Mai sztori: szinte minden nap megyek a gyerekemért a suliba. Ma nem mentem, mert most 3 helyen dolgozom, és későn érek haza, itthon folytatom a munkát, és különben is, hazatalál már egyedül is. Mindig negyed öt után szokott hazaérni.
Ülök a gépnél, pötyögök, erre Moira beszakítja az ajtót, rohan fel-le az ágyról, pörög, mint aki megbolondult, mindezt 16:10-kor. Mondom, mi a fene van veled, dörög az ég???
Hát látom, hogy Nati jön befelé a kapun.... Ez a nagy ló olyan örömmámort csapott, hogy majdnem szétesett a ház...
Aztán bejött a gyerekem, Moira elvágódott az ágyon, és mint aki soha fel sem kelt, lefeküdt aludni...
Ha azt írom, imádom azt a hülye kurva fejét, rohadt finoman fogalmaztam...
Öööööö....hmmmmm....kb. 7 éve ezt csinálom. Shannon is kijárós volt éjjel, és Moira is "riaszt"...tuéajdonképpen olyan, mintha 7 éve kisbabám lenne... (aki sosem öregszik egy napot sem )
Tegnap Paddy & the Rats-koncerten voltunk Natival. Én még sosem voltam punk-koncerten, de kellemes csalódás volt, biztosan, mert az ír vonal finomította. Naggggyon jók a srácok! ...és ez hogy jön ide? ....úgy, hogy Momo megvárt, így az éjszaka hátralévő részét végigaludhattam...
Jó is az! Hajnalban, vagy késő éjszaka ezért felkelni és ha szerencséd van, már vissza se sikerül aludni és másnap reggel a munkahelyeden kb. annyi hasznod van, mint egy felmosófejnek.
*********************************************
Quod dixi, dixi; quod sripsi, scripsi.
-- beautyirish.com --
A laminált padló az nagy mumus, nálunk Lord pont azért nem jár be, mert pánikot kap rajta, kapaszkodna karommal, de az nem megy és szétcsúsznak a lábai.. összetöri magát. A múltkor már Némóra is rájött az ötperc, valamitől megriadt és ő is hirtelen akart menni a laminált padlón, ami ellenszegült neki és ugyanígy járt. Több hétig nem volt hajlandó rámenni, csak ha szőnyeggel borítottuk le a folyosót.
*********************************************
Quod dixi, dixi; quod sripsi, scripsi.
-- beautyirish.com --
Nálunk a kutyák végig kint alszanak. Bár mostanában reggel és este kaja után muszáj őket beterelnem az előszobába egy-két órára, mert evés után rögtön rájuk jön az 5 perc és ész nélkül kezdenek el játszani. Én meg persze rettegek a gyomorcsavartól, ezért rögtön berángatom őket a házba. De utána mindig kimennek éjszakára. A múltkor vettem észre, hogy Giggs annyira fél rálépni a laminált padlóra, hogy ha nem lenne gyerekrács, akkor sem jönne be semmi pénzért a nappaliba. Persze Gandalf más tészta, ő nagy felfedező.
Nálunk ez úgy működik, hogy Lori valahol elalszik, illetve valahol elkezdi az alvást(szobájában, vagy a mi szobáinkban), aztán elmegy aludni valahova(szobájába, vagy a mi szobánk egyikébe), aztán ezt variálgatja valami szerint.(ez biztos egy mély kutyatitok hogy mi szerint) Persze minden borul, ha ki kell menni hajnali kettő körül ugatni, mert akkor lehetséges, hogy eltéveszti a sorrendet, és akkor keveredés van az egészből, de aztán mindig alszik valahol, és ez a lényeg. A múltkor pl. véletlenül kint aludt.(ott valami hatalmas keveredés történhetett a szobák és a hajnali ugatás rendjében, meg a mi türelmünk, és álmosságunk szövevényes hálójában) De természetesen három órakor megmentettem a friss levegőtől, és bejött aludni a házba.
Fúúú de nem egyszerű nekik ezzel az alvás dologgal.
Minden este így kezdődik. Aztán Wendy bemegy a lányomhoz, odabúijk hozzá...aztán amint én is lefekszem, átjön hozzánk. És éjjel megjelenik Moira is az ágy előtt, mint egy kísértet, és megpiszkálja az ágy szélét, hogy engedjem fel. Olyankor összekucorodom gombócba és Moira a lábamnál vagy mellettem alszik reggelig, Wendy meg a párnámon. Nem is tudom, mitől fáj a derekam minden reggel... De így van jól...
Elküldve: 2014-04-06 20:10:59, 
A képek nagy része nem az enyém, de az alanyok is jók voltak. 
