Tegnap mozizós napom volt. A Hellboy 2 zenéje film alatt egész tűrhető volt (zene: 10/7, film: 10/8). Del Toro bácsinak egyébként lenyűgöző fantáziája van, több helyen is írták, hogy a trollpiac bármely lénye kaphatna külön fimet. A háttérben átmegy valami izé, látod 5 másodpercig, de gondolom két hétig tervezték. Na az ilyenek az igazi filmesek, nem pedig filmkészítők.
A Zuhanásban (8/8) a már emlegetett komolyzenét leszámítva semmi emlékezetes nem hangzott el, DE ezt szó szerint értve, azaz mert remek, klasszikus megközelítésű, és nem kifejezetten populáris filmzenét írt Levy, emiatt nehezebb visszaidézni. Mikor majd írok róla, épp emiatt újranézem a filmet. Tarsem Singh is a Del Toro kategóriája, egy csomó különböző országban forgattak amiatt, hogy trükkök nélkül is ilyen hihetetlen legyen a látvány.
Az MR73-nak (6/8) végre olyan vége lett, amit egy ilyen film megérdemel, és ami a történetből következik. Zeneileg teljesen érdektelen, Bruno Coulais szerintem félálomban írta.
A vetítés elején volt egy kis malőr. Furcsállottam kissé, hogy leadták az éppen vetítendő film előzetesét, de ezt még betudtam figyelmetlenségnek ***. Elég hamar gyanút fogtam viszont a főcímnél, mert nem emlékeztem rá, hogy Lajkó Félixet láttam volna az MR73 stáblistáján...
Emiatt kicsit sietnem kellett a végén, de éppen átértem A nyomozóra (6/8). Melis László egy Michael Nyman-szerű zenét csinált, semmi emlékezetes, de legalább volt értékelhető zenéje magyar filmnek, ez is vmi. A film meg bátran ajánlható, nem egy szokványos hazai produkció, a szereplők sem olyanok, mintha könyvből olvasnák a szöveget, és külön pozitívum, hogy egy elcsépelt arcot sem látni benne.
Talán egyedül leszek a véleményemmel, de a Sasszem (6/4) engem marhára idegesített. Sokkal hajmeresztőbb történeteket is elfogadtam már simán, de amikor jóformán a szereplők fingása (már bocs) keltette rezgéshullámokból lett megállapítva, hogy mire akar fél óra múlva gondolni a távoli Üzbegisztánban húsz perce meghalt nagynéni (gy.k.: túloztam, nem így volt pontosan, de majdnem:), akkor lett elegem. Teljesen abszurd és röhejes volt az egész, hogy ilyen szinten bele lehet kalkulálni minden véletlent és egyebet abba, hogy irányítsuk azt, akit akarunk, ráadásul minden létező dolgot, amivel befolyásolni tudjuk, irányítani bírunk a távolból. Nem lett spoiler. Zeneileg valamiért teljesen másnak tűnt, mint ami a lemezen van, fogyaszthatóbbnak, viszont így tűnt fel az is, hogy ha nem tudom, mihez készült, valami Bruckheimer-produkcióra tippeltem volna. Szóval nem tipikus Tyler-score, de ez esetben ez azt takarja, hogy semmi karaktere nincs a zenének. Gondolom itt arról lehetett szó, hogy őt szerezték meg, de temp score-nak nem kifejezetten az ő művei közül keresgéltek. :)
*** Elvégre több évvel ezelőtt egy 12 év alatti gyerekekkel teli szombat délelőtti ingyenes vetítésen lement egy Jégkorszak vagy hasonló jellegű mese előtt két 18-as film előzetese (A kör 2., Az átok - ha nem is pont ezek, de ilyen aranyosak), mire kapcsoltak az illetékesek, hogy rossz filmet fűztek be, ami előtt ezek az előzetesek voltak éppen. A két horrorelőzetes közötti csöndben csak a felcsendülő gyereksírás volt picikét zavaró...
ráadásul ez neki szerintem nem is tetszene, tiszta 'the vagrant'-utóérzés :D
az a hatezer nagyon durva, én asszem egyszer csak tisztán azokat a zenéket raktam kosárba, amelyeket még meg kéne vennem, de az mintha megállt volna 800 dollár környékén :D
Aham...értem. Ilyesmire gondoltam én is, mert hát hiába van a végére odabiggyesztve a két név, ha egyetértés talán nem is született a zenével kapcsolatban.
Tehát akkor adott 2 ember. Az egyik, csak a zenei megoldásokat boncolgatja, a másik a film és a zene viszontagságait...?
ez a megoldás ritka, de egyszerű az ok: a zene és a film iránti rajongás eltérő. lehet, hogy valakinek a film nagyon tetszett, a zenét viszont utálja, ellenkező oldalon pedig épp van egy kollega, akinek a zene a mindene, de mondjuk a hozzá tartozó történetet még sosem látta. így kerül össze a két gondolatcsokor egybe. de zenével kapcsolatban nemigen fordul elő, hogy két különböző vélemény egy íráson belül kapjon helyet.
Meg akartam rég kérdezni, hogy hogy készülnek az olyan írásaitok, amiben ketten fejtitek ki véleményeteket?? Egyet olvastam régebben asszem Bíró Zsolt írt valakivel, és az szerintem nagyon jól sikerűlt. Ilyen együttműködésben remélem fogtok még írni.
én személy szerint szeretettel várom a további ehhez hasonló fórumos kritikákat, akár az olvasóktól is. én végigolvastam a Babylonos cuccodat totális mély egyetértésben, azzal az eltéréssel h nekem a babylon requiem volt a kedvenc track.
Döglégy Zoli és a Carter:DDD megvót:D Sutter elvtárs amióta egyszer kiírta a szóvicces oldal linkjét azóta napi látógatója vagyok és rombolom az agysejteket ezerrel:D
az nem is volt kötözködés. ráadásul egy másik oldalról meg pozitív értékelést kaptam, úgyhogy egy-egy :) mondjuk gondolkodtam azon, hogy ezt akár egy rendes írás formájában is összeállíthattam volna, de ahhoz meg nem volt kedvem. legközelebb majd magamnak írom meg, hátha később összeszerkeszthető :D
mire válaszoltam volna a 69esre, eltűnt a hozzászólás :D olvastam, jelentem, ezt reagáltam: ne aggódj, olyan lett az írás, mint atli zenéje. azt se fogja végighallgatni senki se :DD
Van egy rendkívül egyszerű (tulajdonképpen ugyanaz ismétlődik négy és fél percen keresztül), de hatásos egzotikus beütésű főtémánk, aztán ezzel ki is fújt az emlékezetes rész. Majdnem az összes többi track, ami ezt a motívumot nem tartalmazza, legalább olyan gázos, mint Mike Oldfield Killing Fieldse.
10/5
Elküldve: 2008-10-16 12:56:24, 
