A Goblin által szerzett témák nagyon jók, és bármikor el lehet őket hallgatni, de őszintén szólva nem túl ijesztőek. Viszont úgy érzem A Freddy, és a Jason főtéma még elfért volna a listában.
Én az összegzéshez egy 100-as horror listát néztem át, amiből szigorúan csak a főtémákat
vettem figyelembe és jó pár film volt rajta amit nem biztos, hogy mindenki horrornak tart, az Evil Dead II(army of darkness)-től a Bárányok hallgatnakig. A számomra legemlékezetesebb horror főtémák:
1,John Williams- Jaws
2,Bernard Herrmann - psycho
3,Charlie Clouser- Saw
4,Jerry Goldsmith - Gremlins
5,Steve Boeddeker-The Exorcist
6,Hans Zimmer-The Ring
7,Danny Elfman- Sleepy Hollow
8,Jerry Goldsmith-Poltergeist
9,Danny Elfman-Tales from the crypt
10, James Newton Howard - Blood diamond
youtubeon nézelődtem, midőn egy 'top 15 horror film themes' gyűjteménybe akadtam. az egyébként hangulatosan összeállított montázsok közben felcsendülő zenék a következő sorrendben voltak (az összeállítója szerint):
01.) bernard herrmann - psycho
02.) john carpenter - halloween
03.) john williams - jaws
04.) goblin - profondo rosso
05.) jerry goldsmith - the omen
06.) wendy carlos - the shining
07.) mike oldfield - tubular bells (the exorcist)
08.) fabio frizzi - zombi 2
09.) goblin - dawn of the dead
10.) fred myrow & malcolm seagrave - phantasm
11.) christopher young - hellraiser
12.) krzysztof komeda - rosemary's baby
13.) riz ortolani - cannibal holocaust
14.) franz waxman - bride of frankeinstein
15.) johann sebastian bach - toccata & fugue in D minor
csak ötlet gyanánt írtam le, nemsokára összegyűjtöm az én 15ömet is. de addig is kíváncsi lennék, van-e valakinél változás (e lista alapján joggal).
mókás, hogy ezt írod, mert épp tegnap volt egyik csatornán a temetetlen múlt, melyet filmként sem szerettem, a zenéjét pedig annál inkább nem, és pont azon gondolkodtam, hogy egy számomra kedves silvestri-zenéről szívesen írnék. kettő jutott eszembe: who framed roger rabbit és a forrest gump. illetve közvetve a cast away ˙& others nevű válogatása. szóval még az is lehet, hogy előkerül egy ilyesmi nemsokára :)
The Dark Knight(70%) + Szikla(10%) + Artúr Király(10%) + további Zimmer zenék
Nem mondom h nem élvezhető zene, a kórus és a zimmerzenék azzá teszik de eredetiségben 0. Talán ha lenne benne vmi erősebb Zimmeres főtéma akkor adnék rá 6ot, de így marad a legutóbbi Brian Tyler Ígöl Áj szintjén. 10/5
Hirtelen felindulásból megnéztem 100-adjára a Forrest Gumpot, majd utána a Silvestri zenét végighallgattam 1000-edjére és rá kellett jöjjek h manapság rohadtul nincsenek nagy filmzenék. Vmelyikőtöknél véletlenül nincs napirenden egy FG- kritka írása? Úgymond "megérdemelné hogy az oldalatokon legyen".:) Szívesen olvasnám.
ne aggódj, én a bubba ho tepről meg a terror tractről fogok írni, hogy végre komplett legyen a tyler-diszkográfiánk :DDD de ha írsz a sasszemről, akkor egy finom és visszafogott négyest már most előre bevéshetsz a nevem mellé. aludtam rá egyet, szégyellje magát :)
én - ha talán bátran végiggondolva is, de - sejtem, kire gondolt a kollega, és ha igazam van, akkor annak a horrorrajongónak nincs felszerelése hozzá, dallamalkotó képességéről talán pont emiatt még nem tudott százszázalékosan meggyőződni, ellenben azt garantálom, hogy azokért a hangmintákért erkölcsi határokon belül bármit megtenne...
Közben megnéztem a videót is: én nem érzem annyira különlegesnek, amit művel rajta, ezt házi horrorrajongónk is megcsinálná a megfelelő eszközök és programok előtt. Tehetséges zeneszerző persze DA, de az nem ebből a videóból válik egyértelművé. :)
Attól függ, mennyire nézzük elfogultan. Nekem nem különösebben kedvencem, tehát szerintem azért a felsoroltak is tudnának mutatni valami érdekeset zenében, csak mondjuk róluk nem készült ilyen videó. :) Írom ezt úgy, hogy például Ottmantől jót jóformán nem is hallottam, és Bates sem éppen favoritom.
Meg azért ne felejtsük, hogy a Bondokon kívül maradandó filmzenét éppen 10 éve rakott le az asztalra (speciel nekem a Godzilla is érdektelen, én már csak ilyen furcsa fickó vagyok:), ha Bond nem lenne, lehet, hogy még azt a pár egyebet sem lett volna lehetősége elkészíteni. Hiába bírom például a Shaftet, a Four Brothers, a Lanest, azért nem jutnának eszembe hivatkozási pontként, és a Casino Royale sem sok év végi összesítő listán szerepelt.
Hazabeszélek, mert imádom a csókát, de nézte vki, ahogy a szintin előhozza a hangokat, ahogy ért ehhez az egészhez?! Lehet, hogy nem egy hipertermelékeny vki, de sztem kiujjában kihordja az egész RC-t, Tylert, Ottmant, Haslingert, Batest, meg többi ilyen macskajánost, akitől már unalmasodik a szakma...
danny elfman 'serenada schizophrana'-ját hallgatom, hát bocsánat, de második tétel közepéig egyelőre hibátlan. mintha egy felturbózott 'dolores'-t hallgatnék. mennyibe is kerül ez mostanában...?
nah, ahogy ígértem tegnap, nem akarok beleszólni mások kritikaírási tervezeteibe, de egy újabb trackes táviratit engedélyezek magamnak joseph loduca "the messengers"-éből. megnéztem hát, hogy nekem, mint őrült horrorzene-rajongónak, milyen benyomásai lesznek a filmzenék egyik meg nem értett titánjának új albumáról.
01.) "the messengers" - már a szerző 'saint ange' című, csak francia forgalmazásban megjelent albumán is kiderült, hogy szereti young stílusát, így ez a főtéma is a sokunk által kedvelt komponista előtti tisztelgés. cselló és zongora duettje, vokállal és szólóhegedűvel. ha navarrete 'mirrors'-jának egy korai jam&spoon-számra hasonlító főtémájával kerülne egy ringbe, kiütéssel győzne.
02.) "flashback" - morgóhorror izgága vonósokkal. egy ilyen futamot lehet, hogy nem egyszerű befogadni, de garantáltan több kell a megkomponálásához, mint lemásolni tizenötéves akciókliséket. tétel vége sustorgás, átok-szag (mármint 'the grudge').
03.) "girl in the cellar" - szép zongoramotívum, countryszagú hegedű helyenkénti válaszolgatásával. a végig kitartott hangú vonósok néha megbicsaklanak, csendes feszültség.
04.) "buying the farm" - a címek árulkodók, a család idilli helyre költözik (mondjuk). marad a tehenészet melletti tavaszi zsibongás, a remek főtéma halkan visszaköszön. eddig eltelt majdnem tíz perc az albumból, és köröket vert a spanyol tükrökre.
05.) "crow storm" - hohó, evil dead! lépegetős mélyekre visongó hegedűk, houston-houston, baj van! az egy hibája a tételnek, hogy rövid. egyébként műfaji remek.
06.) "crow scare" - csendes hullaszagból felbőg a bőgő. ez a tétel mondjuk totál felesleges, egyetlen normális hangjegy kellett hozzá, a többi sustorgás.
07.) "first night" - vissza az alapokhoz, főtéma halkan és lassan. tétel második felére jazzes-countrys kiteljesedés. nyoma nincs a horrornak, mitöbb, kezdek kételkedni benne, hogy bíró kollega valóban végighallgatta-e ezt az albumot, eddig két tételbe lehet belekötni :)
08.) "crab boy" - megint a sustorgó metróalagút, helyszínelős alapeffektekkel és széljelző csilingelőkkel. kottát mondjuk ez sem látott. morog, bugyog, sziszeg, zenekar kint kávézik a büfében.
09.) "in the cellar" - egy kevésbé ijesztő felütéssel indul, aztán legalább tíz másodpercig néma kuss. aha, jön valami cselló. na jó, ez megint tömény horror, amit legalábbis a vonós hangszerekkel ki lehet fejezni. a mélyek dörmögnek, a magasak sikongatnak - dallamot természetesen nem szükséges keresni. sajnos én imádom a horrorzenéket, ez pedig számomra még nem az idegesítő kategória. kicsit lehetne dinamikusabb, rengeteg az üresjárat. tétel vége vicces, de klasszikusokhoz szokott fül az utolsó fél percet kerülje.
10.) "he likes you" - huszárvágással ismét gitárjáték, szűk egy percig.
11.) "can you see them?" - főtéma zongorán és vonósokon, kedves csilingeléssel. másfél perc után megint morog, idill over. megint csak pislogunk, alig hallható aláfestés. valahonnan lesz támadás, ez egész biztos. hellraiser nyugszik. apránként gyülekeznek az effektek, de még mindig semmi. tetszik ez a kedélyborzolás, de hosszútávon azért nem vállalnám. jóérzékkel kezd is dübörögni a dob, telítődik a kakofónia. most vagyunk az album felénél, azért ha így marad végig, abszolút megértem az ellenszenvet, bár nekem még mindig vállalhatóbb, mint a valamiért folyamatosan párhuzamba állított 'mirrors'.
12.) "beneath the floor" - a kellemetlen dobhangig drámathriller. aztán csúsznakmásznak a pizzicatók, végül olyan gurgulázásba csap át a hegedűjáték, aminél mindig meglepve konstatálom, hogy hangszerekből élő ember képes ilyen ijesztő (és hovatovább borzasztó) hanghatásokat kicsalni. kicsit az ördög szolgájának megtestesülését hallom ki belőle (mert klisészerűen nálam az ördög mindig a nagybőgő). tétel végén kicsit ugrándozunk, ez lehetne kicsit megfoghatóbb, hamár tylerről beszéltem, akkor a 'darkness falls' esetében például tökéletes a dinamika, itt hiányolom pár esetben a szabályosabb, jobban kivehető tempót.
13.) "in sunflowers" - marad a távoli ismeretlen, néha azonban beköszön a teljes vonósszekció egyetlen ijesztő hang erejéig. ilyenkor annak a negyven zenésznek az arcát képzelem magam elé, amint gonosz tekintettel rántanak egyet a vonón. a mélykiemelés utólag remekül sikerült, a subládámból olyan hangok jönnek ki, hogy a vitrinben lévő összes pohár reszket a félelemtől. és persze az így kiváltott hanghatás passzol ebbe a kompozícióba. mostanra kicsit eltúlzottá vált ez a kaotikus helyzet, jöhetne valami nyugvópont (vagy tisztességes motívumsor).
14.) "enough" - jéé, épp most írtam, hogy ebből már elég. ha azonban csak ezt a percnyi, enyhén disszonáns harmóniasort kapom nyugtató gyanánt, mérges leszek.
15.) "mistakes" - oké, hibáztál józsikám, tedd helyre. vezeklő zongorajáték, finom szintetizátoros szőnyegen lépkedő hangokból. ez tetszett.
16.) "jesse takes off/through a wall darkly" - tudtam, hogy vége a szabadságérzetnek. bár ez a feszültség teljesen összeszedett, inkább hasonlít egy thriller komolyabb aláfestésére, mint az eddigi őrültködésre. de persze azért két címből áll, hogy a másfél perc második felében kicsit szélnek eresszük azt a partitúrát, és nyomjuk, ami a csövön/korpuszon kifér.
17.) "pitchfork man" - ismét búgunk egy kicsit, jön kis visszafordított effekt, mintha tehén bőgne kétségbeesetten, bálna küldene segélykiáltást. nincs menekvés, beránt a mélybe a rettenetes fűrészelés - wháhá, szó szerint szinte, ezt a hangot nem tudom, mivel generálták. olyan, mintha felnyitottak volna egy zongorát, és a húrjait vonóval szólaltatták volna meg. tempó remek.
18.) "no child left behind" - kész, zuhanunk a hegedűkkel. ejnyeno, megint túl hamar végetér a zenekari (most éppen jóértelembe vett) tombolás. túlvezérelt freakout, gurgulázó hegedű. ez megint fárasztó, utolsó másfél perc gyors léptetés.
19.) "family matters" - SPOILER! - rámijesztett a track indítása. egypercnyi ideges rángatózás után meglepő módon ismét kottát látott hangok összessége. a megoldás végéhez közelítünk. pergődob, mintha gépfegyver kattogna, utolsó fél perc pedig ismét remek. ez belefér.
20.) "a family again/end titles" - utolsó öt percben elvileg nem kéne hallani több szemétséget, ennek megfelelően csilingelünk, zongorázunk, finom mélyhegedűk és csellók, nomeg a gitár. kicsit olyan, mint jeff beal 'carnivale'-ja. milyen érdekes, hogy most hallom először a fafúvósokat. az ő gázsijuk nem lehetett nagy. tétel közepétől főtéma vissza, ezt változatlanul jónak tartom. csomó szólam egyben, tud pedig ez a srác. amikor a végén a női vokál is rázendít, már fütyülöm vele. a katyvaszoktól pedig megkímélt, lenyugodott állapotban talál meg az utolsó hangok utáni csend.
* * *
akkor tehát összegezzük. először is egy nagy tockos/körmös emberünknek a hatos, nyolcas, tizenkettes, tizenhármas és tizennyolcas tételekért. ezeket ignorálom a la-la land 48 perces albumáról (1500as limitált két hónapja, érthető azért, hogy még van belőle dögivel), maradt 34. ha most nem is, de rövid időn belül így fogom újrahallgatni, mert a maradék lényegesen jobb lett annál, mintsem hogy abszolút ne lehessen számszerűen értékelni. bár ma már egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy komponista neve mellé kelljen az összes megjelent tételt rendelni, azt azért nem tudom elképzelni, hogy a dallamos részeket ne ő szerezte volna (már csak a 'saint ange' okán sem). a folyamatosan ezzel emlegetett 'mirrors'-hoz képest vállalhatóbb, kicsit kevesebb fülsértő megoldással együtt pedig kifejezetten jó kis horrorzene ez. de hát mire való a programszabályzó? nekem ez az album szerintem előbb-utóbb kell, de ezt a használati utasítást megőrzöm, nehogy mégegyszer beleakadjak abba a tizenhárom percnyi fölöslegbe. csak az album négyes, a kivont tételekkel együtt hetes.
tulajdonképpen az úgynevezett blockbustereire nem sok panasz lehet. nekem a 'rambo' tetszett, és megközelítőleg az 'avsp2' is rendben volt, ám ez utóbbi lényegesen rövidebb kiszerelésben nyerte volna el igazán a tetszésemet. néha nem árt csűrdöngölős muzsikákkal szétrepeszteni a hangszórók membránját, és ez jó példa lehetett volna rá, de borzasztóan fárasztó volt az a hetvenöt perc. ugye-ugye, visszasírom a harmincas varézéket...
Szerintem Tyler magától érte el ezt a szintet hihetetlen munkával és elképesztő kitartással. Szerintem olyan, mint Debney: kevés munkával sok pénz...:)) Benne is több van, mint amiket évek óta adott át...
Elküldve: 2008-10-12 13:15:18, 
