A napokban megnéztem a Zodiac c. filmet. Ez azért érdekes, mert a zenéjét eddig egyszer sem bírtam végighallgatni. Unalmasnak, nyújtottnak, és egysíkúnak tűnt, viszont film után sokkal nagyobb élmény.
Minden hangjegynél érezni azt a borzongató érzést mint film alatt. Még a legjelentéktelenebb pillanatban is úgy érzed mintha a gyilkos ott lenne melletted. Kevés film éri el ezt a hatást.
Pontozni így se tudnám Shire művét, mivel zeneileg 10/5-öt ha adnék rá, viszont a hangulatot megteremti az tény.
Ez a főcimdal szörnyű. Nem tudom miért nem képesek egy hangulatos Bond dalt összetákolni. A Casino Royale-nál még úgy ahogy sikerült.
A score pedig remélem energikusabb lesz, és ugyanúgy benne lesz több helyen a Bond téma mint a CR-t megelőzőkben. Bevallom nekem kicsit unalmas volt leszámítva a két hosszabb akciószámot.
szabadjon megjegyeznem, hogy számomra ez a "bangkok hilton" sem egy nagy eresztés. vannak kétségtelenül nagyon hangulatos tételei, remek atmoszféra, ám az akciórészek nem hatnak meg (sőt, tulajdonképpen lassan rájövök, hogy egyáltalán nem szeretem az akciózenéket az utóbbi évekből), a gitáros-zongorás szépségeket pedig elég nagy munka kiemelni ebből a tylertől szokásosnak mondható hetvenöt percből. az mondjuk egész biztos, hogy többet dolgozott ezzel, mint a sasszemmel, de hogy különösebben megerőltette volna magát, azt szintén nem tudom állítani. egy kis heteske az album egyelőre, mint a korábban már említett, megbízható, de vissza nem idézhető egyéb muzsikái, aztán majd a film (ha érdekel) eldönti a további sorsát.
nem sok munka, sőt, jóval kevesebb, mint egy rendes kritika megírása, mert nem kell figyelnem a szépen megszerkesztett (vagy szépnek tetszeni kívánó) mondatokra. bangkok dangerous lett volna a következő, de nem akarom más kenyerét elvenni, úgyhogy keresek valami mást. amúgy sem ildomos azonos szerzőtől az új zenéket ugyanazon napon meghallgatni.
01.) "eagle eye" - nick glennie-smith szerezte tíz évvel ezelőtt, középrészbe besegített powell hat éve.
02.) "main title" - van lendület, de nincs jó zene.
03.) "final manipulations" - hoppá, megjelent a tyleri négyes harmóniaváltás, amit annyira utálok.
04.) "escape" - akciózenéknél ki lehet emelni tracket a kompozícióból, eddig ez jó, az első fele miatt (kicsit indiana jonesos hangulata van). úgy látszik, amiben az MV elfáradt, azt most tyler frissíti.
05.) "honor" - ez totálzimmer, elérkeztünk az első nyugvóponthoz. kár, hogy ezt a béna főtémát ennyire erőlteti, pedig egész szép muzsikába torkollik. jaj, de a végén ez a gladiator/the island... skandallum. ünnepélyességet/feltámadást csak ezzel a rohadt motívumsorral lehet kifejezni zeneileg, b+ ?!
06.) "chutes" - lassan nem történik semmi.
07.) "ladders" - akció vissza, main title folytatódik szinte egy az egyben.
08.) "ariia" - indiana jones hangulat megen, átcsap lassú lamentálásba, végén romantice zongora. ez még akár hallgatható is. az 'escape' melletti második track, ami számomra eddig ér az egészből valamit, még ha egy deka újdonság sincs benne.
09.) "dead end clues" - bourne benézett, hátha van valami lerúgnivaló. azon gondolkodom, hogy egy filmzenésznek, aki hetente feljátszik három albumot, melyik az unalmasabb: ezek az agyonismételt 3-4es tört pampapammok vagy valami kortárs nyekergés. kihívás tekintetében mindenképp az utóbbi, mert ezt az újhullámú akciózenét gyakorlatilag kotta nélkül bármikor elő lehet adni, úgyis mindegyik ugyanolyan.
10.) "loss of a twin" - már a cím is sejteti a melankóliát. jön jnh, elzongorázgat. valójában nem mondanám meg a zeneszerzőt, de szinte eddigi egyetlen tétel alapján sem lennék biztos a személyében.
11.) "clutch then shift" - fogd a clutchot és shift! a hat és fél perc ijesztő, ha arra gondolok, hogy ez a csörte egyébként ugyanaz, amit az eddigi pörgős trackek hoztak. az utolsó négy percről nincs konkrét véleményem, mert "véletlenül" megnyomtam a nextet...
12.) "picking up the trail" - csendes, tompa elektronikával óvatosan növelt feszültség. lopódzunk a sötétben, előttünk az ismeretlen, alattunk ismerős szólamok. végül bourne. a végső válogatásba ez is bekerülhet, ez a stílus feküdt neki az elmúlt öt-hat év minden megbízható, de vissza nem idézhető thrillerdrámájában.
13.) "the 36th floor" - tylernek volt egy negyedik emeleti zenéje, igaz, akkor még egyénisége is. jó kis vokál, varázslatos harmóniák [kicsit a panicre emlékeztetett] - úgy értem, ez mind AZ az zene, és nem ez a nemtommi, ami ezalatt szépen végigért...
14.) "the case" - tessék, egy újabb bourne. nem is tudom, mi van tylerrel... ezt kérték tőle? vagy arra gondol, hogy a filmre pont ugyanúgy senki sem emlékszik majd három év múlva, mint arra, amit komponált hozzá? powell nem ért rá? jaj, mit beszélek... djawadi? vagy az a másik csodacsatár, zanelli. időkitöltőnek megjegyzem, a végére egész jól belerázódik a zenekar.
15.) "copyboy" - paparazzi indul. jó kis gitárstuff, végre valami változatosság. mintha egy zztop zene kezdődne. hammond orgona! ez hogy került ide? megvan az első jó muzsika a lemezen :)
16.) "special delivery" - akciófolytköv. zavaróan ugyanazon hangnemben szólal meg, mint az előzők. robotolnak a spéci mélyek, ha ugyanez mondjuk hans zimmer keze alól jött volna ki, az hétszentség, hogy a kritikusok apró miszlikre cincálják, és öt évre előre ignorálnak mindent a germán mestertől.
17.) "hidden message" - paparazzi kettő. közben megnéztem a film adatlapját, ez a caruso már dolgozott együtt thomas newmannel, philip glass-szal, christophe beckkel, legutóbb pedig a már felemlegetett zanelli gyerekkel. hát nem tudom. tyler akár impozáns név is lehetne ebben a felhozatalban, szigorúan azelőtt, hogy meghallgatnánk ezt az 'eagle eye'-t. (mondanom sem kell, bourneba torkolló tételünk semmi olyat nem mutat, hogy ne máshol járna az agyam)
18.) "further instructions" - hajjaj, és further twenty minutes ebből az albumból... nagyon ciki ez a totális bourne-paródia. ennél sokkal többre képes ez a fickó. caruso egyik este kért pár módosítást tylertől, majd az éj leple alatt becsempészte zanellit, aki belekontárkodott a partitúrába. másnap a felvételen zenekar játszani kezd, tyler néz nagy szemekkel, hogy mi a túró ez, mire caruso: "EZAZ, brian, pontosan ezt szerettem volna hallani!". tyler vállat von, jólvanakkor gyerekek, játsszátok tovább!
19.) "injection" - lassan rám is rámférne valami rendes muzikalitás, akár intravénásan is. ilyenkor elgondolkodom azon, hogy bizonyos zeneszerzők az efféle zenékkel vágnak a pályának, majd öt év múlva eltűnnek a süllyesztőben, mert unalmasak. tyler legyártott pár egészen kiváló muzsikát, és nagyívű karrierje pont ugyanilyen pimpf szarokba torkollik bele.
20.) "operation guillotine" - újabb hat és fél perc. az utóbbi időkre eltűntek az elején megtapasztalt zenekari tombolások, és most már cím nélkül simán összekeverhető az előző hat tétel. viszont megint van indy-harmónia, ami jót tesz a bourne-nek. na aztán jön a csörte, majd megint a paparazzi, újra indy, és vissza akció.
21.) "potus 111" - felsejlik az avsp2, meg egy kicsit a childrenofdune dinamikája. most már biztos, hogy ki fogom emelni a jobb tételeket, és gyártok egy hetvenöt percnél lényegesen rövidebb válogatást, csak még azt nem tudom, hogy ebből a két hat és fél perces trackből melyik a jobb. talán ez a potus, mert ez kevesebb zanellit, és inkább több zimmert tartalmaz. sőt, biztos, ez kifejezetten jó! nem tudom, eddig hol voltak ezek a jó kis hangok. hmm, rezesek recsegve remekelnek, kellemes ereje lett e trekknek, ez tetszett.
22.) "eagle eye end title" - ó, szikla, meg álarc, meg a régi szép idők. pfuj de unalmas.
* * *
no kérem. az "eagle eye" totál felesleges vétel annak, aki nem tegnap kezdett a filmzenegyűjtésnek. nagyjából azzal tudom hasonlítani, mint amikor a meki kidob egy vadonatúj szendvicset piacra, szezámmagos buciban két szelet marhadaráltszelet, salátalevél, sajt, paradicsom, uborka, és mondjuk hagyományos ketchup helyett normál paradicsompüré, hagyományos majonéz helyett pedig holland joghurtos. na bumm, ugyanaz, mint a sajtos mcroyal hatszáz éve, de ennek más a neve, és ez a joghurtos szar se jó rajta. maradok a mcroyalnál. [ízlés szerint bármely más gyorséttermi példával behelyettesíthető, ugyanitt leszögezem, hogy nem vagyok fizetett hirdetője a bohócos étteremnek.]
az eagle eye tracklistája nálam:
01.) escape [4:18]
02.) ariia [4:58]
03.) loss of a twin [1:53]
04.) picking up the trail [2:47]
05.) the case [3:10]
06.) copyboy [1:53]
07.) potus 111 [6:34]
25 perc, fénykorabeli varese-kiadvány. ez így hetes, a kiadott album csak azért kap ötöt, mert a kloser-féle avsp négyet kapott, annál pedig egy paraszthajszállal jobb ez. bár igazából néggyel lennék reális, amennyire idegesített ez a bezanellisedés.
Ezek a filmzenei fesztiválok Magyarországon sem mozgatnának meg engem különösebben. Ha egyszer veletek tartok majd valamelyikre, az úgyis a társaság, meg a városlátogatás miatt lesz, nem holmi zeneszerző miatt. De egyelőre még úgyis spórolás van fontosabbra. :)
Elküldve: 2008-10-10 10:53:35, 
