Nagyon szigorúan veszik, ami szerintem jogos, mert legyengült immunrendszerű, beteg emberek közé is mehet a kutya (pl. hospice). Mehettünk volna a héten mi is hospitálni, szabadságon vagyok, de tüzel, csepegtet, így nem mentünk Én most tenyészszemlére vadászok, meoe nem tudom meddig vacakol, mi lesz, még reménykedem egy szeptember előtti időpontban, hátha lesz vmi Októberben lesz Komáromban 2 napos kiállítás amire megyünk, szóval van mire gyűjtögetni
De hogy tudta ellopni Nekem Colt semmit nem rágott szét, csak a játékait. Persze ő sosem volt felügyelet nélkül hagyva, ha ott voltam figyeltem rá, ha meg nem, akkor ment a ketrecbe Én nagyon féltem attól is, hogy a lakásban szétrág valamit (albérlet, a főbérlő bútoraival, nem kellett hogy tönkre tegyen bármit is), meg attól is, hogy benyel valamit és bélelzáródása lesz
Voltam az állatorvosnál féreghajtóért, Jessica Drontal plus-t kapott, nem is tudtam, hogy ez úgy fel van turbózva, hogy simán megeszi a kutya jóízűen a többiek is kaptak féreghajtót (igaz olcsóbb típust)...1 hét múlva ismételjük Jessicának az állategészségügyi vizsgálatokon teljesen rendben kell lennie, lesz jó pár mintavétel, laborba küldés (bélsár vizsgálat, szőr vizsgálat, toroktampon...), teljes fizikai vizsgálat az ízületekre/terhelhetőségre vonatkozóan...nem olcsó dolog ez sem, de ebben az esetben abszolút megértem a követelményeket
Nálunk is sokszor fordult elő, hogy a meggyfa alól kellett összeszednem a szétrágott tangáimat Én azt hittem ketrecbe van, ha nincs felügyelet alatt Mamba vigyázni kell nagyon, ismerek nj-t akit többször műtöttek, mert ette a zoknikat és se előre se hátra
Mamba nagyon "ártatlan". Az egy dolog, hogy úgy fogynak a zoknik a lakásban, mint máshol a kaja, még az is belefér kategória, hogy a kiteregetett ruhák egy részét az udvar végéből használhatatlan állapotban kell visszanyernünk, még az is elmegy, hogy csak az elmúlt 2 hétben 1 szandált és 4 papucsot tett tönkre, de most azért az már mindennek a teteje, hogy sógornőm a férjével most itthon vannak Magyarországon (amúgy Angliában élnek), és szegény férjének a pénztárcáját nyúlta le Mamba, kissé megrágta, kiszedte belőle a pénzeket. Annyi a kiscsaj mázlija, hogy úgy tűnik a pénzek és a bankkártyák is megúszták a dolgot.
Jessica tehetséges...az előbb kapott tőlem köménymagos levesbe mártott kenyeret nasinak és sikerült úgy falatot elvennie, hogy közben akkorát nyalt, hogy ment a szemembe is belőle a kontaktlencse nem szereti a levest
Valahol el kell kezdeni gondolj bele hány kutya él úgy ember mellett, hogy alig van kapcsolat és a sokadik kutyát is ugyanúgy "kezelik", mint az elsőt...na az inkább gond szerintem Horvátországban olyan jó volt látni, hogy külföldi volt mindenki akinél kutyát láttam, de mégis az összhang mindenhol ugyanolyan volt nem az határozta meg ki kicsoda, hogy ki milyen nemzetiségű...a gazda-kutya párosokat annyira összekötötte ez a kapocs, hogy egyszerűen nem voltak másak, CSAK kutyások
Igen, nekem Samu ugyanilyen Ő lett az, aki igazán feladta nekem a leckét és sajnos ő lett az is, akin megtanultam mit nem szabad tennem egy kutyával És rettenetesen sajnálom, hogy neki ártottam azzal, amiből később, más kutyáim (talán már Colt is) profitálnak
Samu meg pont a fordítottja, ő kutyákkal nem volt igazán bunkó sosem, velem viszont mindig És sajnos ez meg engem határozottan fel is bosszantott anno, hogy pont velem (meg persze minden más emberrel is) köcsög...most meg már visszasírom azt, amikor még bunkó volt Bár párom szerint még mindig bunkó és vele valóban az is Ez azért megnyugtat, így még van remény, hogy egyszer talán velem szemben is elfelejti azt a sok-sok gátlást, amit feleslegesen kapott
Sokadik kutyánknál jövünk rá, mit hogyan és miért... Nekem Suzym volt a fő fő tanulókutyám, a mostaniaknak már könnyebb velem együtt élni, kezelhetőbb vagyok
Nálam ugye Bodorról van szó, és benne mondjuk az a jó, hogy velem kapcsolatban soha nem jutott eszébe "bunkózni", ezért ilyenkor nem kellett "büntetnem". Pici korától olyan együttműködési készség van benne, hogy tutira soha nem lesz még egy ilyen kutyám. Nála idegen kutyákkal kapcsolatban volt és valamennyire van is probléma, és ott sajnos a korábbi, hibás büntetési elképzeléseim nagyon sok frusztrációt raktak bele a kutyába.
Mindegy, én sem tudnám jól elmondani. Még a fejemben sem teljesen kiforrott ez a gondolatmenet, de ilyenkor általában szeretem leírni nyilvánosan, mert maga a leírás is segít, meg hátha mások véleménye is segít jobban összerakni a legót.
Nem volt nehéz kitalálni És nagyon sajnálom, hogy vele csak későn jöttem rá arra, hogy ez nem az a meccs, amit le kell játszani Ez és sajnos a korábban alkalmazott túl sok szabály miatt mostanra ott tartunk, hogy kb. egy éve gyakorlatilag nem kap tőlem semmi gátlást, hogy merjen újra kutya lenni és oldódjon benne az az öngátlás, ami kialakult a korábbiak miatt. És így is csak épp annyira mer bunkó lenni velem, amennyire még egyáltalán nem gáz Én pedig ráhagyom és roppant boldog vagyok, amikor azt látom, hogy végre kicsit "rossz" kutya
Lehet, de nem attól lesz szófogadó, hogy mindenáron le akarja játszani vele az ember a "meccset". A büntetés egy nagyon sokrétű dolog. A büntetés szólhat pusztán a "viselkedésnek", szólhat az egyed lelkiállapotának, vagy szólhat magának az egyednek (a jelenlétének). Kicsit pongyolán fogalmazva. C.M. pl. azért is zseni, mert a műsoraiban olyan sokszor elhangzik, hogy "nem személyes", amit a kutya felé közöl, és tényleg! De amikor személyessé válik (ezek a leginkább megkérdőjelezett részek a módszerében), akkor viszont addig tart ki, amíg a kutya meg nem adja magát. De ez már messze nem csak egy viselkedés büntetése. (És gondolom ez az, amivel sokak szerint komoly kárt okoz kutyáknak... én nem tudom, amíg nem látom bizonyítva ezt vagy az ellenkezőjét, addig nem nyilatkoznék róla.)
A pofon, vagy bármilyen egyéb gyors és határozott büntetés a legalkalmasabb arra, hogy a viselkedést "korrigálja" vele az ember, anélkül, hogy frusztrálná a büntetett egyedet. Ha egy embert felpofoz egy ismerőse, akkor általában az a reakciója, hogy "Ezt miért kaptam?" - automatikusan a saját viselkedésére vonatkoztat vissza. De ha az ismerősöd hirtelen a nyakadnak ugrik, és megpróbál leteríteni a földre, akkor baromira nem azzal fogsz foglalkozni, hogy mit csinálhattál rosszul, hanem azzal, hogy "túléld". Ha olyan típus vagy, akkor nem visszaütsz, hanem visítva menekülni próbálsz, és ebben az esetben - ha a támadó felhagy a támadással - van rá esély, hogy emlékezz rá, milyen cselekvésed váltotta ki a támadást. De ha begőzölős típus vagy, aki egyből visszaüt, akkor aligha fogsz emlékezni a bunyó előzményére, csak magára a bunyóra... amit ráadásul jó eséllyel meg is "nyersz", hiszen a támadó nem azért támadt rád, hogy tényleg "megöljön", hanem csak büntetni akart... és az ellenállásodat látva előbb-utóbb feladja.
Ráérnek vele Én nagy szetter macim most 18 hónaposan ért meg rá Sárkány a 2.-ik szülinapjára időzítette az első tüzelését, de agárnál ez előfordul...jah és anyáját örökölte, aki egy évben 1x tüzel, nem 7 havonta...májusban tüzelt be most is, nem hamarabb Yvi meg már nem is fog Tegnap nevettem, jött hozzám Maya a kis cavalier tréningezni, Jessica úgy bújt a fenekébe, gondosan ellenőrizte nem-e kan Érdekes a tüzelése, Sárkány az első pár napba elég rosszallóan nézett rá és szagolgatta fél percenként, lehet zokon vette, hogy van még ivaros nő a portán, nem csak ő Jessica meg a tüzelése elején jár, mégis láttam már farkát félrecsapni, próbál "udvarolgatni", főleg Sárinak amúgy meg bágyadtabb, bár szerintem a meleg is rátesz most Tegnap voltak dilisek nagyon, Jessica kint volt mert tréningezett, a többiek kennelbe, mikor ki akartam engedni őket a kertbe, a két gyerek vhogy egymásba koccant (gondolom fájhatott), mindegyik azt hitte hogy a másik a hibás és direkt csinálta, volt nagy összemorranás és anyázás belőle, amíg közbe nem szóltam