Jó film a FMJ, nálam egy helyen áll a Szakasszal. Nekem Stone filmje azért tetszik jobban mert leginkább az amcsi hadvezetés hibáiról szól bár kétségkívül mai technikával jobban meg lehetne csinálni. Ami szintén Vietnam-ról szólna de kevesen ismerik a Tigrisek földjén viszont szenzációs film tele jobbnál jobb alakításokkal más kérdés hogy a háborúból nem mutatnak semmit.
Az Apokalipszis nyilván beírta magát a történelembe azzal a 10-15 perces irtással ami van benne és Vágner zenéje csak még hatásosabbá teszi. Én mégis azt mondom h abban a filmben Robert Duvall viszi a pálmát ahogyan a parancsnokot alakítja az eszméletlen. Én behaltam mikor a legnagyobb zűrzavar közepén is a hullámokkal foglalkozik meg szörfözni akar
Mel Gibbon barátunk filmje hangsúlyozom CSAK egy véres látványosság közhelyes párbeszédekkel jelenetekkel és tipikus amerikai felhanggal. Igazából kár érte jobb is lehetett volna
A Született Július 4.-én is jól sikerült alkotás de már régen láttam szóval nem rémlik mennyire jó avagy nem jó.
Viszont ha valaki irakról akar jó háborús filmet nézni akkor nem tudok mondani egyet sem. Viszont sorozatot már kettőt is, az egyik az Over There ami az első részeknél még kicsit gyengélkedik de egyre jobb és jobb lesz ahogyan megy előre. A másik a Generation Kill ahol minden a helyén van bár a 2. illetve a 3. rész nem nyerte el a tetszésemet.
john williams - 'how to steal a million' & 'bachelor flat' ($24.99, limited to 2500)
jerry fielding - 'the killer elite' [complete] ($19.99, limited to 1500)
Szerintem kijelenthető, hogy bár a második fele gyengébb, mint az első, a legjobb vietnámi film akkoris Stanley Kubricktól a Full Metal Jacket. Tavaly tartottam egy vietnami marathont. A Szakasz jó, de túlértékelt, sehol az Acéllövedék nyomasztó hangulata, az Apokalipszis, ahogy írtátok már-már túl vonatott, hiába a zseniális kezdés és színészek, a We Were Soldiers meg olyan mint egy lélektelen videojáték. A Született júl. 4-én meg jobb, mint a Szakasz Stone-tól, de azt meg nem sorolnám közvetlen ide.
Nekem tetszett, de ez valóban zavart benne, túl sok benne az időhúzás és az üresjárat, ami a hangulat teremtést akarta szolgálni, de csak vontatottá tette. Az üzenete, maga a borzalom viszont átjött.
Én most kicsit eltűntem, mivel kezdek megismerkedni, megbarátkozni a klasszikus zenével, és az operákkal, és pénzem-időm javát most ezek kötik le.
Én a klasszikus zenét valahogy mindig unalmasnak tartottam, és hiányoltam belőle azt a változatosságot, ami egy filmzenében folyton jelen van, de mégis sikerült rátalálni ezekre a valóban időtlen gyöngyszemekre.
Pl. Bach Kantátái mesések, vagy a Jól hangolt zongora. Mozart operái szintén fantasztikusak, és ha valamit akkor ezeket kizárólag cd-n szabad hallgatni, nem szutykos mp3-ban.
No de nem offolok itt órákig, lesz még bőven filmzene is amit hallgatnék, de jelen helyzetben nekem a playlistem kb. így néz ki:
Mozart - Le Nozze di Figaro
J.S. Bach - The Sacred Cantatas
J.S. Bach - The Well Tempered Clavier
Amadeus - OST
Gondolom itt senki sem kíváncsi a napi jelentésre, hogy mit hallgattam ilyen téren, úgyhogy ígérem legközelebb filmzenei élménybeszámolóval jelentkezem.
ellenben az intradás 'species' baromi fárasztó. tulajdonképpen alig történik benne valami, egy nagyon jó témát írt young, a többi sustorgás meg kutymorgás. ennyivel is több pénzem marad.
köszönöm 'judgement night'-os közbenjárásod. néha felteszem magamban a kérdést: ha még az archívumban sem találok egy viszonylag ismertebb zeneszerzőtől rendesen kiadott muzsikát, az vajon miért lehet? hát most már legalább tudom... :))
mark isham - the express (2008) : ez ma egy ilyen nap. milyen jó is nyugtázni, hogy rengeteg pénzem marad a limitált megjelenésekre... ennek sincs se eleje, se hossza. a végére meg kifejezetten zavart, hogy nem történik benne semmi. ezek a heroikus családi filmek, kicsit dráma, kicsit MV, kicsit isham, kicsit lótúró. 10/5.
Én azt karácsonykor szoktam hallgatni, mert remek hangulatot ad az ünnepeknek. Múlt hét hétfőn pedig, mikor a hó esett, este néztem a hóval borított tájat (ami ezetemben erős túlzás, lévén, hogy lakótelepen lakom, de az ablak alatt van egy szép fenyőfa, meg néhány más bokor, amik a helyhez képest szépek), és a Passió szimfóniát. :))
carter burwell - twilight (2008) : még egy zene, amit nem kell többet meghallgatnom... egy nagy rakás semmi ez is, vannak benne harmóniácskák meg dallamocskák, az egésznek van egy kellemetlenül semmilyen hangulata. 10/5.
edward shearmur - passengers (2008) : k-pax kettő, kevesebb szívszorító pillanat, kevesebb eredetiség, és nagyjából tizenöt évet késett, akkor még számított valamit az ilyesfajta könnyed, de átlagos muzsika. az egy-két kellemesebb pillanat is csak jó érzékkel idézi fel a múlt nagyobbjait. shearmurról azt gondolnám, ennél azért többet tud. 10/6.
Elküldve: 2008-12-02 12:00:15, 
