Talált, elveszett kedvencek hirdetése

III. kerület San Marco utca környékén kóborol egy kutyus, ma találkoztam vele.
Elhozni nem tudtam, mert babakocsival voltam, két gyerekkel, és lassú szelídítés kellett volna. Ilyen szerencsétlen, rémült kutyát évek óta nem láttam, retteg az emberektől is, a kutyáktól is, nem kerüli az úttesten az autókat, mintha sose látott volna városi utcát. Nagyon sovány, de eleve vékony alkatú, fekete-barna rövid szőrű, középmagas keverék, fekete az arca, barnák a szemei. Leginkább német juhász-agár keverékre hasonlít.
Végignéztem az összes elveszett kutyát, legalább 5 netes adatbázisban, nem volt benne.
Egy ottani kutyás azt mondta, három napja látják arrafelé, a közértben adtak neki enni.
A kutyásoktól eleve elmenekül. Velem szóba állt, de csak ha a gyerekeimet jó távol hátrahagytam, és így se jött pár méteren belül közelebb.
Egy ideig követett jó tíz méteres távolságból, de végül kénytelen voltam otthagyni. Valakinek be kéne fognia őt, mert ezzel a viselkedéssel, amit láttam rajta, ő a z utcán nem lesz egy nagy túlélő és jön a hideg.
Mit lehet tenni ilyen esetben? Köszönettel.
A küldő e-mail címe: [email protected]

Egy heti keresés után, Manót ma délután egy utcával mögöttünk ( kb. 5 percre tőlünk ) lévő családi háznál megtaláltam. A befogadók azt hitték, hogy egy kidobott kutyussal van dolguk és már kutyaházat is vettek neki. Szakszerűen beoltatták. Ma este pedig megkapta tőlünk a chip-et.

Örök hálám a befogadóknak!
Óriási tanulság számomra, hogy a chip és a kutya nyakába akasztható lakcímmel-telefonszámmal ellátott biléta manapság már elengedhetetlen.

Üdvözlettel,
Tischler Gábor