevektől fogok emlékezetes zenéket hallani...
Elküldve: 2011-03-20 21:38:01, 
