Jajj, tüttyölt ratyli, emlékszem, de most nekem sem volt eszemben, viszont milyen jó is az, ha úgy van megcsinálva, ahogyan írva vagyon :D
Igen, valóban a humorra akartam én is ráerősíteni, még azóta is a 23né23 részén röhögök, egyszerűen fergeteges XD ...
Mindenesetre vicces, hogy ezek után el tudom képzelni, hogy valakinek ez valóban vicces :D Nekem nem. Sőt, talán lesz, aki ki tudja belőle olvasni, hogy milyen zene taktusaira ütlegeltem a gombokat :D
Az egyszerűség kedvéért:
Bolondokházában az orvos látja, hogy a folyosón a bolondok számokat sorolnak, és utána röhögnek.
- 3!- nagy nevetés.
- 17!- megint hatalmas nevetés.
- Mondják, mi olyan vicces ezen? - kérdi az orvos.
Mire az egyik bolond:
- Megszámoztuk a vicceket, így a szám alapján mindenki tudja, hogy melyiket mondtuk.
Egyébként a hangszer-nyalogatókra így sincs magyarázat. Nem értem, hogy ezen mit lehet hallgatni, vagy hogy egyáltalán hogy lehet neki címet adni, beazonosítani (nem csoda, hogy a közönség sem tudja, hogy mikor kell tapsolni, mikor kezdődik a szám, mikor végződik, meg úgy egyáltalán mikor tart? :D) ... ááá, feladom :)
Ezek a példák "zseniálisak". Nem az a durva, hogy léteznek, hanem az, hogy művészetnek tartják, és kategóriába határolhatóak.
A Sound & Vision-féle filmzenés listával kapcsolatban már korábban ketten is leírták azt, amire én is jutottam: egyrészt okésak, mert legalább nem betétdalokkal foglalkoznak, másrészt pedig remek párhuzamai az elmúlt időszak Oscar-jainak.
tényleg, a tüttyölt ratyli nem jutott eszembe :) azért ha megnézem, ezek a példák inkább a humorra erősítenek rá, míg azok a videobejátszások (meg a freejazz-koncert a szhídon) inkább a horrorra. ligetivel szoktak úgy példálózni, hogy munkásságának nagy része egyszerre humoros és horrorisztikus (és mondjuk az aventures-re ez abszolút igaz is, azt volt szerencsém többször is hallani). van olyan fuvolista barátnőm, aki annyira unja már a vivaldikat, csajkovszkijokat meg mozartokat, hogy egyenesen ki van éhezve egy-egy kortárs fuvolaversenyre, ahol aztán szó sincs háromnegyedről meg négynegyedről meg CFGC-ről.
az a bajom, hogy én egyszerűen nem vagyok nyitott az atonalitásra meg azokra a zenei kísérletekre, amikor matematikai megközelítésből készülnek kompozíciók. remekül megvagyok a kakofón szerzeményekkel, de csak akkor, ha azt valamilyen irányból gyorsan feloldja egy számomra is értelmezhető dallam vagy harmónia, esetleg az elektronikus effektek sokszínűsége elvonja a figyelmemet arról, hogy minden áron muzikális jegyeket keresgéljek. viszont az olyan performanszokat, amikor önkívületi állapotban valaki szuszog meg hörög meg grimaszol meg sikít meg őrjöng, valamiért nem tudom a helyén kezelni. illetve megvan a helye, de tőlem távol.
Ha (ezek szerint) már úgyis ilyen sok a zenei Random-banda, nincs kedved betársulni irodalmilag egy ilyen könyv kiadásába? :D
Vagy valaki? :)
Előszó
A mai kor technikai vívmányaitól távol eső előző évezred nagyokat pislogó szülöttjeként fokozatosan ébredve öntudatra ültem az eleinte írógépként megismert fekete klaviatúra elé. Mindig is tudatában voltam irodalmi szépérzékem hiányával, így a nagyok előtt meghajolva, s nekik teret engedve, de még a halandzsát is messziről kerülve állítottam össze ezt a kötetet, mely a billentyűzet folyamatos, de ritmusos püfölésének eredményeként látott napvilágot. Remélem mindenki megtalálja benne a zeneiség minden kecses jegyét, s olvasóim ugyanolyan örömüket lelik benne, mint én magam (se :D)
Előszó vége
...
dskéjfb
sddlinfpf
főfc c őp9323né23 rpföm2nr 2rőö2gbre
...
Vége
Na jó, abbahagytam én is :D
Viszont eszembe jutott két kérdés.
1. Az addig oké, hogy itt mindannyian kedveljük (vagy talán enyhe kifejezés) a filmzenéket, viszont játszik is itt bárki hangszeren?
2. Van kedvetek egy Random-banda zenét összeállítani? :)
Akinek a 2-eshez van kedve, az kérem küldjön bármilyen hanganyagot a randombanda(kukac)freemail(pont)hu címre, kedvem támad összeállítani egy filmzene.net-es közös szerzeményt, egy afféle mindannyiunk munkáját :)
Én pl. szoktam írogatni, és igen, a "Vogon-költészet" :) jegyében van köztük halandzsa is
Szóval, azt mondod, ki kellene adatnom? :D
Kelon tánú csülövész
Kalafonban sám hanol,
Dabolászó fülöméz
Jagulázik ilgy a szkor...
(csak most, csak nektek) :D
"- Halló! Rendőrség? Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendőrt, mert a drégbedészeti főcsévést gyerepelés alatt idehivatász.
- Halló! Halló! Nem értjük! Tessék? Tessék? Tessék?
Hangosabban kiabáltam, türelmetlenül:
- Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgős másziászásban. Azonnal két csendőrt, drégbedészeti térben.
- I... i... igenis, azonnal - dadogta valaki ijedten."
(Karinthy Frigyes: A diadalmas halandzsa)
Az irodalomban egyébként nem kapós a halandzsa, mert ugye teljes mértékben jelenthet bármit, azaz verselésileg akár még tökéletes is lehet. Helyette inkább az van, hogy mondjuk jelentéssel bíró, de rosszul kivitelezett versek (már-már nem-versek) találnak maguknak közönséget, és így már jó lehet a hasonlatod.
A halandzsa kissé olyan, mint a kakofónia. Nincs velük baj, lehet jól is művelni, de nem igazán keresett, mert jelentéssel nem bír. De pl ez a sok néma hangszerszopás (vagy most tényleg, minek is nevezzem? :D) nem fér bele a kakofónia fogalomkörébe, mert jelentéssel bír... csak épp megfejthetetlen... de hogy a fenében van közönsége? :D
nekem konkrétan felkúrta az agyam... :) de amikor nem néztem, csak hallgattam, néha bisharára emlékeztetett. beletekertem, a tizedik perc környékén már nagyon erős. nem szeretném megérteni, mi zajlik le ilyenkor az emberek agyában, mondom ezt úgy, hogy szinte horrorzenékre alszom el, de legalábbis rövidtávon nem zavar az ilyesmi (főleg, ha körülötte van számomra is felfogható és értelmezhető zeneiség).
a freejazz számomra ugyanez. nyáron le volt zárva a szabadság híd, és az egyik este egy rögtönzött freejazz koncertet adott elő négy vagy öt srác. egy tanult és aktív zenész barátommal ültünk nem messze tőlük, a harmincadik perc környékén mondtuk azt, hogy rendben, hogy improvizáció, de most már fél órája semmi mást nem hallunk, mint mindenki maximális hangerővel, véletlenszerűen fújja-üti-pengeti a saját hangszerét. néha megálltak egy taps erejéig, utána ment tovább az őrület. se koncepciót, se felépítést, se hangulatingadozást nem lehetett érzékelni, lényegében valami ilyesmi játszódhat le egy megbomlott elméjű ember fejében, aki valahol tudata legmélyén tisztában van azzal, hogy nemsokára meg fog halni.
na most ezek meg nem értésétől semmiképp sem érzem magam kevesebbnek, hiszen a világ teret enged az élő polipok és a sült kutyahús fogyasztásának vagy a kikötözött torokszexnek. de mondjuk amíg előfordulhat olyan, hogy három, nem párhuzamos színes csíkot látsz egy rózsaszín vásznon, amely "a felszabdalt lelkiismereted" címet viseli, furcsa például, hogy írott formában nem jelentkezett még senki halandzsakönyvvel. pedig ahogy a kortárs zeneműveket is le lehet kottázni, nyugodtan írhatnék oldalakat random betűszórással, és mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. persze lehet, hogy már van ilyen (mondjuk morgensternnek a hal éji éneke című "verse" valami hasonló), de amíg nincs akkora tere, mint az imént vázolt egyéb területek szabadsága, addig nekem változatlanul parasztvakításnak tűnik az egész.
Na, mentem venni egy trompipát, aztán már fel is léphetek, mint világhírű szaxofon szopó :D
De most tényleg, ez a sok mi ez most mi ez? :D
A fizikakísérlet videója közvetlenül a golyópörgető mutatvány előtt, 9:11-nél a legjobb, ahol pakolgatás közben a művész saját maga borítja fel a kellékeit :D Vagy ez is benne van a programban? :)
A többit már nem is merem elemezni...
És akkor erre mit mondjunk? Zenés foglalkozás egy elmegyógyintézetben? :D :D :D
Az első egy percet érdemes egyben megnézni, ilyet garantáltan nem láttatok még. :D
https://www.youtube.com/watch?v=3xnJpRX_XLg
A totál őrültnek tűnő kiabáló bácsi nem valami futóbolond, ő Phil Minton, alter jazz körökben elég jó névvel rendelkező "előadó".
De, hogy ne csak szidjuk az alternatív zenét, ez a cucc például kifejezetten érdekes, itt kifejezetten a helyén van.
https://www.youtube.com/watch?v=0W4EG9rp5Z4
Öt percen át teljesen némán nézi egymást a közönség és a "művészek" (egyébként ha nem mocorognának páran, azt hinném, egy fotót látok), aztán óbégatással imitálják a hangszereket, csodás.
Hát ez a stílus egy aranybánya! Azt hinné az ember, valami fizikakísérlet folyik itt, vagy így tisztogatja a hangszerét ez a barom (főleg a végén, ahol mindenfélét beledobál), de hát nem. :D
Azért legalább a cím találó: "Zero plus zero".
Az emberek meg ott ülnek, és visszafojtott nevetés, kuncogás meg a kandi kamera keresése helyett ezt nézik.
A Halhatatlan szeretők zenéjének egyik alkotója egyébként az a lantos ember, aki a fórumos Jóhannsson-koncertes beszámolóban a bizarr előzenekar volt. :)
Ezt még Gregus Peti küldte nekem régebben, és jeleztem neki, hogy bemásolnám, mert illik ide. :D
Van egy Radu Malfatti nevű fószer, aki az értékelhetetlen zenék megtestesítője. Az ő alkotásai totálisan nulla pontosak, vagy lehet, hogy már mínuszban is vannak. Mutatok párat, elmebeteg mind.
Néha többedmagával is dolgozik, ez olyan, mintha egy régi üres házba beraknának egy felvevő magnót, és utána visszajátszanák a felvételt. Tekergess bele, mindenhol ugyanaz a fos lesz.
https://www.youtube.com/watch?v=t7XJUsnEsNM
És a végére személyes kedvencem, a sznobéria csúcsa. Próbáld már megmagyarázni, hogy itt mégis mi a fészkes franc történik. :DD A közönség közül valaki hét percig bírta, és jól hallhatóan ott hagyta őket a fenébe. :DD Nézd meg a 7. percben, hogy kopog a cipője, és zárja rájuk az ajtót. :D Ezeknek meg az arcuk sem rezdül. :D
https://www.youtube.com/watch?v=SCueO9W6ROY
a sorozat többi részére is kíváncsi vagyok, elvileg több cikkből áll majd. hátha beleugrunk szimfonikus művekbe is. azt a részét nem vitatom, hogy a lista jelentős része a maga nemében valóban egyedülálló, jóllehet öt olyan tétel is szerepel rajta, amiről egyáltalán nem is hallottam (pedig nem igazán mondhatom, hogy keveset kísérletezgetek a műfajjal).
én úgy döntöttem, meghallgatom újra az összeset. aztán átgondolom, hogy nekem melyik 25 mű jelenti a filmzenét 2000 óta, és egy vállrándítással meg a tűpontos vélemény-segglyuk párhuzam felidézésével összegereblyézem a 2016-os összesítőmet.
Belefutottam reggel a cikkbe én is, nekem süt róla, hogy valami nagyon indie, nagyon réteg dolgot akartak itt felvezetni, mint akik nagyon értenek hozzá mert nagyon elmerülnek a kevésbé populáris dolgokban. Szép vicc a lista teszem hozzá :)
[előzmény: (24385) Bíró Zsolt, 2017-01-29 14:00:27]
Tényleg jól összefoglaltam, már nem is emlékeztem rá. :) De szomorú, hogy hat éve nemhogy rendeződtek volna a dolgok, de még inkább a hulladék van pozitívként kezelve.
[előzmény: (24384) Bíró Zsolt, 2017-01-29 13:46:38]
Nagyon finoman fogalmaztál erről a listáról. Szerintem itt már olyan mértékű a szubjektivitás, amit egy olyan ember, aki egy ilyen lista összeállítására adja a fejét nem követhet el. Több szempontból is legalja ez a best of lista. Nem tudok mást írni, bár tudom, hogy illene a korrektség keretein belül maradni.
Rettenetesen felülreprezentált az elmúlt három év, mintha csak az urak most kezdték volna az ismerkedést a filmzenékkel.
Ráadásul ostobaságok is szép számmal vannak benne. Például a Vérző olaj score-ja, mint újszerű filmzene... Leonard Rosenman meg forog a sírjában. De mondhatnám Goldsmith, Fielding, Jarre vagy Schifrin nevét is. Mind alkottak kortárs, vagy avantgárd-szerű zenét. Kezdő filmzenés koromban én is biztosan ilyeneket nyilatkoztam volna, csak hát szerencsére akkor nem volt még olyan hely, ahol ezt megtehettem. :) Azóta meg amennyire tőlem telt kikupálódtam. :) Ebből is látszik, hogy az ilyen zenéket istenítők járatlanok a filmzenék terén, lehet, hogy ismerik egy részét, amiből próbálják levezetni a teljeset, de ez csak egy ilyen szintű, megmosolyogtatóan okoskodó lista elkészítéséhez elég.
Úgy istenítik az elektronikus filmzenét, mintha azt az elmúlt 16 évben fedezték volna fel. Ez egyszerűen egy ostoba kultúrsznobság, ami a szimfonikus filmzenét lenézi, túlértékeli a művészi(eskedő) megközelítést és a más zenei műfajokból a filmzenék világába beeső alkotókat.
A Hasonmás, a Szellemkutya, a Berberian Sound Studio, a The Duke of Burgundy, és a Halhatatlan szeretők listába erőszakolása meg a totális kérdőjel számomra. Jó, nyilván én a Bábelt, Mad Maxet, a Suszter, szabó, baka, kémet, vagy az Under the Skint sem tenném egy ilyen listára, de ott legalább értem az okot, ezeket szokás isteníteni, de az előzőket...
Az a vicces, hogy nálunk az elmúlt 16 év legrosszabb filmzenéi listáján lenne ezek közül jó néhány. :D
Elküldve: 2017-02-01 00:33:03, 
