Hát én nem nagyon nehezen viselem a csörgő zörgő atmoszférát, tehát én a legkevésbé sem vallom magamat horror rajongónak de az Ómen azért tetszett attól függetlenül mert az azért mégis klasszikus.
én sosem nézem a számlálót, és tulajdonképpen sosem értettem ezt a problémát. ha egy harminc másodperces jelenethez kérnek zenét, akkor még a legnagyobbak is beledögölhetnek, akkor sem írhatnak három percet, akkor meg nem tökmindegy? néztem a walle-t, és film alatt esély sem volt arra, hogy hosszú score-tételek születhessenek, az pedig nem várható el egy zeneszerzőtől sem, hogy majd utólag több, különböző hangulatú muzsikát csak azért egybetegyen, mert így akkor nem négyszer negyven másodperc, hanem egyszer négy és fél. a fűrészek is másfélperces etapokból állnak, és sok esetben csak úgy lesz másfél perc, hogy az első húsz másodpercben történik valami, felér egy digitális csattanóra, ami széteffektezve lecseng még húsz másodpercig, és a maradék negyvenben pedig morog meg sistereg. nincs értelme nézni a számlálót, pláne amikor ennyire egyértelműnek kitűnik, hogy programzenéről van szó, és nem volt lehetősége a komponistának bővebben kidolgoznia azt a részt.
Igen, a Dead Silence is egy nagyon kellemes, kissé visszafogott darab. A főtémája nekem is tetszik, de ezek a 30-40 másodperces számok még mindig szúrják a szeme, hiába folynak egybe.
érdekes, hogy nekem fűrész-zeném nincs, ellenben a 'dead silence'-t valszeg meg fogom venni, mert egy hangyányit lágyabb, mint a szokott clouserek, viszont nagyon tetszik a téma, és hangzásában mellette összefoglalja a fűrész legjobb pillanatait.
Nekem sok horrorzeném van cdn.
Pl kezdjük a legalapabbal: Hellraiser 1-2. Zseniális gótikus horror muzsikák, vagy Elfmantől a Sleepy Hollow, bár ez nem kifejezetten horror, mégis sok elem van benne a műfajból.
Ja és a három fűrész film zenéje is igen kellemes hallgatnivaló, már ha valaki el tudja viselni a csörgő, zörgő, atmoszférikus zenét.
De sok klasszikus van ami nem jut most eszembe.
Az Ómen trilógia nekem valahogy sosem nyerte el a tetszésemet. Elkezdtem őket hallgatni, de pár szám után mindig kikapcsoltam, mert valahogy nem fogtak meg.
Horror zenéért egyetlen egyszer voltam hajlandó kiadni pénzt és nem hiszem h ez a jövőben változni fog. Ha csak nem lesz készül megint egy Ómenhez hasonló klasszikus amit meg is bírok hallgatni ja és természetesen Delux változat legyen minimum
Valamint még egy örömteli hír (már akinek), két remek horrorfilmzene kerül kiadásra a békebeli 80-as évekből.
A Sötétség Hercege (J. Carpenter) 2cd kiadásban 30 dollárért, valamint a Chopping Mall/Deathstalker 2 (c. Cirino) 16 dollárért. Mindkettőt a BSX adja ki, és hó végétől lesz kapható.
Ha már Silvestri: Most látom, hogy az FSM kiadta a második CHIPs válogatást! Aki bírja a 70-es évek végi disco zenét, vagy ismeri a sorozatot annak feltétlen kötelező, akárcsak az első album, ami nálam napi szinten kerül hallgatásra.
Passion Symphony rulez! :))
A Meet Dave-t már párszor meghallgattam, és bár nem olyan jó, mint az Evan Almighty, de egészen korrekt kis zene - néhány Zaturás beütéssel. :))
Most Doyle Igorját hallgatom, és az is egész figyelemre méltó muzsika.
Jó az a sorozat, kicsit Charlie és a csokigyár hangulatú. Nem is tudtam, hogy ő szerzi a zenét. Ez a Ariel's beginning azért is érdekel Dooleytól, mert egyszer a szerző felkeltette a figyelmem egy játékzenével, meg a képek alapján elég nagyszabású munkába kezdtek. Pontosabban már felvették rég a zenét, de még nem jelent meg cd-n.
Nem hiszem, hogy a GI Joe RC-s lesz majd. Sommers nem hiába őt kérte fel megint, hiszen tudja, tőle mire számíthat. Mind a Múmia2, mind a Van Helsing kitűnő zenék lettek. (A közepes filmeket is sikerült élvezhetővé tenni). Amúgy nekem a Polar zenéje, legalábbis a főtéma is tetszett, ezért fáj, hogy Silvestrit olyan ritkán hallom. (Ok, az Éjszaka a múzeumban nem vol tőle több egy kis ujjgyakorlatnál).
Trevor Jones jó hogy említettétek, nem is tudtam, mi van vele. (Ahogy most sem), de a Pokolból zenéjét elég gyakran hallgatom. Az atmoszférája nagyon tetszik... Kár, hogy Zimmer közepesnél is tehetségtelenebb apródjai veszik át a stafétát. Reménykedem benne, hogy rövid időn belül megtalálják a saját helyüket (ahol most Badelt van), és visszatér minden a normális kerékvágásba. (És ha lehetne még egy kérésem, kedvenc gitárprünyögőm, Gustavo bácsi se adja alább...:)) (Bocs, ez utóbbi kellett:))
Dooley-tól a Pushing Daisies (Halottnak a csók) című sorozat zenéjét ajánlanám mindenkinek a figyelmébe, meglepően jól sikerült munka. Érdekes egyébként, hogy az RC-s srácok többsége, ha nem az RC-stílusban alkot, akkor elég jó munkákat is le tudnak tenni az asztalra. Jablonskytól például a Desperate Housewives aláfestése, Zanellitől az Into the West elég korrekt munka. Örvarssonról mondjuk ez még nem mondható el.
Silvestri fő műveinek többségét Zemeckis filmjeihez írta, na most ugye a rendezőbácsi egy kissé megkattant ezt a CGI-emberes elképzelését tekintve. Ezek alá meg Silvestrinek nemigen van lehetősége zenét írni, bár a Polar Express szerintem nem lett rossz, a dalokat tekintve sem, na de nem egy Contact vagy Forrest Gump. A következő közös munkájuk meg a Karácsonyi ének lesz, természetesen dalolós CGI-figurákkal. Jövőre legalább jön a G.I. Joe, bár ezzel azért vannak fenntartásaim, mivel az utóbbi idők nagy nyári blockbustereihez szinte kivétel nélkül csak RC-s srácok írtak zenét, így remélni merem, hogy Silvestritől nem ilyet várnak majd el.
Az American Gangster szerintem egy kicsivel jobb, mint a Body of Lies, utóbbiban főként az atmoszféra miatt lehet dicsérni a szerzőt, előbbi nekem összetettebbnek tűnik.
Én Streitenfeldet a Powellék után érkező RC-generáció legjobbjának vélem, semmi kilencvenes évtizedbeli hangzás, egyedi stílus, jó, önálló elképzelések, sajátos hangzásvilág. Szerintem tehetséges a srác, ráadásul Scott sem vesz akárkit maga mellé.
Igen, lehetne még valami nagy durranás idén, mert szerintem hiányzik. A Dark Knight és az Indy 4 nem lett az, de volt mindkettőben valami, ami miatt tetszett. A Dark Knight számomra szép de hosszú az egyhangúsághoz, az Indy 4 pedig a nosztalgia miatt lett jobbra értékelve.
Én az idei év egyik legjobbjának a Standard Operating Procedure-t tartom, ha már Eflman és a Serenada Schizophrana szóba került. Nagyjából hasonló a stílus, ráadásul egy-két elemet át is emelt Efman a Serenadaból. A Spiderwickkel nem tudok mit kezdeni, régimódinak nem eléggé régi, újszerűnek pedig nagyon nem nevezném, populárisnak sem tartható, nekem kiforratlan zene. Nekem idén oázisnak Fentontól a Fools Gold és a Kung Fu Panda bizonyult, illetve a Múmia 3. Utóbbi a nagy zenék közé visszatérő Edelman miatt is kedves nekem. Jones hiánya valóban fájó pontja a filmzenék jelenének, de gyanítom a visszavonulás, Silvestriéhez hasonlóan önkéntes lehet. És akkor vegyük elő Ishamet is, aki meg a tavalyi érthetetlen túlteljesítése miatt, meg az érdektelen filmválasztásai miatt, olyan, mintha nem is alkotna, maradandót biztosan nem.
Elküldve: 2008-10-13 22:16:45, 
