Hát nagyjából ua. irtad amit én. na mindegy mert ha jól olvastam a fedeztetés a kérelem beadása előtt megtörtént majd a klub dönt. Engem nem izgat, mit csinál, kicsoda. Maradok a hagyományos engedélyezett színeknél amig tudok.
" kék vonalú fekete szukában van de La benjamin kutya amelyeknek csak a szine kék ill. fekete. a belseje sárga tehát nagy a valószínűsége a nem kivánt foltos szinek is születnek."
A heterózis hatás szempontjából elemezve a kék-sárga keverések a foltos-keresztezés vitában úgy tűnik, szinte mellékesek, hiszen hiába "sárga belsejű" a Benjamine kutya - az ugyanúgy idegen lesz a keresztezni kívánt foltos vonalhoz képest.
A sárgá szín másik lokuszon van, dognál az aguti allélsorban van (itt most ne vegyük számításba a szinte csak az amerikaiak között előforduló extension - nonextension eredetű sárgát).
Az aguti allélsorban pedig az fekete As domináns a sárga Ay-al szemben (ezért is születhet 2 fekete ebtől sárga).
Ebből következik, hogy ugyan az az örökölhetöségi esély áll a sárgára, mint a kékre.
Bár tagadhatatlanul némileg nő az esély a színhibákra, ha mindkét szülő heterozigóta mindkét színre (azaz a sárgát ÉS a kéket is hordozza).
Már írtam korábban, laikus vagyok, lehet ezer hibája, nekem tetszik valamitől, én egy szóval nem azt mondtam,hogy ez a világ legszebb német dogja, ezt mindenki maga döntse el, de nekem tetszik, akármilyen is legyen
a sorrendre nem ügyeltem csak fejből ami jött. Amig a szabályos szinekből meg tudom oldani a tenyésztést és a folyamatos javitást nem jut eszembe másik szint használni. Meglehet oldani hogy meddig ,nem tudom de egyenlőre még meglehet. Utazni kell ,sokat nézelődni, de itthon is meglehet oldani annak aki nem akar kimenni külföldre.
Nekem fontos a szin, mozgás, tipus, fajtastandard., idegrendszer. Szeretem a kiállításokon visszanézni mit csináltunk, de soha nem a bíróknak tenyésztek de kiváncsi vagyok a véleményükre.
sajnos miután az elmúlt 10 évben a franciák nagyon nagy számban keverik a színeket nincsenek egymástól távol a színek tehát nem lesz un. cseppvér frissités a szinek keverésével.
az általad leirt kék vonalú fekete szukában van de La benjamin kutya amelyeknek csak a szine kék ill. fekete. a belseje sárga tehát nagy a valószínűsége a nem kivánt foltos szinek is születnek.
Sztem nem sokáig lesz ilyen békés, építő, értelmes vitával zajló hangulat, előbb-utóbb kimenőt kap az is, aki soha semmit nem épít, csak rombol a mocskolódásaival...
Nem lennének rosszak a címek, ha az egyes hibák megítélésében egységes lenne a bírói szemlélet, és a szigorúság is.
A magam részéről inkább már csak azt figyelem, hogy bizonyos bíróknál milyen minősítést kapott az adott kutya (ott van értelme, ahol nem csak kitűnőt osztanak), illetve ha volt konkurencia, akkor kik vettek részt, ill. milyen a helyezési sorrend.
Az én véleményem az, hogy amilyen állapotban van a foltos-fekete csapat: megéri. Az érveim a következők.
Ha a tenyésztő ismeri korrekten a kutyái származását, akkor lehetősége van eldönteni, hogy bevállalja-e az esetlegesen nagyobb arányban jelentkező színhibákat (azaz csekélyebb piaci értékkel bíró) kölyköket - cserébe a jobb anatómiáért. A múltban is akadtak példák az ilyen fű alatti párosításokra - tehát van, aki bevállalja.
Aki ezt nem kívánja bevállalni, az nyilván ügyelni fog arra, hogy kik a tenyészkutyái felmenői - viszont így tisztában lehet vele, elvégre rákerülhet a származási lapra tényleges szülők neve, s talán így csökken a "más apára" való törzskönyvezés aránya az állományban.
Emellé jön a heterózis hatás, ami várhatóan az ilyen párosításoknál fokozottan jeletkezik, hiszen genetikailag igen-igen messze van egymástól a több generáción keresztül külön tenyésztett foltos-fekete ill. kék populáció. Egy ennyire problémás fajtánál nem elhanyagolható szempont az egészséges, ellenálló szervezet.
Végül, de nem utolsó sorban még egy lényeges dolog.
Ha a kék felmenőkkel rendelkező fekete szukát (tegyük fel most, hogy más nincs benne - tehát elég, ha a Dd-re koncentrálunk) egy d allélra nézve DD allélpárral rendelkező harlekin kannal fedeztetnek - akkor a születendő kölykök 50%-a mentes lesz a kék színért felelős d allélért, azaz azt nem is örökíti.
A d-hordozó másik 50% ugyan örökíti, de az ő kölykeiknek is csupán a fele kapja meg... feltéve, ha a kan homozigóta. (aminek felbecsléséhez szintén nagyon fontos támpont a valós adatokon nyugvó törzskönyvezés)
Az igazán izgalmas kérdés szerintem az ebben az egész témakörben, hogy nem láthatunk bele az adott kutyába, nem tudhatjuk milyen színt örökít.
Persze más állatfajokhoz hasonlóan lehetne tesztpárosításokat végezni kék kutyák bevonásával, de ez a kutya speciális társállat helyzete miatt nem szerencsés.
Emlékeim szerint az USAban folytak kutatások a gyakorlatban használható genetikai tesztek kidolgozására, érdekelne, hogy hol tartanak.
A január-februári "a Kutya" újság 42-46. oldalán éppen ezzel a témával foglalkoznak, egyelőre általánosabb dolgokkal - de a cikksorozat további részében remélem a tesztekről is szó lesz.
Elküldve: 2011-01-31 20:32:08, 
