igen, az idei felhozatalból (már amit eddig meg tudtam hallgatni) ez volt az, amit azonnal újrahallgattam. semmi egetrengető, de nekem szimpatikus kis muzsika.
Nem igazán ismertem korábban a Daft Punk nevű formációt, mert nem kedvelem a vokál nélküli elektromos zenét, de ez az album szerintem teljesen működőképes és élvezetes hallgatni.
A filmet természetesen még nem láttam, csak a trailereket, azok alapján a film erősen kétesélyes, mert ha csak a látvány dominál némi cirkuszi akrobatikával fűszerezve, akkor nem lesz a kedvencem, ellenben, ha a történet drámaiságára is fektetnek energiát, akkor akár jó szórakozás is lehet, sőt még annál több is.
Mindenestre eddig a filmhez tartozó score került csak napvilágra, ami sokadik hallgatásra is jónak tűnik.
Az elektronikus és a szimfonikus zene kombinációja ebben az albumban szerintem jól sikerült, vannak igazán szép, lendületes, és emlékezetes momentumok is szép számmal.
Igaz, némi monotónia - na jó, nem is kicsi - felfedezhető az albumban, ami az amúgy egyszerű, de mégis működőképes témát variálgatja hol gyorsabb, hol lassabb formában, de ettől még nem unalmas, vagy ötlettelen az album.
A legjobban sikerült trackek számomra: [i]Overture, The Grid [/i](ez főleg Jeff Bridges ??? hangja miatt), [i]Recognizer, Rinzler, The Game Has Changed, Fall, Disc Wars, Flynn Lives, Finale[/i] (Szóval, jó sok track igazán tetszik.)
Egy, amit nehezen viselek el: [i]Derezzed[/i]
Szóval, jó kis album ez, főleg, ha megfelelően erős hangerőn hallgatja az ember.
Én kifejezetten imádom hallgatni Desplat-t, de idén a "The Ghost Writer"-ön kívül nekem "összefolyt" a teljesítménye :( Olyan egysíkú az összes (nekem).
Na ez is várós az biztos, de én a filmre is kíváncsi vagyok. látványosnak ígérkezik az előzetes alapján, meg az is sejtet valamit, hogy a februári premierjét eltolták a mozik szempontjából kiemelt május hónapra.
Jó hír a John Powell rajongóknak (így nekem is), hogy ő lesz a zeneszerzője az Amerika kapitánynak. Elég ütős kis zenét várok, kizártnak tarom, hogy Powell megengedne magának akkora ergya score-t, mint HGW Farkasa volt tavaly. Jónak ígérkező szuperhős zenék jönnek jövőre. Doyle-tól a Thor, Howardtól a Green Lantern, az X-Men: First Class esetében meg Henry Jackman ügyködik majd a zenén, ami azért annyira nem jó hír, de meglátjuk. Elméletileg a The Wolverine is kijön jövőre, amihez meg Mansell komponál majd. Az meg a hab a tortán, hogy az új Superman meg Zimmeré.
A Karate Kid-ről lesz írás, ha megnéztem a filmet, ami tekintve, hogy nagyon nem az én világom, elég nagy kihívás lesz. :D Nálam a zene nyolc pontos, gyorsan meg is vettem, igaz csak CD-R formában jött ki. Régen tapasztaltam azt Hornernél, hogy ennyire egységes zenét írt volna.
Ez nekem kifejezetten tetszett. Gondolkodtam is rajta, hogy berakom a tíz legjobb közé, de végül jelen állás szerint nem lesz benne, ugyanis tényleg sok benne az olyan zene, amit nem Mansell írt. Viszont figyelemre méltó teljesítmény, mert azért a benne lévő régi klasszikus művek jól át vannak dolgozva, az tény.
Persze. Nem is azt írtam, hogy hallgathatatlan. :)
Sakamoto, amikor csak jazzes dolgokat művel az még elviselhető, de amikor ezt elektronikával felturbózza, az tényleg borzasztó.
Persze, hogy értékelhetetlen, de ezt le is írtam. :) Nem arra kapott hét pontot, mert jó zene, hanem azért érdemelte ki a magasabb pontszámot, mert az első elektronikus filmzene volt.
[előzmény: (17372) Bíró Zsolt, 2010-12-05 22:49:45]
Simán csak családi kalandnak tekintettem a filmet és a zenét is.
Bár előzetesen a filmmel kapcsolatban nagy fenntartásaim voltak, mint remake (élén a főszereplő néger sráccal), de aztán kiderült, hogy "semmi köze" nincs az eredetihez, és így különálló filmként nekem bejött (még a gyerek szereplése is). A zenének meg méginkább nem találtam közös vonását Bill Contiéval (bár nem kizárt, hogy van, de nem hiszem). Az ázsiai jelleg hiányában meg igazad van, csak én ezt épp nem is kerestem benne, mert ilyen szempontból kissé amúgyis következetlen ez az amerikai jellegű(!) film: Karate Kid-ben kung-fuzni... :D)
Először hitted jól, viszont nem (csak) magamnak kerestem, de nem találtam. Ezt a számot meg ismerem, de azt hiszem ez egy TV Spot-hoz lett használva (ebből pedig az is következhet, hogy ami keresve van, az nem hiszem, hogy Audiomachine lenne, mert több, fontosabb zene felhasználását gondolom megjelölnék az oldalukon).
Nekem felejthető volt a Karate Kid. Csak egyszer hallgattam meg, de feltűnt, hogy "tájidegen" a zene. Legalábbis úgy emlékszem, nem volt benne semmi tradicionális hangszer. Nézhetjük úgy is, hogy így elkerülte Horner az ázsiai filmzenei kliséket, csak én inkább ilyesmit hallgattam volna.