Elfman az egyik legfontosabb szerző az életemben, de érdekes mód nála is megtudok állapítani kevésbé jól sikerült alkotásokat. Engem pl. a Pókember úgy ahogy van sem mint film, sem mint zene, nem fogott meg. A főtéma, az első szám az jó, de a többi annyira nem Elfman világa. Valami zseni kitalálta, hogy ja a Batman ment akkor ez is fog. Csak, hogy az a sötét groteszk világ, Elfmanből a legjobbat hozza ki. A legjobb zenéket Burton mellett szerezte, bár a Dolores is tetszik. Már biztos mondtam, de ismételem magam, a Corpse Bride-ért életmű összegzés és címén meg egyébként magáért e zseniális műért, mindenképpen Oscart kellett volna végre adni és ennek még a nagy hal sem ér a nyomába. Ezt várjuk Elfmantől nem Kingdom akármit és Robinson családot.
Az az igazság, hogy én se sokat hallgatok és érdekes mód a filmeket, amikhez komponál, is ritkán látom. Az amerikai szépség nagy kedvencem, nagyon igaz film, bár annyi oscart nem adtam volna neki, de a rendezésért járt. (vagy járt volna, már nem emlékszem, hogy kaptak e érte.)
Eddig még csak a Lemony-t és az Amerikai szépséget hallgattam és ezek tetszenek, bár azt meg kell jegyeznem, hogy elég sajátos stílus. Remekül hangszerel az egyszer biztos. Kicsit olyan ezügyben mint Nyman vagy Glass, vagyis van egy sajátos hangzásvilága. Ezeket tegnap hallgattam, ma pedig előkerült a csodálatos elme, Hornert már nem lehet több dícsérettel illetni, egyszerűen ász és kész. Ez a csodálatos elme valójában ő!
Én nagyon ritkán hallgatok T.N.-t. Legalább fél éve nem hallgattam meg egyetlen albumát sem...Természetesen vannak jó szerzeményei de nem a kedvencem, majd lehet hogy egyszer az lesz
louis febre - swimfan (promo) - noha nathan barr 'hostel'-jét rendeltem, a buysoundtrax ezt küldte helyette, amiért első nekifutásból rettenetesen mérges voltam, aztán belenyugodva, hogy feleslegesen kezdenék el köröket futni a cseréért, inkább kibontottam, és meghallgattam. annyit tudtam elöljáróban a fickóról, hogy debney szárnyai alól került ki, és ezen az albumon abszolút érezni a tanítvány rátermettségét. kicsit az 'i know what you did last summer' nyomdokán haladó, tinihorrorokra jellemző igényes, de kiszámítható aláfestés, melyben nagyszerűen keveredik a sejtelmes dallamosság a tempósabb rémísztgetéssel. hamar végetért, legalább négyszer újrahallgattam (takarítás közben), megtartom. 10/7.
alexandre desplat - firewall : ezzel indult a sikertelen széria délután, ugyanis nagyjából hasonló műfajból, csak talán több akcióval dúsított muzsikát sikerült a francia drámamesternek prezentálni, de hát olyan dögunalom az egész, hogy szinte fájt a végére. teljes klisétenger, rossz dallamszerűségek, a tempó néhol indokolatlanul szakad meg (azaz hát a látványtól függhet valószínűleg), és hiába a varéséhez képest jónak mondható játékidő, ha egyszer alig vártam, hogy vége legyen. 10/5.
danny elfman - the frighteners : na a másik fele. eleinte nagyon jó hangulata volt a csemballónak, hamisítatlan elfmanes hangzás, viszont egyetlen olyan tételt sem sikerült észrevennem benne, ami különlegességéből fakadóan újrahallgatásért kiáltott volna. a szerző diszkográfiájában is a közepesnél rosszabb darabok közé helyezem. 10/5.
don davis - the matrix revolutions : csodálom azt a hihetetlen erőt és dinamizmust, amit davis a trilógia során kihozott a szimfonikus zenekarból, annak ellenére is, hogy emiatt a dallamvilág jócskán elmarad a scifik és kalandfilmek zenéitől. a felharsanó, gyakorlatilag két harmóniából álló matrix-főtéma viszont egyszerűségével együtt baromi hatásos, és valahányszor felrecsegett, mindig egy picit beleborsódzott a hátam. a három részből változatlanul az első részt tartom favoritnak, de ha épp vadabb muzsikára vágyom, szinte mindegy, melyiket veszem elő. ez is teljesen meggyőző (noha elismerem, hogy lehet ugyanilyen idegesítő) darab. 10/7.
michiru oshima - godzilla vs megaguirus : a japánok díszállataként is tekinthető gozdilla huszonnegyedik filmjének zenéjét az egyik titkos favoritnőm produkálta, és akira ifukube főtémájának átdolgozása mellett tagadhatatlan, hogy sokat hallgatta john williams 'star wars'-át, mert szinte sorrol sorra sikerült átemelnie a leginkább klasszikussá vált muzsikát. azért nem mondom, hogy hangjegyről hangjegyre, mert azt kellően átvariálta, a hangulati azonosság viszont annyira egyértelmű, hogy nem tudtam nem elvonatkoztatni tőle az elviselhetőnél hangyányit hosszabbra nyúló kalandzene során. maradok annál, hogy a hölgy drámai muzsikái ezerszer jobbak és eredetibbek. 10/6.
utoljára a 'welcome home roxy carmichael'-t hallgattam meg tőle, itt a később tökélyre fejlesztett finomságok vegyülnek a nyolcvanas évek végére jellemző szintipoppal. ami gyakori résztvevőnek számít nálam, az a 'white oleander', mert olyan csendes és visszafogott, amilyen albummal ritkán találkozom. hasonló a helyzet a 'road to perdition' eleganciájával és azzal a szívbemarkoló főtémával, valamint a bestofnak tekinthető 'lemony snicket'-tel is. (csak a beidegződés végett: 10/7, 10/8, 10/10, 10/8).
Na módosítom is gyorsan a véleményem, illetve kijavítom, mert a fájlok nevében el van csúszva a számozás, így én az ottani 20-asra gondoltam, ami a sorban a 19. :)
Ez sokszor a pályázattól függ. Engem ezek fogtak meg:
Az 1. képnek nagyon tetszik a hangulata, mintha valaki visszaugrott volna a középkorba, hogy lekapja, bár felfoghatjuk úgy is, hogy a középkor maradt itt a romokban és mivel mindent ami mai és új, mellőz a jelenet, életre kel a kor egy pillanatra. Ilyen a 19-es is, szóval gyönyörű, mintha abban a korban pont így nézett volna fel valaki, bár lehet, hogy akkor még a plafon szebb álapotban volt. A 29-es egyértelműen borítékolhatóan esélyes. A 24-es is jól elkapta a lényeget. 22-is jó téma. Szerintem a 20-as képnél érdemes lett volna megpróbálni, hogy a lefelé tartó lépcsővel párhuzamosan fordítod döntve a gépet és így olyan lenne a lépcső, mint egy autópálya a végtelenbe. Mondcsak, ha nem titok, mi a tétje a pályázatnak? Szakmai, anyagi?
A 3-as kép szerintem hatásos főleg a címmel együtt, a 9-es szerintem is egy remekül sikerült kép lett, a 12-es is ötletes, 20-as is hatásos, 22-es , 29-es én összességében ezeket javasolnám. Köszi hogy érdekel a véleményem, sok sikert hozzá.
Én is meghallgattam a D-War zenéjét ami igen hatásos darab, megfogott elég hamar bár áthallások érzékelhetőek benne, sajnos a netről lekapott verzióban vannak apróbb hibák...a francba ezt is kénytelen leszek megvenni
Szerintem ezekből a legjobb kép a 13-as. A címet nem nézve nagyon bizonytalan a kép mondanivalója, nem tudni, hogy a sötétből kifelé vagy befelé megy-e a villamos. A cím persze helyre teszi a dolgot.
A legötletesebb témája a 9-esnek van. Nagyon jó még a 10-es és a 12-es is. A legszebb pedig a 20-as.
most hallgattam végig john frizzell 'thirteen ghosts'-ját, egyszóval: amindenit! nem gondoltam volna, hogy lesznek olyan tételek, amik földbe döngölnek, de néha úgy rárittyentett a szimfonikus zenekar, hogy önkéntelenül is mosolyra szélesedett a szám. ez igen, akarom.
te tudod, de nekem eddig csak jó tapasztalataim vannak, és nagyon csekély a valószínűsége, hogy ezekkel a kottákkal itthon találkozni fogsz. mindenesetre ha találsz ilyen elérhetőséget, feltétlenül oszd meg velünk!
Üdv! Hubai Gergelyt szeretném ténylegesen dícsérő szavakkal illetni a "Broken Arrow"-ról, írásba foglalt mondanivalójáért. Tökéletesen egyetértek vele!
Eddig el is felejtettem, hogy otthon pihen kicsit porosan az original B.A.
+ nem tudtam, hogy milyen gitár az, ami egyszerre keménynek és mégis lágynak hangzik.
Valahogy mostanában kezdem előkaparászni a régi nagyokat. Bevallom, ma nem mentem suliba , mert még nincs naplónk és nem nagyon írják a hiányzókat. Így inkább titeket olvaslak a helyi internettel rendelkező könyvtárból.
Köszönöm, rendes vagy, de nem szeretem az internetes vásárlást.
Múltkor egy ismerősömnek vettem egy kottát Bécsben, jó volt belenézni, megvizsgálni stb. Csak van egy bolt itt Magyarországon
Elküldve: 2007-09-30 00:41:46, 
elfmantől nekem a 'nightbreed' is nagyon bejött, de valószínűleg azért, mert a filmet is imádtam.
Remekül hangszerel az egyszer biztos. Kicsit olyan ezügyben mint Nyman vagy Glass, vagyis van egy sajátos hangzásvilága. Ezeket tegnap hallgattam, ma pedig előkerült a csodálatos elme, Hornert már nem lehet több dícsérettel illetni, egyszerűen ász és kész. Ez a csodálatos elme valójában ő!
