Demcsákot se értem, amikor kimondja, hogy 2012-ben lesz csak bemutatva, akkor, hogy mondhatja pár másodperccel később, hogy itt a trailere, még akkor is ha olvassa súgóról, bár egy reggli műsornál gáz lenne ha ilyet alkalmaznának.
Puzsér helyreigazító válasza sok dologban érthető, de a helyzetet nehéz magyarázni. Az, hogy az imdb-n mi mit előz meg, nem feltétlen mérvadó, egy dolog ítélkezik és ez az idő.
Abban semmiképpen sem értek vele egyet, hogy Ledger halála befolyásolta volna az alakításáról és a filmről kialakult véleményt. Pontosan, hogy a nagy pszichopata karakterek mellé ért, mivel nem játszotta az örültet, hanem szószerint azzá vált, a hangja, a nem tudatosan irányított arcizom rángások, a fejkapkodás stb. Ez a színészet egy magas foka, ez az átváltozás.
Akárki is jöjjön a III.részben mint gonosz, fel kell kötnie a gatyáját.
elég erőteljes rc-áradattal indul ez az év, aminek gondolom sokan nem örülnek, én viszont a boldogabbak táborát szaporítom.:)
crysis 2, battle la és most a the eagle atli örvarssontól. nem mondom azt h a kedvenceim közé növi ki magát de van rajta pár igen erős track. jófajta atli-munka.
Hát elsőre ez a Crysis 2 szerintem egy átlagos darab, pedig a tavalyi játékzenéje tetszett önmagában is. De ez olyan, mintha vmi feltörekvő-de-komolyabban-soha-nem-fogjuk-jegyezni szerző írta volna.
10/6
Khm. A francokat Elfman... :) Ez a Lardtól a Forkboy átirata. Egyébként Zimmer évek óta nem akasztott ki zenével, mint most a Rangóval, noha ez a score benne volt az év legjobban várt tíz zenéjében.
Nem biztos, hogy mindent el kellene neki vállalni, ha tudja, hogy nem képes rá. A Rango felháborító, erre nem lehet más szót találni. Az egy perc alatti játékidővel rendelkező trackeket most nem is emelném ki, de hogy a főtéma, vagy mi a szösz, a Sherlock Holmes variációja legyen, azt azért megerőltetőnek nem nevezném. Mondjuk legalább többnyire bendzsón van előadva, bár cimbalmon is hallható.
Oké, a Morricone-hangzás megbocsátható, elvégre a vadnyugaton játszódik a film, de ebből is egy jó nagy Sherlock utánzat lesz a végére.
Külön poén, hogy fél Mexikót be kellett neki vonnia, hogy egy kicsit mariachi stílusú legyen a zene, bár a végén rendezői kérésre jött a Los Lobos és Zimmer dallamát ők is meghangszerelték, így legalább nem egy salsásított Batman Beginsnek tűnik a film alatt hallható zene.
A Wagner- és Strauss-átiratok pedig, ha nem külön kérésre kerültek így bele a zenébe, akkor különösen cikinek nevezhetőek.
De úgy összességében ez az album Zimmerre nézve (utálom ezt a szót, de ide nagyon illik) gáz. Persze nem rossz, amit hallunk, de hát ennél azért ez több is lehetett volna. A Rango elbaszása Zimmer leszarom hozzáállásán kívül, mással nehezen magyarázható.
Danny Elfman-ét? Valamit akkor nem hallgattam tőle mostanában(?)? :)
Ez a zene így valóban jobb, de pont ez jutott eszembe Zimmer ilyenjéről, hogy ha hosszabb lenne, akkor valamivel értékelhetőbb lehetne, bár igaz, hogy éppen elég csak ennyit kibírni a "Lego Racer"-stílusból :D
Coen-éktől eddig csak a The Hudsucker Proxy-t és a The Ladykillers-t láttam, de külön a zenéjüket még nem hallgattam, így végülis onnan kell(ene), hogy ismerjem Burwell-t is. A Fargo pedig a még kimaradtak között van filmmel és zenével együtt, viszont amikor írtad ajánlásként ezt a zenéjét, akkor a youtube-on pont ezt (csak nem ezzel a videóval) hallgattam, amit most linkeltél :)
Ez a téma tényleg klasszisokkal jobb, mint a Twilight. A filmnek meg utánaolvastam, majd a megnézendőek listájába veszem, mert szeretem az ilyen különc filmeket (az eddig látott kettő alapján itt is ilyenre gondolok), valahol félúton lehet a "normális" (nem rossz vagy jó értelemben) és a Tim Burton művek között.
Bevallom a Twilight nekem se tetszett tőle. Úgy szólt a film alatt valami, de semmi extra.
Nem tudom ismered e, de én pl ezzel kedveltem meg őt és ennek fényében érthető miért írom, hogy a Twilight nekem se tetszett.
A fantasy soha nem tartozott az általam kedvelt műfajok közé, ezért maradhatott ki eddig a film. Magában a zene meg csak most jutott el ide. Elolvastam utána a filmzene.net-en az írást (a szerző munkásságáról is), így a Flesh and Blood-ról tudok, viszont az ajánlásoddal már azt is tudom, hogy ez lesz a szerzőtől a következő :)
Burwell-lel az a helyzet, hogy számomra nem kifejezetten jó albuma kapcsán ismertem meg (a film meg aztán pláne nem ad rá okot, hogy legalább ott megszeressem). Ez a Twilight.
Nála jól jön az ajánlás, a True Grit linked kellemesen lágy zene úgy, hogy közben nincs túlszépítgetve a dallam. A film különösebben nem izgat (lehet, hogy eztán sem fog), de a cselekményéről az ugyan kevés infó kapcsán nem ilyen zenére számítottam, bár még nem tudom, hogy a többi track milyen, vagy csak a történetet ismertem félre.
A hosszú fejtegetésre én mondjuk kíváncsi lennék, igaz szintén látom, hogy valóban sok (talán az összes) filmes műfajjal ez a helyzet, de értelmes magyarázatot nem tudok rá adni, mivel szerintem majdnem mind az igényektől eltérőek. Vagy csak öregszem... :)
Pár hónappal ezelőtt én is így voltam, talán szinte ugyan ezt is írtam. Persze láttam még anno a Conant de mint zenére nem emlékeztem. Engem is meglepett, hogy mit hagytam ki és én is nekiálltam a szerző zenéinek megismeréséhez. Ilyen egy fantasy zene, mégha hard fantasy is a conan.
Ami nagyon tetszik még tőle az a Flesh and Blood.
Az LA zenéjét még én se hallottam, de addig is ajánlok egyet, amit igen. Carter Burwell nagy kedvenc, már a Fargo óta, amely zsenialitását egyébként még nem ismételte meg, hasonlóan a Coen testvérekhez.
A True Grit kedves próbálkozás arra, hogy a westernt élőnek tudjuk, de ezért nem haragudhatok Coenékre, szerintem jó pár műfaj: sci-fi, horror, thriller már rég nem azok, mint amiknek indultak, de ez hosszú fejtegetést igényelne.
A zenéjét érdemes meghallgatni. A főtéma rengeteg variációban hallható, de nem fullad ki. 3-4 track levétele egységesebbé tette volna az albumot de így se a "fárasztóan" hosszú kategória. + a végén egy dal formájában is hallhatjuk a főtémát. Érthetetlen miért nem szerepel az oscar jelöltek között. Talán mert jó?
Lényeg, hogy a Conan, the barbarian létezéséről tudtam ugyan, de sem a filmet nem láttam még, sem a zenéjét nem hallottam, de most ez utóbbira rászántam magam. Már az első tétel után (az új 2 lemezes kiadásról) rájöttem, hogy ez a "rászánni magam" nemhogy rossz kifejezés, de egyenesen ellentétes azzal, mint amilyen fantasztikus hangulattal, hangerővel töltötte meg szünet nélküli tartalommal a szobát.
Az egész album lenyűgöző volt számomra, és ennek kapcsán kerítettem elő a korábbi albumokat is belőle, illetve ami fontosabb: Poledouris néhány többi művét is, mert az az igazság, hogy az ő munkássága nekem eddig ismeretlen volt attól még, hogy hallottam már a nevét.
Nemcsak sajnálom, hogy nem ismertem eddig a zenéit (legalábbis tudatosan), hanem szégyenlem is. A Conan zenéje olyan lett, hogy ha most össze kellene állítanom egy 10-es listát a legjobbakból úgy, hogy minden zeneszerző neve csak egyszer (egy művel) szerepelhet, akkor ő ezzel bőven benne lenne.
Kicsit ennek a fényében álltam volna neki Brian Tyler Battle LA zenéjéhez, de mivel most éppen nem tudok arra koncentrálni, így egyelőre csak az emlegetett 2. track-et hallgattam meg külön: Várom már, hogy mikor érek el az egész album meghallgatásáig, mert ez is a többször hallgatós kategóriába fog esni a 4 perc alapján :)
Elküldve: 2011-02-25 13:12:54, 
