Menjél messzebb
találj semmit,
tehát még tovább is menjél
mennyit kell még menni,
hogy a neved mondja valami,
És bár ne volna,
de ha van Ördög,
az akkor Ő lesz
és a rúgott gól után is Ő kezd
A Bibliát is jobban tudja
a nőkkel is jobban durva
Álmaid egy pipettából
szemedre ejti
minő mámor
s míg játszadozol a kilinccsel
az ajtón túlról hív, csilingel
Belépsz az utolsó szobába
villanyt olt
az ajtót zárja,
a padlón ültök egész este
inkább Ő beszél, reggel inkább Te
Ordítod, mikor megtalálnak,
hogy MENJÉL MESSZEBB,
de csak téged látnak......
"Several civilizations in our planet, who have domesticated various kinds of animals, had started to exist only far later than Central Asia Shepherd Dog had done."
(Viktor A. Aizenberg)
"Számold a percet,
Velem könnyebben megy,
Nyisd ki a szádat
Az él, aki igazán lázad,
A többi meg halott rég.
Keresd a választ
Meg azt, aki téged választ,
Aki meg súgja,
Hogyan tápláld újra,
Az a tűz nem aludt ki még,
Az a tűz nem aludt ki még,
Nem aludt ki még,
Nem aludt ki még az a TŰZ
Ne nézz hátra,
Mert valaki könnyen visszahúz,
Az igazi bátrak,
Nekik a jövő kell és nem a múlt,
A szöveget megunják.
Vonyít a falka,
Pedig még nincs is láncon,
Mind azt akarja,
Hogy ő is erősnek látsszon,
A szemüket meg behunynák.
Számold a percet,
Az él, aki igazán szenved,
Nyisd ki a szádat,
Mutasd, hogy nem vagy állat,
Győzni fogsz a harcban.
Maradj ember,
Őszinte tiszta fejjel,
Tanulj meg élni,
Adni is, nem csak kérni,
Így leszel halhatatlan."
"Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk"
"Several civilizations in our planet, who have domesticated various kinds of animals, had started to exist only far later than Central Asia Shepherd Dog had done."
(Viktor A. Aizenberg)
A többit nem nagyon láttam, ezt a szukit már reggeltől figyeltem, láttam többet mozogni is ringen kívül is, hogy őszínte legyek, azt sem tudom ki fia borja, csak sejtem a katalógusból.
Elküldve: 2011-05-18 23:20:48, 
