Zombie 2 alap!!!
Ha már a listán ott a Jaws is, akkor küldeném mindenkinek , aki szereti. http://www.youtube.com/watch?v=GGFVFVvlXPs Mikor néztem a filmet, erre a jelenetre visszaugrottam, mert annyira bizarr, és persze mert így zenével együtt ütős. :)
Egy igazi Cast Away rajongó jól tudja h a filmben először zene akkor szólal meg amikor elhagyja a szigetet és visszanéz rá.:D oops basszus elfelejtettem kiírni h SPOILER:D
Cast Awayben nagyon hatásos, hogy csak az útkereszteződésnél szólal meg a film végén a zene, addig semmi, meg a stáb alatt van az a kis tengerhullámzásos. Jól sült el ez a szokatlan elgondolás.
Wonderland
Prospero's Books
The Libertine
Water Dances 4 & 8
Solo music from "The Piano"
The Draughtsman's Contract
Drowning by Numbers
Ezekből áll össze elvileg a Nyman-koncert, majd dobunk keddig még egy hírt róla.
A Wonderland szép zene (érdekessége, hogy a lemezen az egyes tételek a szereplők neveit viselik), a szerző egyik legjobbja, olyasmi jellegű, mint Glass esetében a The Hours, csak ez kicsit "hangosabb". A Libertine és a Water Dance így nem ugrik be, a Piano természetesen alap, csak sajnos nálam már Braveheart-kategória. A maradék elvileg a Greenaway-zenéi közül való, azokat gyakorlatilag utálom nagyrészt.
Nekem ezek vannak meg lemezen tőle:
The Diary of Anne Frank 10/8
Wonderland 10/8
Gattaca 10/7
The Piano 10/8
The Claim 10/8
Ravenous 10/6 - de ez film megnézése után még emelkedhet, a főtémája például zseniális. Damon Albarnnal közös score-ja.
A legtöbb kiadottját hallottam már, de egyben végighallgatni az előbb fel nem soroltakat nem nagyon bírtam másodjára, bár az igaz, hogy a legtöbbön voltak többszöri ismétlést kívánó trackek.
Nyman is próbálkozott amúgy populárisabb filmmel - csakhogy a Practical Magicnél lecserélték Alan Silvestrire. Hogy eleve ráeshetett a választás, az szerintem annyira logikus, mint hogy Glass legyen a Zeta Jones-os éttermi vígjáték, vagy Goldenthal a S.W.A.T. komponistája - más kérdés, hogy ők beváltak.
jövőre jön az ACDC Pestre! YAAAAY WOHOOO:)))
amióta láttam a dvd-n is megjelent müncheni fellépésüket azóta vágyom arra h én is tombolhassak egy olyan koncerten.
nekem ez a 'body of lies' egy nagy semmi. ezt nyilván az is fokozza, hogy ezt a fajta közelkeleties hangzást én köszönettel vissza szoktam utasítani. stílusa viszont van a fickónak, egész jó dolgai lehetnek majd a jövőben talán, mert érezhetően tisztelettel nyúl vissza a hetvenes évek megoldásaihoz, és aki az ilyet szereti, rossz zenész nem lehet.
távirati atli örvarsson 'babylon A.D.'-járól, mert most már tudni akarom, kit nem szeretünk.
01.) "aurora's theme (agnus dei)" - isten báránya legalább annyiszor szerepel filmzenékben, mint az edit nevű nő, ettől függetlenül meglepően kellemes kis kórusos szösszenettel nyit kedvencnek épp nem mondható izlandi komponistánk. szó sincs agyonírt darabról, de használ mindent (szorongó hegedűk, tompa mélyek, szólóvokál és kórus), amitől hallgathatóvá válik ez a négy perc.
02.) "babylon requiem" - nagyjából kialakult a főtéma, amelyet most még bővebben kifejt. a mesterséges basszust azért nem értem, mert alapból nem szól sok hangszer (a fúvósokat a szalonzeneszerzők rendszerint nem alkalmazzák, mert nehéz kútfejből megtalálni a pontos szerepüket), tehát simán elférne három-négy bőgős, aki szolgáltatja az alávalót. kórus rendületlen, de rendezett, nincs szó monumentalitásról, de végiggurul a darab.
03.) "aurora borealis" - ő viszont tetszik. melankolikus atmoszféra finom elektronikával és a jól bevált távolba révedő zongorajátékkal. végére még egy kicsit fel is zaklatja magát, de ez csak jót tesz neki. eddig nem nagyon lehet belekötni a muzsikába.
04.) "leaving the monastery" - ok lehet az is, hogy kínosan kerülöm az RC-termékeket mostanában, de pl ez a tétel is csak távolról követi a mestert, hangzása egyáltalán nem olyan zavaró, mint amiért annyira utálom ezeket a zenéket. azt lehet érezni ebben a kissé zaklatott tételben is (talán da vinci code-módra), hogy talán még csak félgőzzel dolgozik a zenekar/álzenekar, mert a műben lenne mód a továbbfejlődésre, de egyelőre mintha szándékosan vissza lenne fogva minden és mindenki. legyen igazam, és akkor van egy piros pontja atlinak.
05.) "the cold walk" - ez is egy visszafogottabb darab, kloseri mélységekig hatolunk csak, ez tipikus RC-könyvtár. zavar ez a szintibasszus az alján, ezerszer hangulatosabb lenne, ha nagybőgők játszanák ugyanezt rövid hangokkal. hiába énekli a kórus a 'dies irae'-t, ha csak szövegében idézi a klasszikusokat. ez felesleges tétel.
06.) "too many refugees" - megint tombolunk, és becsatlakoznak a rabini recsegő fúvósok, epizódszerepre. korábban hiányolt felépülés itt kezd először érvényesülni, átcsap hétköznapi zimmerizmusba. letekerem inkább a subládámat, mert itt röfög mellettem az elvileg szimfonikus zenekari mű alá pakolt szar szinuszmély. tétel közepétől helyes ez a segélykérő hangra hasonlító effekt, valamint a cseppnyi horrorszerűség. hmm... atlit egy thrillerbe!
07.) "aurora and toorop" - aurorórás zongora visszaköszön, hangulatos, de nem olyan finom, mint a hármas. kezd zavarni, hogy három akkordnál többet egyelőre nem virított a kiscsikó.
08.) "snow travel" - kimaradt jelenetek jason bourne történetéből, avagy mi tesz egyértelművé egy egyszerű kergetőzést a helyszínelők gárdájánál? elektrobasszus, alapszintű fémes effektek, cselló.
09.) "rover chase" - megszakítás nélküli átmenetben tombol most a színtiszta zimmeri akció. na emiatt kerülöm én ezeket a zenéket (illetve bocs: a 'snakes on a plane' bejött, de valószínűleg azért, mert viccnek fogtam fel az egészet). csak a lecsengésnél kapom vissza az album elején átélt kellemes hangzást, némi enigmás hangszínnel kiegészítve.
10.) "entering new york city" - felesleges nagyon részletezni a megszólalásmódot, mert azt már ismerjük, viszont egész kellemes drámai tetőpontot komponált ide. olvastam, hogy eredetileg zimmer és a rizsa nevű elektrohiphop-csapat követte volna el ennek a sci-finek az aláfestését. franc se tudja, mivel jártunk volna jobban.
11.) "mystery package" - az iménti aranyos segélykérő effekt most kulcsszerepben, igaz, hogy semmilyen érdemleges zenei kíséretet nem kap.
12.) "skyscraper" - ünnepélyes hangulatú kórusos tétel, de hogy őszinte legyek, anélkül ért véget, hogy egyszer is felkaptam volna rá a fejem. kicsit olyan érzésem van, mintha egy nagyobb költségvetésű számítógépes játék muzsikáját hallgatnám, ott fordulnak elő jó hangulatú, tisztességesen összerakott darabok, mindenféle egyéniség és emlékezetesség nélkül.
13.) "the marketplace" - egy kis silent hillből átemelt feszült légkör, tetszik (milyen érdekes, hogy ebben meg aztán pláne nincs semmi zeneiség, mégis abszolút lelkesedéssel tudok róla beszélni). szépen gyűlnek a mindenféle hangszerek és hangszínek, egy kis keleties dobjátékkal kiegészülve. kifejezetten szimpatikus darab, megjegyzem.
14.) "toorop is home" - tulajdonképpen még húsz perc van hátra belőle, de unom. nem azért, mert annyira rossz, hanem mert nekem unalmas. pedig ez az agnusdeis téma szépen megírt darab, és most is jól esik. ebbe lehetetlen belekötni atli felé. kezd egyértelműsödni, miért kiegészítő zeneszerző. egyedül még nem annyira állja meg a helyét, pedig ez is egy szebb tétel. hmm... atlit egy drámába!
15.) "the monastery is destroyed" - már előre féltem, hogy itt most pusztítani fog a jó kis műanyag zenekar. közben ezt olvasom a biográfiájában: "These qualities, along with his unmistakable talent, promise to keep him at the forefront of his craft for years to come." - hát igen, talán nem illik még sokat várnunk az arctól, valóban. annak ellenére sem, hogy körbenézvén a nagyobb komponisták karrierjének kezdetét, sok esetben találkozunk kiemelkedő darabokkal, holott nekik nem adatott meg az, hogy egyből professzionális körülmények között tanulhatják ki a szakmát. ez a destroy pl korántsem dinamikus, enyhe kis fenyegetettségérzetből végül visszatér a melankólia, ami úgy tűnik, remekül megy a fickónak. ebből az alapból rengeteget ki lehetett volna hozni.
16.) "train travel" - na ez már destroyabb zimmer, elektromos dobalappal, hangskálán szabályosan fel-legurgulázó vonósokkal, suttogó kórussal. fúvósok sehol se nem, elférnének.
17.) "are you afraid to die?" - a hangnem tökéletesen ugyanaz, ettől lehet rá nyugodtan kimondani így a negyvenötödik perc környékén, hogy egyhangú. kicsit harry gregson-williams korábbi szösszenetei jutnak eszembe erről a hangzásvilágról, és mennyit számít, ha van egy markánsabb, átfogó központi motívuma (vagy csak annak tetsző hangulati főcsapása) egy albumnak, hiszen a 'the number 23' tulajdonképpen nem sokban különbözik ettől a zenei világtól, azt ott mégis sokkal inkább kedveltem.
18.) "are you a killer, mr. toorop?" - szerintem totál spoileres a cím, de eltekintek efelett, még ha az énekes szólista (kislány vagy kisfiú) nem is. ez a széptémánk, az egyetlen témánk, amiért érdemes hallgatni az albumot, és amitől nem zavarom vissza a málnásba (vagy a gejzíresbe) a zeneszerzőt.
19.) "sister rebecca" - egybe lehetne keverni a tételeket, hangban pontosan illeszkednének egymásba. a mai világban, ahol eleve nem kell élő zenészt látnia egy-egy ilyen zenének a megszületéshez, egyetlen tetves gombnyomással fel vagy le lehetne tornázni a hangskálán, hogy egy kicsit színesebb legyen a mű. noha azt is elhiszem, hogy ha a látvány állandó eleme mondjuk az ezüstkék és a halványbordó, akkor a zenének sem igazán szabad az A hangról ide-oda császkálnia. hozzáteszem ebben a hangnemben a legkönnyebb zongorán alkotni, mert gyakorlatilag nem kell fekete billentyűket lenyomni ahhoz, hogy ezek a kompozíciók létrejöhessenek (s ha mégis, attól válik némileg színesebbé). ez a drámai falat a 'the texas chainsaw massacre' egy korai pillanatából származhat.
20.) "future vision" - új belépőként köszönthetjük az elektromos gitárt, óvatosan széttorzítva. ez a jövőkép biza cseppet sem reményteli, de szerencsére zenei szempontból alig élvezhető másfél perces aláfestése hamarabb végetér, mintsemhogy elszaladnánk felvagdosni az ereinket (mondjuk).
21.) "save the planet" - az üzenet mellé kettő alapharmónia tartozik, egy percben, dallam nélkül.
22.) "leaving the monastery" - főtéma vissza, még mindig szeretem, de már alig várom, hogy végetérjen az album. fájdalmas búcsú utáni elkerülhetetlen útnakindulást fejez ki a track. jó a kórus belépése, de ez az EKG-basszus már borzasztóan unalmas, a 'the rock' óta nem tudják mással alátámasztani a kíséretet. tizenegy év, piha...!
23.) "one child at a time" - mondhatnám azt is, hogy one theme at a time, és akkor az egész albumra érvényes lenne. csendes lezárás, mindent elmondtam róla, nem is akarok mégegyszer áradozni. vissza kell keresnem, hogy melyik verzió a leghangulatosabb, és betenni az örökválogatásba. ciki talán, de megérdemelten kerülne a legnagyobbak közé, mert engem meggyőzött, de csak és kizárólag ez a motívum.
* * *
zárszónak is egy a vége: egyetlen témáért ritkán veszek meg egy egész albumot, de volt már rá példa, a "babylon a.d." esetében viszont még gondolkodnom kellene picit. igen, továbbra is elismerhető, hogy megtanult látvány alá komponálni, igen, jól eligazodik az RC-hálózat könyvtárdzsungelében, igen, rá lehet bízni mozifilmet. a nagy durranást sem lehet igazán megjósolni, mert ez a babylon-téma is kiváló, tehát valamit tud a fickó, és emiatt valószínűleg a következő zenéjét is meg fogom hallgatni. egyelőre ezzel a darabbal beelőzte simán djawadit és zanellit (ami nem volt nehéz), ha első körben kikapkodom a zavaró zimmerista darabokat, még mindig hagytam 29 percet, amit ugyan leginkább egyetlen téma tesz ki apróbb variálásokkal, de talán vállalható ez így. le lehet lőni, de egy bizalomhetest megadnÁk neki, ami egyértelműen csak az "aurora's theme" iránt fellobbanó azonnali szerelemnek tudható be.
A mai repperek közül néhány simán elmehetne nyelújítónak Illetve aKKezdet Phiai nevű formációnak vannak olyan szövegei hogy felolvasni sem könnyű hát még elharadni, alkalmasint nyelvtörőként alkalmazni. Az ipafai papos...nos az már a múltté
"Döglégy Zoli meghúzta a ravaszt és elhullott egy újabb kibaszott csiri-biri paraszt"
Csodás, szinte magam előtt látom ahogy általános iskolában a tanítónéni felírja a táblára eme mondatot és megkéri Pistikét hogy elemezze:
-Mit állítunk?
-Meghúzta.
-Helyes.
-Kicsoda?
-A Dögjégy Zoji.
jaja, tényleg igaz. múltkor is hogy jártam, megnéztem a Timeline c. filmet, egész jó kis zenéje volt, erre beteszem a filmzenét, és ez a Jerry Goldsmith nevű csávó vmi tök mást nyomatott a cd-n. ki érti ezt?
ilyen szempontból viszont jobban szeretem, ha hangulati váltakozásaiban inkább szét van tördelve, mert pl több zimmer-albumnál is van egy-egy olyan motívum vagy harmóniasor, amit imádok, és ezerszer meg tudnám hallgatni, ha előtte-mögötte nem lenne még mondjuk három-három perc, ami viszont annyira nem tetszik. mert hát tény, hogy mondjuk egy operát vagy szimfóniát is egyben hallgat meg az ember, de hamár a filmzene sok esetben egyáltalán nem nevezhető klasszikusnak, miért ne lehetne úgy szétszedve, hogy összefüggően is értelmes legyen, de ha csak egy-egy jól sikerült témát akarok kiemelni róla, akkor azt azonnal megtaláljam.
[és itt azért feltétlen érdemesnek tartom megemlíteni, hogy azért világviszonylatban baromi ritka a húsz fölötti trackszám, tehát tulajdonképpen többször körbejárjuk már a témát annál, mint ahányszor előfordul az ilyesmi :D]
[illetve még egy zárójeles, hogy pl poledouris 'les miserables'-ét vagy young 'bless the child'-ját pont amiatt hallgatom ritkábban, mert öt baromi hosszú tételből áll, és sok esetben nem szándékoznék egy egész órát szánni az adott műre. pl az 'it's my party'-ból elég három-négy tételt meghallgatnom, hogy teljesen átérezzem az ott kifejezett érzésvilágot, ugyanakkor a 'white oleander' esetében eszembe nem jutna bárhol megállítani azt a szűk negyven percnyi albumot, mert külön-külön valószínűleg tizedannyira nem hatásos az a muzsika, mint egyben végighallgatva, szinte észre sem véve a trackek közti váltást.]
Azért a legtöbb filmzenében nem 100%-ban azt a muzsikát halljuk albumon mint filmben. Több esetben a filmbe bekerülő tétel szanaszét van vagdalva, hogy illeszkedjen az adott jelenet alá.
Nekem sincs bajom az összefolyó 20-30 mp-es számokkal, de a szemem jobb pl egy Zimmer féle 8 számos 60 perces albumon legeltetni, mint egy 50 trackes 60 percesen.
persze, nem is azt mondtam, hogy rövid tételekkel nem lehet jó zenét csinálni, sőt, pont emiatt nem gondolom, hogy állandóan a tételek rövidségével kéne foglalkozni :D
Elküldve: 2008-10-14 20:48:16, 
oops basszus elfelejtettem kiírni h SPOILER:D
