Valóban elbeszélünk egymás mellett :)
Én nem mondtam, hogy jó a film vágása, nem mondtam azt sem, hogy rossz. Ezt a példát én is csak kaptam azon linkek között, amikben azt bizonygatják, hogy nem jó a film vágása.
Az ilyen példák alapján sokan kiakadtak a film vágói díja miatt. De én meg azt mondom, mint amit te is, mivel nemhogy egy, hanem 1000 meg egy oka lehet annak, hogy egy vágás miért olyan, amilyen, nem tudnám eldönteni, hogy akkor most a vágó jól dolgozott-e vagy sem.
Még a filmzenei anyagon is sokkal jobban tesztelhető ez az egész, mert nagyon sokszor a filmzenei lemezeken máshogy vannak vágva a tételek, mint ahogy a film jelenetei azt megkívánják. Tehát ott is tudod a film alatti szerepét a score kiadványon lévővel hasonlítgatni. De a vágást önmagához nem tudod hasonlítani (nem úgy, mint mondjuk az általad emlegetett Harry Potternél), legfeljebb csak más filmekhez képest.
Jól vágni egy filmet akkor lehet, ha az alap elképzelés is lehetővé teszi, és nem csak a vágóra bízzák, hogy a meglévő anyagokból alkosson valami jót. Bár én még ebből sem tudnám eldönteni, hogy mi az, amit konkrétan a vágó csinált nagyon jól.
A kakasos jelenet az nekem is tetszett :) A moziban, ahol láttam, egy emberként nevette a közönség :) Viszont erről tényleg megállapítható lenne, hogy ez a vágó érdeme? Én tényleg nem tudom.
De ez most csak egyetlen kiemelt és sarkított példa a filmből, mellesleg nem az első eset hasonló vágásra, amivel találkoztam. És nyilván nem ezt a vágást nézték, hanem a film egészét. Például egy bennem nagyon megmaradt a Live Aid koncerten túl, még ha nem is eredeti húzás. Amikor rögzíteni próbálják vidéken a címadó dalt, akkor látjuk, ahogy a kakas a kerítésen kukorékolni készül, de amikor kinyitja a csőrét, akkor azt halljuk, hogy “Gallileo!!!”, vagyis 2 másodperccel később vág át képben Ottman a tényleges jelenetre, előtte csak hangban. Egyszerű, de nagyszerű, vicces megoldás és akkor még ott van a koncert konkrét lemásolása. Ehhez pedig nem kell látni azt, hogy milyen megoldások jöhettek volna számításba, mert ennyi erővel itt is nagyon sokszor számonkérhetnénk egy-egy komponistán, hogy miért nem egy végül elvetett, általunk sosem hallott megoldást alkalmaztak. Azt kell látnunk, hogy működik-e, nem egy-egy jelenetre lebontva, hanem egészében, márpedig a Bohém Rapszódia vágása egészében teljesen jó, a végén pedig zseniális.
Na és pont erre az 1000 okra gondoltam azzal, hogy én nem tudnám eldönteni, hogy a vágó jól dolgozott-e :) 1000 ok az rengeteg. Holott egyetlen magyarázat is elég lenne ahhoz, hogy megértsük az ilyen felesleges vágások miértjeit. Ha az ítészek a film alapján meg tudják mondani, hogy mi volt az az egyetlen, akkor tudnák biztosra, hogy a vágó jól dolgozott-e. Mert ugye így ránézésre semmi oka nincs ennek a vágásnak.
Vagy arra gondoltak? Látva a filmet, hogy: Hm, itt valamit elronthattak a felvételnél, hogy a vágónak így kellett szerkesztenie :) Viszont ügyesen kivette az oda nem illő beállításokat :)
Ennek egy hirtelen jött, alkotói döntéstől kezdve egészen egy rendkívül triviális okig bármi lehet. Pl. Malek mindig eltüsszentette magát, vagy valaki rosszul konvertálta az anyagot és az egyik kamera állás anyagából ennyi maradt meg. 1000 oka lehet, ezek engem igazán csak akkor érdekelnek, hogyha van mögöttük egy érdekes sztori, vagy koncepció hogy miért. Egyébként elég egyértelmű jelen film esetében, hogy az utolsó 20 percért, a Live Aid Koncert átültetéséért repült a szobor, és amögött tényleg olyan teljesítmény van vágás szempontjából is, hogy én hajítottam volna Ottmanhez a szobrot, ha tehetem.
Hát, lehet, hogy simán ugyanarról beszélünk, csak máshogy fogalmazzuk meg, így elbeszélünk egymás mellett :D
A vágás ritmusát látod, de azt nem, hogy milyen felvételekből gazdálkodhatott a vágó, ami pedig nagyban megköti a kezét.
Mint, amit linkelt Zsolti is. Abban van egy ilyen:
https://twitter.com/quillivys/status/1099857869267238913 Ebből én nem tudom megállapítani, hogy mi volt az oka annak, hogy ez a szöveg ketté lett szedve, csupán azt tudom megítélni, hogy tetszik-e így vagy sem. Az sem biztos, hogy a két kameraállás ugyanannál a felvételnél készült. Mi lehetett az oka annak, hogy nem az egyik van végigmutatva, vagy nem a másik?
De pont erre írtam, hogy az adott film vagy jelenet vágásán tisztán érzed, ha valami nem klappol. Ehhez nem kell látnod, hogy milyen alapanyagból dolgozott a vágó, elég ha csak filmet láttál előtte az életedben.:)
Én meg viszonylag ritkán rendelek közvetlenül a kiadótól, így nem tudom, mi az általános eljárásuk. Azt hiszem, a továbbiakban maradok inkább valamelyik európai boltnál, ami lehet ugyan, hogy pár dollárral többe kerül, viszont talán több eséllyel úszom meg a vámolást.
Persze, hogy fontos a vágás, bizonyos értelemben a vágó tesz pontot a mondat végére. Én csupán annyit akartam ebből az egészből kihozni, hogy a végtermékről szerintem nem tudjuk megállapítani, hogy a végeredményhez képest lehetett volna vajon jobb megoldást találni. Szinte nincs is olyan, hogy egy jelenetet csak egyszer vegyenek fel. Így a vágó még azt is nézheti, nézi, hogy melyik felvételnél sikerült legjobban az egyik adott vágókép. Ha lenne összehasonlítási alapunk, mint ahogy mondod, hogy a HP extrái között volt, akkor már más lenne a helyzet, akkor már tudnám érteni, hogy ez a díj mi alapján van.
Olyan ez, mintha elmennél egy szakácspárbajra, ahol tesztelned kell mondjuk egy palacsintát. Arról meg fogod tudni mondani, hogy milyen, tudod pontozni, ha már ettél előtte palacsintát (én ezt feltételezem). De, ha olyan ételt raknak eléd, amit még sosem ettél, arról csak azt fogod tudni, hogy ízlik-e vagy sem, de azt nem, hogy a szakács jól készítette-e el.
Én csupán erre gondoltam :) Nem arra, hogy ne lenne nehéz, vagy épp az egyik legfontosabb és a végeredményt egyik legjobban befolyásoló tényező a vágói feladat.
Azt nem mondtam, hogy megérdemelte John Ottman a díjat, pont azt mondtam, hogy nem tudom, hogy ezt mi alapján lehet megítélni. Egyébként én összességében nem annyira szeretem az új és egyre újabb filmek vágásait, sokszor már a túlkamerázó operatőri megoldásokat sem, melyek miatt semmit nem látni a jelenetek egészéből.
Na, emberek, megjött a vámon fennakadt csomagom a La-La-Landtől; plusz tízezrembe fájt az ÁFA és a postai vámszolgáltatás díja. Viszont megnéztem a csomagot, és bizony azon nem kevesebb, hanem a konkrét összeg szerepel, penny-re pontosan annyi, amennyibe a lemezek kerültek.
Nem tudom, csak én jártam-e így, vagy ezentúl a La-La is kénytelen feltüntetni a pontos összeget a csomagon.
De pont te húzod alá, hogy milyen fontos és nehéz a vágó munkája, mert ő már hozott anyagból dolgozik, abból kell főznie, ami sokszor piszok nehéz, még a legrutinosabbak esetében is. A vágás konkrétan az egyik legfontosabb része a filmnek, nem hiába mondják, hogy egy film konkrétan a vágóasztalon születik meg. Az egy dolog, hogy mi szerepel a forgatókönyvben, az megint másik dolog, hogy mit látunk a végeredményben. Ilyenkor derül ki, hogy mi az, ami működik és mi az, ami nem dramaturgiailag a film szempontjából. De akár egy jelenet szempontjából is létfontosságú, hogy abból mennyit használnak fel, vagy mely kameraállásokat. Csakhogy egy ékes példával bizonyítsam: van egy jelenet, amiben két szereplő beszélget. Most ezt a kész filmben lehet úgyis láttatni, hogy ide-oda vág a kamera a két szereplő között, vagy akár valamilyen dramaturgiai megfontolásból azt is mondhatja a vágó, hogy csak az egyik arcot, annak a reakcióit érdemes mutatni és csupán a legvégén, hogy ki a másik fél. De akár a vágás el is cseszhet, fel is hívhatja a figyelmet, kizökkenthet, vagy poénnak is beillhet, ha oda nem illő vágóképet használnak. Anno a Harry Potter és a Főnix Rendje extrái között volt egy olyan funkció, hogy rajtunk múlt, hogy mely kamerabeállásokat (lásd vágás), mely hangeffekteket (lásd hangvágás) és mely zenéket (lásd komponálás) használjuk egy szekvenciánál és ugyanannak a jelenetnek teljesen más tónusú, ritmusú variációit alkothattuk meg. És ez csak egy igen lebutított verziója volt a valóságnak, ugyanis előtte a vágó elmesélte, hogy kb a film elkészültéig 3-400-szor látja minimum az adott alkotást. De felhozhatnám az Igazság Ligája körüli macerát, ahol Joss Whedon az újraforgatások melett megváltoztatta a film tónusát, lekerekítette azt, hogy nem egy esetleges folytatásra hegyezte ki, valamint felügyelte a vágást és az eredetileg 3 órás koncepciót lerövidítette 2 órásra, mindemellett (és ezzel mi jártunk jól, csakhogy ne legyek teljesen offtopic) Junkie XL barátunk helyére behívta Danny Elfmant. (A minap a WaterTower YouTube csatornájánál, az Aquaman egyik száma alatt megint belefutottam egy csodás vitába, amiben Elfmant anyázták, hogy mennyire tehetségtelen csávó, még mindig a Batmanek és a Pókemberek sikeréből él, stb. Ezt tette úgy a delikvens, hogy utóbbi szuperhősfilmeket nem is látta.)
Az operatőr munkáját pont, hogy látod a kész filmen. Persze, hogy vannak kimaradt felvételek. Sőt a kész film sokszor nem is több, mint 10 százaléka az összes felvett anyagnak. De ettől még az, ami a filmben van, az mutatja az operatőr munkáját. Éppen az ő munkája az egyik legláthatóbb. A vágó meg esetleg azért dolgozhat úgy, ahogy mert a felvétel így adja ki. Pl, ha szüksége lenne egy olyan vágóképre, ami fel sem lett véve, akkor mit csináljon? A meglévőkből tud gazdálkodni. A ritmusa az már más kérdés, az látható, de nem hinném, hogy sokszor ezt is ne befolyásolná az alapanyag, meg persze a rendező vagy a producer. Egy vágónak kissé robotmunkát kell végeznie.
Egyébként Ottman képi ritmusérzéke elég bohém lett, meg rapszodikus is, szóval jó ez :D
A Felhőatlasz mekkora jó példa :) Moziban láttam, de nagyon nem bírtam azt a filmet, annyira túl sokat akart mondani (szerintem valamikor majd újranézem, mert a témája viszont zseniális, csak épp elsőre nem volt valami letisztult). A vágása az viszont egyszerűen elképesztő. Ahogy egyik történetből a másikba lett átvezetve a film. Viszont pont az ilyennél mutatkozik meg, hogy ez inkább alap hozzáállás kérdése, nem pedig simán a vágó döntése és művészi kivitelezése. Ezek a jelenetváltások nagyvonalakban már a szkript írásánál el lehettek döntve.
Szerintem vannak filmek, ahol egyértelműen értékelhető a vágó munkája a kész műből. Például a Felhőatlasz szerintem zseniálisan volt vágva.
Az operatőrt is abból ítéled meg, amit látsz a végeredményen, nem abból, hogy milyenek lehettek a fel nem használt felvételek. Épp így a vágó munkája is értékelhető a film ritmusán, a jelenetek tempóján, a film egészének hatásán.
Engem nem igazán fogott meg a Queen-film, viszont az kétségtelen, hogy a Live Aid-koncert nagyon hatásos volt mind hangban, mind vágásban. Ha másért nem is, azért a 20-25 percért megérdemelte a díjat a film.
Én sem dicsértem. Pontosabban a díj tényén túl ehhez nem tudtam volna mit hozzáfűzni, mert ha van olyan kategória amit nagyon nem értek, akkor ez pont az. Hogy lehet egy kész produkción lemérni mondjuk a vágó munkáját? Ahhoz ismerni kellene az alapanyagot is, hogy milyen felvételekből kellett gazdálkodnia. A vágás tehát annyira szerves része a teljes műnek, hogy azt lehetetlen alapanyag, alap elképzelés nélkül csinálni. Esetleg inkább hiányzott ez alapból a filmből (minthogy a vágás tette volna ilyenné), és talán eleve elégnek tartották a vágónál jóval lényegesebb készítők (mondjuk a Queen tagok) a jó zenéket egy egész estés hangulati kliphez, én legalábbis ezt éreztem. A film nekem nagyonis bejött, mert megszerettette velem a Queen zenéit, és feledtette azt, amin olyan sokan kiakadtak, hogy csak hangyányit életrajzi film, hisz a zenék hangulatával többet foglalkozik (ez adta meg a cselekményt is), mint a zenészek életével.
A szuperhős filmek gyerekkoromban Supermannel, Batmannel, Villámmal, és azt hiszem egy tévéfilmes Pókemberrel le is voltak tudva. Képregényeket nem olvastam, ennyire már nem érdekelt. Inkább kalandfilmeket néztem.
Amikor a Marvel elkezdte felépíteni a világát, a Vasembert megnéztem, és mert előtte a 2003-as Hulk sem nagyon jött be, hagytam az egészet. Főleg mert semmilyen korábbi szuperhősfilm jelleget nem éreztem rajtuk. Az új Superman filmeken pláne nem. A Tobey Maguire-es Pókember részek egyfajta átmenetnek jók voltak, míg Nolan sötét lovag sokkal hihetőbben ábrázolta az általam legkevésbé kedvelt szuperképesség nélküli Batmant.
Azt hiszem, talán A galaxis őrzői előtt nem sokkal szedtem őket elő, hogy sorba vegyem (bár elsőre elég rosszul: Vasember 1-2-3, Kapitány 1-2, Thor 1-2, Bosszúállók). Valahogy megtetszettek, mert bár összességében lehet tucatnak tartani ezeket a filmeket, főleg mostanra már, de az egyes filmek mégis mindig adnak az egészhez egy kis színt, további karakterfejlődést, de még a jelenünkre vonatkozó kritikus gondolatokat is, és alapvetően szórakoztatnak, szórakoztatóak. Ebben a sorban megállja a helyét a Fekete Párduc, a zenéje viszont még inkább adott új színt, hangulatvilágot a Marvel filmeknek, ami pont a zenéknek nem szokott sikerülni.
Én inkább összességében, mintsem egyes elemeiben, érzem tucatnak a Marvel filmeket, bár mondjuk éppen ez adja az egésznek az alapját. Sok részen át húzni a cselekményt, lassan építeni, több szuperhőssel foglalkozni. Egy idő után már nem is lesznek civilek a filmekben... Kiket akarnak megmenteni? :D Csak egymással küzdenek. Felhígult már ez a szakma is :D
Egyébként azt hittem, hogy Justin Hurwitz az Első emberért lesz jelölve, és akkor nagyon zavart volna, ha nem kapja meg a leginkább a jelöltek közé való zenéje a díjat.
Komolyan mondom, hogy egyetlen icipici dallamra sem emlékszem a Fekete Párduc zenéjéből. Hozzáteszem: a filmből sem emlékszem szinte semmire, csak a szokásos tucat Marvel-film volt, semmi több.
Így én jobban örültem volna, ha Blanchard kapja kézhez a díjat, ha már jobb jelölteket nem találtak. A BlacKkKlansman zenéje sokat dobott az amúgy sem rossz filmen.
A jelöltek közül jó helyen van az Oscar. A felesleges jelölések okozta bosszankodás enyhítéseként viszont két komponista kapott szobrot. Igaz, John Ottman vágóként.
A remélt (és egy idő után sejtett) végeredmény kézzel fogható lett :)
Megérkezett a pótlás, a pluszban lévőt nem kellett visszaküldenem. Teljesen korrekt volt a problémám kezelése és orvoslása :) Az első hiba ellenére továbbra is meg vagyok elégedve velük.
[előzmény: (25539) Kulics László, 2019-01-20 08:49:11]
Rendkívül érdekes interjú John Powellel a Sárkányok kapcsán. Jó érzékkel választottam ki a kedvenc trackemet az albumról, ugyanis elmondása szerint is vért izzadt annak a megkomponálásával.
Hát nem tudom, nekem kétszer vagy háromszor kellett vámmal foglalkoznom, de ilyeneket nem variálgattam, mindig azt írtam, ami infót eredetileg is kaptam a feladótól.
Elküldve: 2019-03-02 20:28:43, 
