A Dunkirkre én is kíváncsi vagyok. nagyon ellentétes kritikák jelennek meg róla. Ami engem illet, szerintem albumként élvezetesebb, mint a film alatt, még ha nem is nevezhető könnyen hallgatható, dallamos műnek. Azzal, hogy a film alatt csak darabokban hallható zenékből szviteket fűztek össze, sokkal barátibbá tették az élményt. A moziban néhol kifejezetten idegesített a zene, lemezen hallgatva viszont egyáltalán nem.
"The news you've all been waiting for! We're delighted to announce that on 3 November 2017, we'll be releasing “Live In Prague” on DVD, Blu-ray, Digital, 2CD set, 4LP set and in a Deluxe Edition."
Valahol amúgy olyasmit olvastam, hogy két másik filmhez is komponál Jóhannsson és ezért megterhelő számára. Amúgy nem tudom mi jobb, ha segítséget kap maga mellé vagy ha kivágják a p*csába a zenéjét mint régebben volt szokás :D
Belehallgatás alapján borzasztóak az akciórészek. A hangzás is keményen "akciós", nem éppen a score-ra ment el a legnagyobb összeg, recseg-ropog az egész, mintha még mindig a Crimson Tide idején járnánk. Balfe sokkal jobban csinálja ezt a kamu szimfonikus dolgot. Vagyis hát itt volt zenekar, ahogy nézem, de a trailerzenekaros módra történt feldúsítás elég kellemetlen. De majd meghallgatom rendesen is persze.
Nem tudom, ilyenkor mit érezhet az eredeti zeneszerző, ha babysittert raknak mellé, még ha Mary Poppins is az, nem valami Erzsike néni. :)
Meg azt sem tudom, mit művelt volna Vangelis, de gondolom, nem véletlenül nem akarták őt, valószínűleg hisztizett volna itt összevissza. Én simán megléptem volna az M83-t valami segéddel, mint a Feledésnél.
Zimmernek sem kifejezetten örülök különben. Épp a napokban gondolkoztam azon, hogy ugye ő napjaink legzseniálisabbnak tartott komponistája, de azért gondosan távol tartják a Star Wars-univerzumtól. Ami érthető is, mert a williamsi szimfonikus iránytól ő azért durván messze áll.
Nekem az albummal tényleg annyi a bajom, hogy Simonsen score-jának csak egy töredéke került fel (direkt bele néztem megint a filmbe, és egy csomó jó track lemaradt róla, például a vége főcím alatt hallható verziója a főtémának), a válogatás számokkal nincs különösebb problémám. A filmet meg egyértelműen a három öreg adja el - mivel alapvetően nem egy kiemelkedően megírt darab (a rendezés már valamivel korrektebb) - valamint az ízléses humora. Sokszor én is féltem, hogy átmennek kínosba, de még bőven az előtt kanyart vettek, hogy feszengeni kezdtem volna. A barátság motívum nekem is tetszett, valamint a finom kapitalizmus kritika és ahogy az öregséget kezelte.
[előzmény: (24765) Bíró Zsolt, 2017-07-30 11:10:36]
Na ez vicces, pont tegnap éjszaka láttam én is. :) A film alatt működött, az album filmzenei szempontból viszont értékelhetetlen. (Nem úgy nézve persze nem problémás.)
Tényleg kellemes vígjáték, de ehhez kellett ez a három öreg, másokkal nem működött volna ennyire, mert hát inkább aranyos film, mintsem kiemelkedő. Többször majdnem átment kínosba, de szerencsére a határvonalon belül maradt. Így a trió méltósága mindvégig megmaradt - így is lehet ezt csinálni, nem robertdenirósan.
Nálam egy pontot felhozott a mögöttes motívum (így lett 7), azaz a barátság témája miatt, ahogy átjött, hogy ezek a fickók mindvégig kitartottak egymás mellett.
Most néztem meg a Vén rókákat (Going In Style) és egy tök kellemes kis vígjáték, elsősorban hála a három veteránnak (Caine, Freeman, Arkin). Rob Simonsen score-ja pedig rettentő aranyos, kicsit John Powellt idézi, néhol egy leheletnyi Thomas Newmannel karöltve. Sajnos az album jó részét régi slágerek teszik ki (amik ettől függetlenül rendben vannak) és a score kifejezetten rövid, összesen alig 10 perc, pedig a film alatt sokkalta jobban dominál. 7/10 viszont így is simán megvan.
Egyelőre csalódás Desplat Valerianja. Azt hittem, hogy amit a Star Warsnál tavaly kényszerűen elmulasztott, majd itt bepótolja, de sajnos nem. Azt mondjuk nem tudom, hogy ez mennyiben a szerző hibája, ha azt veszem, hogy Besson filmjeiben a score eddig is észrevétlen volt, amelyek elkészítésére Eric Serra tökéletesen alkalmas volt. Persze nem vállalhatatlan muzsika, alkalomadtán Desplat tőle szokatlan megoldásokhoz nyúl, máskor pedig nagyon is rá jellemzőekre, csak nem érzem, hogy egyben lenne az egész. Azért az év végén érkező Del Toro mozi, a The Shape of Water aláfestését továbbra is várom tőle.
A filmet majd csak valamikor a napokban látom és a legtöbb kritika nem győzi kihangsúlyozni Zimmer zenéjét (akinek azért Lorne Balfe és Benjamin Wallfisch is besegített), hogy mennyire állat, amit el is hiszek. Így a képek alatt biztosan remek. Azok ismerete nélkül viszont egyelőre nem túl meggyőző és inkább újrahasznosításnak tűnik az elmúlt évek Nolan-munkáiból (Eredet TDK-trilógia), mintsem végtelenül eredeti műremeknek.
Elküldve: 2017-08-15 03:31:05, 
