Frédéric Botton esetében az Ensemble, c'es tout címü filmröl van szó. De nem láttam.
A 2007-es programból még beugrott két John Williams darab: a Superman és az ET, valamint Danny Elfmantöl a Batman. Már majdnem teljes így a kép, de szerintem még egy-két dolog hiányzik. Eléggé csúcsklasszis összeállítás volt, persze 3 órába nem fér bele minden, amit az ember elvárna. Teljesen más élmény a filmmel együtt hallgatni és így élöben látni a zenét, itt érzödik át, hogy mennyire komplex dologról is van szó, ha az ember akár filmzeneszerzésröl beszél.
de hogy egy művészi átvezetést eszközöljek a Vuk és a Pixar között, tegnap megnéztem a Wall-e-t. Fantasztikus élmény volt. Eddigi kedvencem a Némó volt Pixaréktól de ez még azt is lekörözi. Ami érdekes, hogy nálam jobban átjött a magány-egyedüllét-szomorúság dolog mint a Legenda vagyokban. 10/10
Most pedig meghallgatom újra a zenét mert akadtak kellemes témák film közben amiket első hallgatásra albumon nem nagyon figyeltem.
Hát ja, most vagy ennyi hülye van, vagy ennyire csak a cím alapján tájékozódnak az amúgy teljesen értelmes emberek, aztán esnek pofára. Erre nem mentség, hogy a gyerek miatt nézték meg, a Fűrészre se viszik be a nyolcévest, mert tudják, hogy csak kárt tenne benne. A Kis Vukkal ugyanez a helyzet. Még a Metro újság levél rovatában is volt méltatlankodó nagymama.
Mondjuk ne örüljünk annak, hogy a Gát a látszat szerint belebukott, nem hiszem, hogy épp a házát árulná, valszeg épp hozzáépít...
Köszi a beszámolót.
Érdekes összeállítás, nem csak "tipikus filmzenékből" állt össze a műsor, ez jó. Nálunk be sem lehetne csábítani egy ilyennel az embereket. Még talán úgy sem, ha Orion helyett Pirx menne. :)
(Bár talán rossz példa, ahhoz azt hiszem, a Pink Floydtól loptak.)
Az aktuális program tényleg furcsa, még azt sem lehet mondani, hogy egy ember ízlését tükrözve lett ennyire eklektikus, mert nem hiszem, hogy nekem mondjuk a Madagascar (amúgy aranyos részt is tartalmazó) score-ja eszembe jutott volna az összeállítás elkészítésekor.
Bottontól (most úgy írtam le, mintha ismerném:) mi az a Zusammen ist man...? A többi egyértelmű.
Ha már témánál vagyunk. Most ugrott be, hogy valószínűleg nem az eddig hittek voltak az első filmzenei élményeim, hanem ez a főcímzene (Grame Revell a szerző):
http://www.youtube.com/watch?v=2-_AOi1G_KA Úgy emlékszem, még magnókazettára is felvettem. :)
A plakátja is jó, nálunk készült a metróban, épp a bérletét keresi. :)
http://www.impawards.com/2008/bangkok_dangerous_ver2.html
(nem linkelem, ne szedje szét a fórumot)
Én nem tudom egyébként, ez a Cage hogy nem tudott egyensúlyt tartani a filmjei "típusa" között. Na jó, nyergeljen át teljesen az eleve blockbusternek írtakra, de egy The Rock / Con Air / FaceOff trió azért elég messze van mondjuk a lángoló koponyástól, a méhestől vagy a megérzőstől. Ma már előzetesen bele lehet rakni a filmjeit a hulladékok közé, és elég kicsi az esélye, hogy téved az ember.
Valóban így van, a Múmia 3 zene nálam is a film miatt lett napolva, de hiba volt, az általad említett szám, a Silently yearning for centuries és a főtéma is bejön és bár elsőre Vangelis Alexanderje jutott eszembe a szinti miatt, a továbbiakban nem zavart. A Family presses close is csodálatos.
Edelman visszatért :)
31 trackes asszem, de 8nál feladtam. Fertelmes műanyag RC zene, az élvezhetetlen fajtából. Jobban szerettem én azt a Tylert aki a Dune-t és a Partition-t szerezte. Ez SZAR.
Ez most nem reklám, hanem csak ajánlat és élménybeszámoló lesz.
A német Klassik Radio idén is szervez Filmzene koncertturnét, természetesen Németországban. Ajánlom bármelyik filmzenerörültnek és ezt azért mondom, mert tavaly Berlinben én is ott voltam. A felhozatal jelentös lúdböreffektet okozott, ezzel szemben az ideji program mintha szerényebb lenne. Itt lehet nézegetni: http://www.klassikradio-shop.de/themen/die-grosse-welt-der-filmmusik.1236.1.html Ez talán arra fogható, hogy a tavalyi koncerten a hamburgi filharmonikusok játszottak, idén pedig a rádió saját együttese zenél.
A tavalyi program mindjárt - maga a film tekintetében is - megalománnak számító gyönyörü ösi darabbal, az Elfújta a széllel indított. Aztán hallhattuk többek közt a Casablanka fötémáját, a Forrest Gump - End Credits-et, a Volt egyszer egy vadnyugatot (ahol a szopránt hegedüvel helyettesítették, de akkor is...!), Monty Norman James Bond témáját a Dr No.-ból (két elektromos gitárral nyomták a födallamot). Hogy a német vonatkozás is meg legyen, eljátszották az Orion ürhajó sorozat zenéjét is, ami egész jó é spont annyira próbálja komolyan vetetni magát, mint maga a sorozat. Aztán volt még a Finding Neverlandból egy zene, Klaus Badelt kalózos darabja és személyesen találkozhattunk Don Davis-szel is, aki eljött, hogy meghallgassa egy koncertezö filharmonikus zenekartól egy saját szerzeményét a Mátrixból. Aztán a dirigens megkapta a virágcsokrot és elment, de a zenekar furcsamód maradt. Aztán visszaszaladt a karmester, felállt a pódiumra, pálcájával beleszúrt a levegöbe és a zenekar teljes erövel belekezdett a Mission: Impossible-be. Itt azt hittem, hogy ez kész, itt más tényleg elsírom magam. Aztán ezek után jött a csúcs-ráadás, amitöl már tényleg abszolút extázisba jöttem: John Willimas Star Wars címü himnusza!!! Hihetetlen az a zene! És hihetetlen, hogy a zenekar összes tagja micsoda eröfeszítéssel dolgozik! De mindenki ám! Zárásként levezetésnek pedig újra elhúzták az Elfújta a szélt.
Az egész egy óriási élmény volt! Az elején kicsit szkeptikusan ültem be, mert hiányzott a kórus és még nem ismertem a felhozatalt. Aztán az élöben látott, jól ismert dallamok mindenért kárpótotoltak.
Mindenkinek ajánlom, akinek lehetösége lenne elmenni.
igen, pont ez volt az érzésem nekem is, az elején még pepecseltek a kavargatással, a végére azonban összeállt egy szokásos vállalható szintre. az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy én a végére picit elfáradtam a zenében, úgyhogy még egy kísérletet adok majd neki, mielőtt végleg értékelem, de így inkább hét, mint nyolc [és szigorúan csak az én viszonyítási alapomhoz mérten].
Hát filmként tényleg borzalmas, bár a második rész volt szerintem is a legrosszabb epizód. Jetis rész különösen büntet, de az agyaggá változás is igen "jól sikerült" trükk. Effekt szempontjából viszont ez a leggyengébb rész.
Edelman pedig megragadta a lehetőséget, kapott egy nagy produkciót, ő meg az utóbbi időben ilyennek a közelében se volt, így sokkal jobb zenét írt, mint amilyet egy ilyen nem túl jó filmtől várnánk. Meg ugye van két olyan előd, akinek a zenéjével partyban kellett lenni.
A műanyagos hangzás az eredeti CD-n már nem is jelentkezik olyan erőteljes formában, bár van az nem kérdés. Főleg az album elején, mert a végén már nem éreztem, hogy olyan nagyon kevergették volna, szintis-műanyagosra. A főtéma nem a legjobb ez is tény, de a másik két témája szerintem kárpótol. Viszont, ha nálad nyolc pontos, akkor egyre bátrabb leszek a saját értékelésemet tekintve. :D
Elküldve: 2008-09-20 23:06:35, 
