A Legendás állatok a film után beállt 9/10-re, de azért a filmet nézve pár kisebb dallamot talán hiányoltam, ezen a deluxe segíthet. Maga a film is nálam ennyi: picit felülmúlta az egyébként gigászi elvárásaimat (amit szinte már nem is szoktam filmmel szemben támasztani, de ez Potter), és Howard zenéje a számos pozitívum egyike. A sok téma is a képek alatt értelmet nyer, és némelyiket lesz hova tovább fejleszteni a későbbiekben.
Na közben már szarrá fórumoztam magam máshol :) Igen úgy néz ki a NAD lesz. Az egyik szaküzletben adnak egy demó példányt 65e-ért, és jár hozzá a két év gari. Plusz ami most felhergelt - jó értelemben - hogy valaki bedobta a Monitor Audio Bronze 2 nevet. Ami ráadásul jövő héten akciós lesz, 125e helyett 90e... Szóval úgy néz ki ilyen szett lesz, talán az Onkyo lejátszóval...
múltkor én jártam veled körbe a témát, és bár már elfelejtettem, mire jutottunk akkor, most ránézve a két alternatívára én mindenképp a második variációt választanám. és rögtön fel is idéződött bennem az az akkor elültetett gondolatmag, hogy bizony egy ilyen nad nekem is egész jól esne a háztartásban... :D
összességében nagyon erős, nagyon szép album, első meghallgatásra az azonnali katarzist a hatos 'a sparrow alighted upon our shoulder' okozta, ezt a zenét órákig tudnám hallgatni...
zeneileg hasonló egyébként (véletlenül nálam pont így következett, és meglepett, mennyire követi a hangulatot), és nagyon tudom ajánlani hanan townshend "the vessel" című score-ját. a filmre is nagyon kíváncsi vagyok, de a zene hasonlóképpen melankolikus és éteri, mint a johannsson-album.
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-11-15 16:50:47]
Ha már a minap Jóhannsson szóba került: azt hiszem ez a műve nálam esélyes Az év albuma címre. Elképesztően és szívfájdítóan gyönyörű. Valami hasonlót várnék tőle egy Sicario és egy Arrival között, habár csak 1-2 fokkal könnyedebb azoknál. 9-10/10 (még gondolkozom rajta).
Ennek kapcsán találtam:
https://www.youtube.com/watch?v=TIJhBzCs8yg :D
Egyébként itt is nagyon klassz a szimfonikus zenei átirat. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-11-15 11:53:52]
egyetlen hangjegyébe, tempójába nem tudok belekötni, úgy gyönyörű és érzelemgazdag, ahogy emberek zöme csak reménykedik, hogy valaha megközelítőleg ilyet komponálhasson. a film úgy szar, ahogy van, egyáltalán nincs köze ennek a zenének a látottakhoz. ha ki kell választani young legjobbját, én gondolkodás nélkül ezt tenném (2:50nél ami felépül, arra nincsenek szavak).
Meg is találtam, de nagyon nagyon félve raktam fel, mert nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rossz :D Pontosabban, nekem nem az, viszont már nagyon régen hallgattam, és ezt valóban csak az emlékei szépítik meg, azért mégis belinkelem:
www.youtube.com/watch?v=hhA05j37LlM Erősen keygen-szerű, s így régről újra meghallgatva már tudom is, hogy sértő volt a Philter kapcsán emlegetni, mert ennek a felvételi minőségén túl a zenei minősége is gyatra, nyilván csak a dallamába szerettem bele :) Mindegy, ez van :) Képet nem kérek hozzá, ne szerkessz, inkább vigasztaljatok meg azzal, hogy csak nem rossz a fülem :D
S, ha már a bűnös élvezet kategóriájában szóba jött a Deepwater Horizon, akkor sorolhatnátok olyan rossz zenéket (de most tényleg rosszakat :D, amik bejönnek)! Igaz, hogy már a kérdés is ambivalens, nem még a válasz, ha egyáltalán van példája bárkinek is ilyen nem létező kategóriára, mert ugyebár a Deepwater Horizon nem rossz, csak épp bűnös élvezet (bár nekem nem lett az).
Christopher Young Entrapment muzsikája, majd munkásságának tudatosabb átböngészése kapcsán jöttem rá, hogy igazából ismerem én őt is, csak külön nem igazán hallgattam, pedig ez a zene még talán jobb is, mint a film, amit, igaz, talán csak egyszer láttam, s bár nem volt rossz, nem ragadott magával különösebben. A zenében pedig pár helyen visszaköszön az, amire a The Core esetében felfigyeltem (igaz nekem az a film, sokakkal ellentétben -ezek szerint bűnös élvezet kategóriaként- egészen bejött, így az aláfestése sem maradt távol tőlem). A zeneszerző általam kedvelt megoldásain túl viszont azt mondom, hogy az Entrapment album baja az, hogy ott kellene kezdődnie, ahol véget ér (www.youtube.com/watch?v=z_I-bCvSn_4#t=53m55s), legalábbis szerintem, ez, amit a végén, a "Thank God"-ban művelt a szerző, pláne az utolsó fél percben, az jóval hosszabb kidolgozást is megérdemelne, bár az akció műfajtól viszont meg már távolabb esik.
De még mennyire, hogy megoldottad, pont ilyenre gondoltam... sőt, ez így eléggé sírva röhögős lett, amit pedig külön kösz XD
Közben én meg egy keygen-szerű zenét keresek, amit régen egy valami kis jelentéktelen logikai játék végén győzelmi jutalomként hallottam. Egyelőre még nincs meg.
Tudtam! Úgy tudtam! Annyira tudtam! Hogy nem én vagyok a hülye!
XD (jobb Batmam-vigyor szmájlim nem volt) :D
Viszont ezt is kielemezve: ez azért nem egészen olyan, mint az eredeti asszociáció, mert itt a fogak pereme adja az alakot, nem maguk a fogak mérete és helyzete ;P
De persze várom, hogy erre is találj valamilyen frappáns fotót, már mindenre fel vagyok készülve ezek után XD Jöhet... :) [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-11-12 10:21:42]
Én ma már leginkább rühellem Jarre-t a múltból élése miatt, az utolsó - fél éven belül érkező - két albuma igazi tragédia, ide sem mentem el, de most ez az írás micsoda? Mi derül ki belőle a koncertről? Még arról sem volt fingja ennek a seggfejnek, hogy az "álmosító zene" is Jarre (a Cousteau) volt a koncert előtt.
A cikk:
Jean! Mi ez a zúgás, villogás?
Jaj, hangos volt, elszállingóztak az emberek, és hangos volt a zene, meg különben is micsoda hangerő, megfájdult a fejem, jujj, jujj. És még hangos is volt. Meg olyan régies volt az egész, de főleg hangos, alig hallottam valamit a hangerőtől.
Pálfi Károly
Marhára nem értek a jazzhez, de amikor a Sanchezre mentem, előtte meghallgattam a Birdmanen túli albumait, hogy épkézláb legyen a koncertbeszámolom. Ez a nyomorult barom az ingyenjegyével meg azt sem tudta, merre járt.
Christopher Younghoz még annyit, hogy ő írta minden idők egyik leggyönyörűbb filmzenei tételét, a "Fast Toward the Eye of Lorelei"-t a Love Happens soundtrackjéről. :)
"A Batman-logó egyik érdekessége (de csak nekem, mégis megosztom további untatásotokul :D), hogy gyerekként sosem értettem, miért egy ennyire hiányos fogazat a bőregér jele? "
"Szerintem törvényszerű, hogy először mindenki a film irányából közelít a műfajhoz és akit elkap, az egy idő után
a filmek elhagyásával "szintet lép"."
Ez találó megfogalmazás. Nálam úgy volt, hogy miután észrevettem, van a filmeknek zenéje, és pláne van élet a betétdalokon túl, önmagukban is elkezdtem őket hallgatni, aztán ma már csak ritkán kezd el érdekelni kifejezetten csak a zene miatt egy film (viszont úgy 400 film van az imdb-s watchlistemen, szóval mintegy véletlenül úgyis egy csomó filmet is megismerek majd a zenéiken túl is), viszont az írásokhoz mostanra már minden esetben megnézem a filmet is, úgy kerek.
A Sicario és a Prisoners egyaránt 9 nálam. :)))
Mondjuk én imádom a Se7en-féle horrorminimalizmust, ami nem mindenkinek való. A Prisonersből a The Keeper című track meg kábé az egyetlen track, amibe beleborzongtam, amikor megszólalt valaha filmben.
Jóhansson zenéi eddig, olyan szinten hidegen hagytak, hogy csak na :) Belehallgattam az Arrival-ba is, de csak két szóval tudom jellemezni. No thanks :)
A harminc éves évforduló miatt múlt hét vasárnap volt a Royal Albert Hall-ban az Aliens élőzenés előadása (délután és este).
Ismét Ludwig Wicki vezényelt, ez alkalommal a Royal Philharmonic Concert Orchestra játszott. Az esti előadáson sokan voltak, de nem volt teltház. Érdekes érzés volt másfél év után visszatérni, és bizony az ember szíve megszakad, amikor belegondol, hogy ha James Horner még velünk lenne, biztos ott lett volna.
A moziverziót adták elő, nem a rendezőit és egy szünet volt. Az első "felvonásban" a zenekar eléggé pihengetett, nem is vettem észre,
hogy mennyi zene nélküli rész van a filmben, pedig vagy 1000-szer láttam már. Amikor van valami, akkor is csak egy pár másodperces darab. Pont ráláttam a vonósok kottájára
és rengetegszer csak egy soruk volt összesen. Legtöbbet amúgy az ütősök dolgoztak. A második felvonásra aztán
beindult a zenekar és eszméletlen erővel szóltak. A Bishop's countdown és a Queen to Bishop nagyszerű befejezése volt az estének.
A közönség meglepő módon őrjöngött (mintha mindenki most látta volna először a filmet) a "Get away from her you bitch" külön ovációt
kapott. James Horner a film előtt és a végén volt megemlítve. Az elején az volt kiírva, hogy ezt az előadást James Horner emlékének
szentelik, a végén pedig a sztárvendégek mutattak a vászonra, ahol megjelent Horner fényképe. Sztárvendégek is voltak,
miután Wicki lement a színpadról, Gale Ann Heard-del, James Cameron-nal és Sigourney Weaver-rel tért vissza.
https://www.youtube.com/watch?v=oK37u3b9s9E (nem saját a video) Próbáltam szokás szerint találkozni velük, de egy idő után
bezárták a Hall-t és kidobtak a ház elé, ahol annyira hideg volt, hogy 10 percnél tovább nem bírtam. Valószínű, hogy sokáig buliztak, mert láttam
emberkéket pezsgővel rohangálni.
Összességében ismét nagy élmény volt, következő koncert beszámoló december 9.-e után, Jóhann Jóhannsson a Barbican-ból lesz.
Amúgy hallottátok Horner egyik nemrég kiadott darabját? A legjobb tétel: https://www.youtube.com/watch?v=zXdN0bWPX08 és ez bizonyítja, hogy ismét a csúcson volt az elmúlt időszakban...
Elküldve: 2016-11-17 01:14:30, 
