Finálé? Hm. Ha most nézem, akkor az Indy IV. kicsit ilyesféle, csakhát az a zene "egymagában" van sajnos. Jelenleg szerintem 2001-2005 között volt nagyon jól sikerült időszaka élén a Terminállal.
Én még és még akarok tőle hallgatni a "szokásos" csodáiból :)
Kíváncsian (talán már előre elfogultan) várom a várhatóan ez év végi két albumát: War Horse; Adventures Of Tintin. Szerintem lehetetlen, hogy ne sikerüljön jól :) Bízom benne (nem nehéz...).
Hihetetlen, ha az ember egy kicsit belegondol, hogy Williams mi zenét letett már elénk. Embertelen meló van mögötte. Azért remélem lesz még egy nagy nekifutása "fináléként".
Egyébként ezért jó ez az oldal, mert mindig jó zenéket ismerhet meg az ember. Talán még a Monsignor-t is te ajánlottad, de az is lehet, hogy Tihanyi Attila volt.
Azt megkérdezhetem, hogy miért ezt a zenét választottad?
Nekem most kifejezetten tetszik, hogy nem a Star Wars, bár tőle a 70-es évektől kezdve mind a mai napig mindegy, hogy mit hallgatok (a lehető legjobb értelemben).
A Rítus egy igen csak várakozáson felüli, sokféle érzést keltett bennem.
Szóval megismerkedtem Alex Heffes számomra még, csak az első tőle hallott munkájával. Nem volt rossz.
alex heffes - the rite-ját hallgattam tegnap fél füllel számgépes szerkesztgetés közben. elég ötletesnek és dallamosnak tűnt, úgyhogy ma 2 füllel is nekiülök.
Mark Isham - The Mechanic : egész kellemes meglepetés így az év elején. A nyitótétel baromi jó, csak kár hogy ilyen rövid. Kicsit "tisztázatlan" nekem ahogy így végighallgatom, szétszórt vagy nem is tudom. Van benne csörgés-zörgés rendesen, de nem a kedvenc szekcióm miatt, bár abból sincs hiány ezen az albumon. Egyébként érdemes meghallgatni, én mondjuk főképp Isham neve miatt szántam rá magamat, hogy vajon mit sikerül alkotnia. 10/6
Tegnap este még eszembe jutott az írásom után, hogy filmzeneileg is tudtam volna írni "egy" érdekességet:
Vannak, akik filmzenék közben hangszereken játszanak, vagy dobolnak, ha úgy tetszik rondítanak alá.
Ellenben van egy srác, aki szerintem(!) kivételesen igényesen művel ilyet (filmzenék, játékzenék, előzetesek alatt szóló zenék, és egy kevés egyéb muzsika közben). 2009 óta folyamatosan nézem, amiket feltölt youtube-ra. Több utóbbi videójához már egész kis történetet kerekített az adott filmhez hűen.
A 2010-es év szerintem hosszú idő után, igen erős volt zeneileg, de a 2009-essel összevetve mindenképp. Mivel sok album között nem tudnék dönteni, annyira egy szinten vannak nálam, ezért zeneszerzők alapján állítottam össze az idei listám:
5. Danny Elfman: Egyik legkedvesebb zeneszerzőm lényegében csak egy albuma az Alice in Wonderland miatt van itt, de ezen munkája annyira Elfman fénykorát idézik, hogy számomra még a főtéma (ami Elfman eddigi egyik legjobbja) sem vált unalmassá. Viszont örülnék neki, ha a közeljövőben nem csak Burton papa munkáihoz tudna ilyen zenéket összehozni.
4. James Newton Howard: Ezzel és a következő két helyezettel nagy bajban vagyok, mert akármelyikükkel felcserélhettem volna. Howard zsenialitását dicséri, hogy a bűn rossz, The Last Airbenderhez ilyen grandiózus muzsikát tudott készíteni, ami ennyire túlnő a filmen. A közepes Salthoz pedig sikerült egy igencsak élvezetes, igaz „zimmeresre” hangszerelt scoret összehoznia, ami nekem, még az előbb említett munkájánál is jobban tetszett. A helyzetet csak a kissé gyengécske The Tourist ront.
3. John Debney: Idén csoda történt. Megkedveltem John Debneyt, akinek eddigi „kutyasétáltatós” zenéi (még az Even Almighty sem) nem igazán nyerték el a tetszésemet. Aztán jött az Iron Man 2 lassan beérő aláfestése, az év legjobb akciótételével, valamint a Silvestri előtti tisztelgésként felfogható Predators, ami nekem Silvestri munkáinál is jobban tetszett. Remélem, mostantól több ilyet hallhatok tőle.
2. Alexandre Desplat: Szerencsére a francia szerző idén takaréklángra kapcsolt, ami munkái színvonalán is érződött. Először jött az egyedi hangzású Ghostwriter, majd az év leginkább várt scoreja, a Harry Potter 7/1 (vicces, hogy amikor megismertem Desplat a The Golden Compassal, azt mondtam magamban mennyire hasonlít a stílusa Williamshez és de jó lenne, ha egy HP filmhez csinálna zenét, és láss csodát). Ugyan utóbbi elsőre csalódás volt, mivel nem érte el nálam a 3. vagy 6. rész szintjét, de aztán szép lassan beérett, így kiváncsi vagyok, hogy a grandiózus fináléhoz mit fog alkotni.
1. John Powell: Ez azt hiszem nem is volt kérdés. Az elmúlt évek (önmagához képest) inkább középszerű munkái után Powell nagyszerűt alkotott 2010-ben, köztük az év legjobbját (HTTYD), valamint az év legjobb akció scoreját (Knight and Day). Két másik munkája (Green Zone, Fair Game) ugyan nem különösebben volt a kedvencem, de ezekben most is sikerült felfedeznem valami nagyszerűt. Soha rosszabb évet, Mr. Powell!
Különdíjasok:
Hans Zimmer – Inception: Zimmer zenéje nagyon jól működik a film alatt (hála a bivalyerős főtémának), de a csendesebb visszafogottabb részek számomra kissé súlytalanok lettek. De a főtéma miatt ezt megbocsájtom.
Daft Punk – Tron: Legacy: Nem vagyok oda az ennyire erősen elektronikus elemekkel megtámogatott zenékért, de ez határozottan tetszett, még ha érződik is rajta, hogy Zimmer besegített.
Az Év Meglepetései:
Ramin Djawadi – Clash of the Titans
Cristophe Beck - Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief
Howard Shore – Twilight: Eclipse
Az Év Felfedezettje (Nem Filmzene) – Joe McElderry
Nem vagyok oda különösebben a mai populáris zenéért – leszámítva néhány soundtracken és előzetes alatt hallható számért – a különböző zenei tehetségkutatók sztárjaiért meg pláne, de a 2009-es brit X-Faktor nyertes, McElderry lett nálam a szabályt erősítő kivétel. Egyrészt sikerült megkedveltetnie velem ezt a műfajt valamelyest a mindössze 19 éves fiatalembernek a maga természetességével és kellemes hangjával (igaz hússzor hallgattam meg a Climb című számot, mire kirázott a hideg – persze jó értelemben), másrészt a brit tini popsztár tehetségét dicséri, hogy a Narniához készült négy betétdal közül (mi a francnak ennyi?), az övé az egyedüli, ami élvezetesre sikeredett.
Szép felosztás :)
A második kategóriából mondjuk csak egy-kettőt ismerek, de azok valóban ilyenek.
Illetve lehet, hogy a film miatt is, vagy mert csak kevés zenéjét ismerem (a Bond-okon kívül), a Howard the Duck nálam a harmadik kategória.
[előzmény: (17704) Bíró Zsolt, 2011-02-01 09:30:04]
Én a film után szereztem be, és a kettő alapján az ajánlásom voltaképpen az, hogy film közben fantasztikus hallgatni. Külön zeneként is ilyen lenne (nagyon is, azaz egyáltalán nem a film teszi a zenét jobbá), csak sajnos az album nem igazán élvezhető az összeállítás és szerkesztése miatt (plusz: főleg, hogy az a szám nem is került az albumra, ami szerintem a legjobb). Egyszóval a véleményhez jót fog tenni, ha majd a filmet is megismered. :)
[előzmény: (17703) Bíró Zsolt, 2011-02-01 09:21:53]
Elküldve: 2011-02-09 18:03:00, 
