Elolvastam a 2010-es értékelőket.
Nagyon lekötöttek, gratulálok hozzájuk, szépen össze lettek foglalva a tavalyi muzsikák! (egy nem különösebben ide tartozó megjegyzés: olvasás közben Bruno Coulais - The Secret Of Kells albuma szólt a háttérben, ez így pont kellemes volt, bár épp emiatt szerintem majd újra kell hallgatnom)
Amikre kíváncsi lettem:
Armand Amar - AO - Le Derniel Néandertal
Blake Neely - An Article of Hope
Artem Bank - Star Ruler
Christophe Beck - Percy Jackson (ez mondjuk fel volt írva nálam eddig is, de még nem hallgattam)
Rachel Portman - Never Let Me Go
Gabriel Yared (tőle nem igazán ismerek zenéket, de látom, hogy nagy vesztesként tartjátok számon, nyilván nagyon jó művei vannak, ha ennyire sajnálatos, ami vele történik)
Tihanyi Attilától az úgynevezett A-listások tendencia-szerű elemzése igencsak elgondolkodtató.
Az utóbbi időkben a magam részéről az ilyenek miatt gondoltam bele abba, hogy esetleg nem-e azzal van baj, hogy jobban elkezdett érdekelni a filmzene magánál a filmnél (nem úgy, mint régen -hiszen régen eleve a filmek után kezdett el érdekelni ez a műfaj is-).
Az ismeretlen szerzők felé való fordulás (mint "probléma"megoldó módszer) helyett én meg a film megnézése utáni zenehallgatással próbálkozgatok (bár van, amikor kíváncsiságból nem tudom betartani :D)
Ja, és kedvet kaptam Alan Silvestri Predatorjához újra... és újra... :)
A fentebbi módszer egyik példája éppen tegnapi:
Megnéztem végre a Tron: Legacy-t (igazándiból teljesen ugyanazokkal a cselekménysorozatokkal történik végig, mint az első rész, éppen ezért jó lett volna, ha a végén Clu, mint gonosz-program ki tudna jönni a valós életbe). A filmzene, ami eddig is nagyon bejött, most kategóriát váltott nálam olyan értelemben, hogy az Inception hasonlóság ugyan megmaradt, de már nem nevezem a folytatásának :)))
Lehet, hogy csak hirtelen fellángolás a közelebbi moziélmény miatt, viszont, ha figyelmen hagyjuk a film és zene kapcsolatát, és csakis a stílusra koncentrálunk, akkor ez a zenei világ a Tron-hoz jobban passzolt, mint az Inception-höz.
A zene tetszik, de úgy tűnik, Lisa Gerrardéknak nem szóltak, hogy ma már vagy 12-vel későbbi Photoshopot szokás használni. Nagyban rakom ki, hogy jól érvényesülhessen a minőségi munka.
úgy értettem hogy nagyon jablonsky-s hangzású...már ha lehet az ő nevéhez kötni bármilyen hangzásvilágot is:))) mondjuk tylertől sem áll messze a hegedűnyiszálós rc-zene.:)
Viszont így, hogy mégis említetted, legalább megismerhettem. Eddig nem hallottam róla, pedig jópofa kis zene (és közben vidáman alattomos). Először nem akartam meghallgatni, mert rákerestem, és horrorfilmhez készült, mostanában meg nincs kedvem ijedezni :D
Viszont ahogy elkezdtem, úgy ment mégis végig, tiszta Gremlins hangulat. Nagyon nagy! :))) A film is ilyen egyébként? (csak trailer-t láttam belőle)
Bár azt hiszem ez direkten van, mert a stáblista alatt ki is írják Nino Rota nevét és a film címét (Amarcord) is. A két film közti párhuzamot viszont nem értem, igaz nem ismerem az Amarcord-ot, csak a filmzenéjét.
Az a vicces, hogy soha ennyire nem készültem még a dologra, mint most, mikor abszolút időben elkezdve, több mint két hónapon át csak a 2010-es zenéket szortíroztam, és biztos voltam benne, hogy az idei első két hétben megleszek mindennel. De hát nem így lett. Megint. :)
Nekem az jutott eszembe, mikor láttam, hogy megjelent a The Mechanic, hogy marha jó, egy újabb sablonos Isham, amit meg se kell hallgatnom ahhoz, hogy tudjam, milyen.
De persze meghallgatom, hátha...
Meghallgattam az albumot is. A 80-as éveiből két másik album mellett (Stanley and Iris; The Accidental Tourist) már csak ezt nem ismertem tőle, de ebből még a főtémát sem hallottam. Örülök, hogy belinkelted, nagyon nagy! :)
Elküldve: 2011-02-13 15:16:07, 
