A magyar kinológiáról (üzenet: 37042, Kutya) |
|
|
|
penny
Tagság: 2005-07-19 17:07:46
Tagszám: #20526
Hozzászólások: 7428
|
1293.  Elküldve: 2009-06-19 09:52:36, A magyar kinológiáról
|
[35751.] |
 
|
| | |
[előzmény: (1286) Duci, 2009-06-19 07:38:00] |
|
Kiváló dolgozó 
|
|
Tudik
Tagság: 2008-03-18 16:33:28
Tagszám: #57221
Hozzászólások: 2847
|
1292. Elküldve: 2009-06-19 09:49:16, A magyar kinológiáról
|
[35752.] |
Ha szeretnéd valóra váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!
|
| | |
[előzmény: (1291) Szávitri, 2009-06-19 09:37:29] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Szávitri
Tagság: 2006-05-23 19:28:21
Tagszám: #30874
Hozzászólások: 2856
|
1291. Elküldve: 2009-06-19 09:37:29, A magyar kinológiáról
|
[35753.] |
Igen, amint mindenki elmondja a következő egyszerű varázsmondatot.
"Igen és én is megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a hazai kutyás élet rendeződjön."
Például abbahagyom a pitiáner "miért "csak" második lettem" kezdetű kedvrontó műsorszámot. Minél több kiállítás és verseny nélküli , szalonnasütős- diétásoknak zöldséggrillezős- találkozókat kellene rendezni, hogy megismerjük és megszeressük egymást.
Nagyon nehéz idők jönnek, próbáljuk segíteni egymást, mert ezt a sportot önmagában a válság is tönkreteheti.
Gondolkodnunk kell mivel segíthetjük ezt a súlyosan kivéreztetett és folyamatosan zaklatott egyesületet, mivel segíthetjük az állatvédelmet. A kulcsszó most itt a SEGÍTÉS és a SZOLIDALITÁS.
Kérek mindenkit legyen nagyon sportszerű mindenhol, kiállításon, a környezetében. Ne legyen panasz a kutyásokra.
Arra gondoljunk a bölcs ember nem bosszút áll, hanem helyreteszi a megzavart világrendet. Ünnepeljük békességgel , hogy Magyarországon az FCI jogú kutyázás megmarad. Mert az akkor is megmarad, ha bírsággal, akár az APEH, akár az FVM az utolsó gatyánkat is elveszi. Majd DOLGOZUNK és mindent újra megteremtünk. Tudom, hogy mindenki szolidális lesz, amióta már a bírság hírére is jöttek a felajánlások. Egy jól működő közösséget nem lehet anyagi ellehetetlenítéssel tönkretenni.
Ami engem illet, mindent megteszek, hogy az anyagi ellehetetlenítést elkerüljük.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen van jogi eszköz, bár ilyen eset még nem fordult elő ami az LB-n most történt.
Az LB ugyanis negligálta a közösségi jogot még nem tudom milyen indokkal, mert az ítéletet még nem kaptam kézhez.
Figyelmen kívül hagyta, hogy aki bírságolt , annak nem volt rá hatásköre, ami önmagában semmisségi ok.
Figyelmen kívül hagyta, hogy a Fővárosi Bíróság bírója- még nem is ismerve az Alkotmánybíróság jogértelmezését- pontosan arra a következtetésre jutott mint az Alkotmánybíróság, azaz, hogy a MEOE nem tartozik az Atv. és az R. hatálya alá.
És ez az ami nonszensz az LB ítéletében. Ugyanis az LB- kezében az Alkotmánybíróság kötelező jogértelmezésével- azt nyilatkozta, hogy fenntartják a korábbi álláspontjukat és nem tartják szükségesnek összehívni a jogegységi tanácsot. Ugyanis több ízben kértem, hogy miután az LB 9.számú állásfoglalását már felülírta az Alkotmánybíróság álláspontja szíveskedjenek jogegységi döntéssel egységesíteni a joggyakorlatot. Ezt az LB kezében a kötelező AB határozattal megtagadta és a saját korábbi állásfoglalására hivatkozva figyelmen kívül hagyta, hogy a jogszabály alá ami alapján 80 millió ft. bírságot kivetett a megbüntetett társadalmi szervezet sosem tartozott. Ezért alaptalan az indok, hogy a 13.§. még hatályban volt, mikor a bírságot kiszabták.
A bírósági jogkörben okozott kárért akkor lehet perelni, ha a bíróság olyan nyilvánvaló és közismert jogszabályt hagy figyelmen kívül, hogy a felróhatóság hiánya kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság megsértette az alkotmánybíróságról szóló törvény 27.§. (2) pontját, mely szerint az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. A Legfelsőbb Bíróság köteles ismerni az Alkotmánybíróság határozatait is, mondhatnám úgy is, hogy illene annyit tudnia, mint nekem, így azt is köteles lett volna tudnia, hogy a 38/ 1993 (VI. 11) AB határozat kimondta, hogy az AB Határozatnak nem csak a rendelkező része, hanem a JOGÉRTELMEZÉSE is kötelező.
Az LB tehát megsértette az Abtv. 27.§.-t mikor JOGÉRTELMEZÉSE során eltért az AB jogértelmezésétől és az ilyen magatartás nem következmény nélküli.
Természetesen nem azzal kezdem, hogy beperlem a Legfelsőbb Bíróságot közigazgatási jogkörben okozott kárért, mert nem kívánom, hogy a bíróságnak kelljen kifizetni a 80 millát.
Első lépésben az Alkotmánybírósághoz fordulok alkotmányjogi panasszal.
A 38/1993.(VI.11.) azt is kimondja, hogy a jogszabály alkotmányosságának vizsgálatánál azt is figyelembe kell venni, hogy a jogszabály hatályosulásakor, azaz a joggyakorlat során nem okoz-e alkotmányos jog sérelmet a hivatkozott jogszabály. Ha igen , ha a normatartalom alkotmánysértő tartalommal hatályosul akkor a jogkövetkezmények alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges. Tény kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatában ez a jogszabály alkotmánysértő módon hatályosult, azaz a Legfelsőbb ítélkező fórum úgy döntött, hogy ennek a jogszabálynak a hatálya alá azok a társadalmi szervezetek is tartoznak, melyek nem elismert szervezetek. Ezzel azonban szembehelyezkedett az Abtv 27.§,-al. És ezzel nincs mit vitatkozni, mert az LB ezt a felfüggesztési perben kimondta.
Az Alkotmányjogi panaszt akkor lehet előterjeszteni, ha valaki alkotmányban biztosított alapjoga alkotmányellenes jogszabály alkalmazása okán sérül. Az említett AB határozat szerint az alkotmányellenesség megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges, ha a jogszabály alkotmánysértő normatartalommal hatályosul. Az alkotmányjogi panasz rendeltetése , az alkotmánysértő jogszabály alkalmazási tilalmának kimondása, ha az indítványozónak különösen fontos érdeke fűződik ehhez.
Nyilvánvaló, hogy a MEOE alapjoga azon az alapon sérült, hogy az LB negligálta az AB jogértelmezését. Úgyhogy, ha az FVM nem nyilatkozik, hogy természetesen a második LB döntést követően már szándékukban sem áll az AB határozattal szembeszegülve kifosztani a MEOE-t akkor benyújtom az Alkotmányjogi panaszt , ami okán már kötelesek a teljes rendeletet megsemmisíteni, mert a gyakorlatban alkotmánysértő módon hatályosult.
És akkor még ott van Strassbourg ahol úgyszintén nem fogják méltányolni, hogy az LB negligálta az közösségi jogot és az egyezményt.
Ez a jogi helyzet aminek rendbetétele még vár rám.
|
| | | [válaszok erre: #1292 #1297] |
[előzmény: (1284) Som Tamás, 2009-06-18 22:28:16] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
B.Pista
Tagság: 2007-12-31 09:06:41
Tagszám: #53509
Hozzászólások: 24519
|
1290. Elküldve: 2009-06-19 09:14:50, A magyar kinológiáról
|
[35754.] |
Az elöző kép után ez lemaradt.
"Ha meghalok ne kérdezd, hogy miért hideg a lábam"
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Polly mama
Tagság: 2005-10-31 20:00:52
Tagszám: #23302
Hozzászólások: 9272
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1288. Elküldve: 2009-06-19 08:03:27, A magyar kinológiáról
|
[35756.] |
Szerintem a kutyatenyésztés minősége nem másokon, mint a tenyésztőkön múlik...
Amíg lószar van veréb is van....de én inkább azt mondanám, hogy mindig is lesznek Pünkösdi Királyok.
Szerintem...saját vélemény...téves a bűnbakok hibáztatása, hiszen gondolom volt, aki adott alájuk nyerget, lovat.
Ha olyasmiket olvasok, látok, hallok, hogy "harc a végsőkig" vagy "nincs még vége", akkor ez nekem mindig eszembe jut.
Te olyan fajtát tenyésztesz, akinek a jelleme hasonlatos ilyesmihez, tehát gondolom érted miről beszélek.
Egy lényeges különbség azért van, ami a Bulldog előnyére válik a szememben...mindig szemből és mindig nyíltan.
Rasztari
|
| | |
[előzmény: (1284) Som Tamás, 2009-06-18 22:28:16] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Kisbán
Tagság: 2005-09-08 12:57:34
Tagszám: #21744
Hozzászólások: 32744
|
1287. Elküldve: 2009-06-19 07:52:07, A magyar kinológiáról
|
[35757.] |
Az igazságszolgáltatásban bízom, meg az orvostudományban. Mindkettőnek be kell jönnie(előbb-utóbb) !
............................................................................
A normális embernek véleménye van, a frusztráltnak "igaza" ...
|
| | |
[előzmény: (1277) Szávitri, 2009-06-18 19:34:56] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1286. Elküldve: 2009-06-19 07:38:00, A magyar kinológiáról
|
[35758.] |
Te ne szójjá egy szót se! 
Ugyanolyan hibás vagy, mint én.
A francnak kell kutyákról képeket betenned egy kinológiai fórumba?
Ezért említik a te neved is.
Ahelyett, hogy Magyarország szláv ajkú százalékával foglalkoznál... 
Mondjuk énis inkább kutyázom, mint bárkit arra buzdítanék, hogy húzzon el kutyázni külföldre ebből a mocskos országból.
Koppány fiai:
Rasztari-Duci Lakat és Labanc
Rasztari
|
| | | [válaszok erre: #1289 #1293 #1295 #1302 #1303] |
[előzmény: (1281) hókuszpók, 2009-06-18 21:42:54] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Feebee
Tagság: 2005-02-13 18:42:08
Tagszám: #15842
Hozzászólások: 14765
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1283. Elküldve: 2009-06-18 22:05:07, A magyar kinológiáról
|
[35761.] |
Rasztari
|
| | |
[előzmény: (1279) Szávitri, 2009-06-18 20:25:42] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
hókuszpók
Tagság: 2004-01-07 14:27:15
Tagszám: #8034
Hozzászólások: 976
|
|
Törzstag 
|
|
hókuszpók
Tagság: 2004-01-07 14:27:15
Tagszám: #8034
Hozzászólások: 976
|
|
| Törzstag
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1280. Elküldve: 2009-06-18 21:34:57, A magyar kinológiáról
|
[35764.] |
Gyógyulj meg!
Rasztari
|
| | |
[előzmény: (1277) Szávitri, 2009-06-18 19:34:56] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Szávitri
Tagság: 2006-05-23 19:28:21
Tagszám: #30874
Hozzászólások: 2856
|
1279. Elküldve: 2009-06-18 20:25:42, A magyar kinológiáról
|
[35765.] |
HARMINCKETTEDIK FEJEZET
Búcsú és örök nyugalom
Istenek, isteneim! Milyen gyászos az estébe borult föld! Milyen sejtelmes a köd a láp felett! Aki bolyongott ebben a ködben, aki sokat szenvedett halála előtt, aki repült földünk felett, erejét meghaladó terhet cipelve, az tudja mindezt. Tudja az, aki megfáradt. És sajnálkozás nélkül hagyja el a föld ködeit, mocsarait, folyóit, könnyű szívvel adja magát a halál kezére, mert tudja, hogy csak a halál fogja őt megvigasztalni.
Még a táltos paripák is elfáradtak, lassabban száguldottak lovasaikkal, s az elkerülhetetlen éjszaka lassan utolérte őket. Még a hetyke Behemót is elcsöndesedett, hátában érezvén az éjt, és karmaival a nyeregbe kapaszkodva szótlanul, komolyan vágtatott, farkát felborzolva.
Az éjszaka fekete kendővel takarta be az erdőket, mezőket, és piciny, szánalmas lámpafényecskéket gyújtott messze lenn a mélyben - idegen kis lámpafényeket, amelyekre immár sem a Mesternek, sem Margaritának nem volt szüksége, ügyet sem vetettek rájuk. Az éjszaka utolérte a kis lovas csapatot, felülről borult reájuk, és fehér csillagfoltocskákat hajigált szerte az elszomorodott égbolton.
Sűrűsödött az éjszaka, velük együtt szállt, megragadva a lovasok köpönyegét, lerántotta róluk, és leleplezett minden csalást. És amikor Margarita a hűvös szélben kinyitotta szemét, észrevette, hogy céljuk felé szálló útitársai lassan megváltoznak. És mire előttük, az erdő szegélye felett felbukkant a vérvörös telihold, eltűnt minden csalás, elnyelte a láp, a köd, megsemmisült minden múlékony, boszorkányos álöltözet.
Abban, aki most Woland mellett, a Mester barátnőjének jobbja felől vágtatott, aligha ismerte volna meg akárki Korovjov-Fagótot, a semmiféle tolmácsra rá nem szoruló rejtélyes konzultáns mellett működő önkéntes tolmácsot. A Verébhegyet ócska cirkuszi gúnyában elhagyó Korovjov-Fagót helyében most mosolytalan, komor arcú, sötét bíborlila palástos lovag csörgette halkan paripája aranyláncát. Állát mellére szegezte, nem nézett föl a holdra, a föld sem érdekelte, a maga gondolatait szőtte, amint Woland oldalán vágtatott.
- Hogyhogy ennyire megváltozott? - kérdezte Margarita Wolandtól; halk hangját túlharsogta a szél süvítése.
- Ez a lovag valaha tapintatlanul tréfálkozott - felelte Woland, Margaritára fordítva egyenletes tűzben égő tekintetét. - A világosságról meg a sötétségről beszélve, olyan szójátékot gyártott, amely nem volt egészen szerencsés. Vezeklésül ezért valamicskével többet és tovább kellett mókáznia, semmint képzelte. De ma a leszámolások éjszakája van. A lovag megfizetett a tréfájáért, számlája lezárult.
Az éj a Behemót bozontos farkát is letépte, leszaggatta róla szőrös bundáját, és foszlányait szétszórta a lápon. Az, aki kandúr alakjában mulattatta a sötétség fejedelmét, most karcsú ifjúvá változott, démonapróddá, kinél nagyobb tréfamestert nem látott még a világ. Most ő is elcsöndesedett, nesztelenül szállt, fiatal arcát kitárva a holdfénynek.
Legszélről Azazello repült csillogó acélvértezetben. A hold az ő arcát is megváltoztatta, idétlen, rút agyara eltűnt, a hályog is hamisnak bizonyult. Mind a két szeme egyforma volt, üres, fekete, arca pedig hideg és fehér. Azázel-Azazello most felöltötte valódi alakját, a sivatag gyilkos démonaként jelent meg.
Magamagát nem látta Margarita, de azt jól láthatta, hogy a Mester mennyire megváltozott. Haja megfehéredett, hátul varkocsba volt gyűjtve, s a varkocs mögötte lebegett a szélben. Amikor palástja félrebillent, Margarita sarkantyú fel-felvillanó csillagát látta magas szárú csizmáján. Akárcsak az ifjú démon, a Mester is a hold felé tárta arcát röptében, de úgy mosolygott reá, mint régi, szeretett barátnőjére, és - a száztizennyolcas szobában felvett új szokása szerint - valamit mormolt magában.
Végül Woland is felöltötte valódi alakját. Margarita nem tudta volna megmondani, miből van lovának szerszáma, talán holdsugárból, gondolta; talán a ló maga is csak gomolygó sötétség, sörénye felhő, lovasának sarkantyúja pedig fehér fényű csillag.
Így repültek szótlanul, sokáig, amíg alattuk megváltozott a táj. A bús erdők sötétségbe fúltak, magukkal vitték a folyók tompa fényű pengéit is. Hatalmas terméskövek csillantak odalenn, köztük mély hasadékok feketéllettek, ahová nem hatolt be a holdsugár.
Woland sivár, lapos, köves fennsíkra ereszkedett le, nyomában a többiek is, és lépésben megindultak; hallatszott, amint a lovak patkója csattog a köveken. A hold zöldes fénye elárasztotta a fennsíkot, és Margarita hamarosan karosszéket pillantott meg a kősivatag közepén, s a karosszékben egy ülő férfi fehér alakját. Talán süket volt, vagy túlságosan elmerült gondolataiba - nem hallotta, hogy a köves föld megremeg a lovak lépte alatt, s a lovasok így közvetlen közelébe értek, anélkül, hogy felriasztották volna.
A hold segített Margaritának, fényesebben világított, mint a legjobb villanylámpa, és Margarita jól láthatta, hogy az ülő férfi egymáshoz dörzsöli két kezét, és vaknak tetsző szeme a hold korongjára mered. Margarita most már azt is tisztán látta, hogy a márvány karosszék mellett, melyből mintha szikrát csiholna a holdfény, hatalmas, hegyes fülű fekete kutya hever, és akárcsak gazdája, nyugtalanul kémleli a holdat. Az ülő ember lába előtt törött kancsó cserepei hevernek, s fel nem száradt feketésbíbor tócsa sötétlik.
Megállították lovukat. Woland a Mesterhez fordult:
- Regényét elolvasták, és csak egyetlen kifogás merült fel: hogy, sajnos, befejezetlen. Ezért akartam megmutatni a hősét. Kétezer éve ül itt a kősivatagban, és alszik, de teliholdkor, amint látja, álmatlanság gyötri. Nemcsak őt, hanem hűséges testőrét is, az ebet. Ha igaz, hogy a gyávaság a legrútabb bűn, ez a kutya nem vétkes benne. Az egyetlen, amitől félt a bátor állat, a zivatar. Hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában.
- Mit beszél az az ember? - kérdezte Margarita, és nyugodt arcára ködfátylat terített a részvét.
- Mindig ugyanazt - felelte Woland. - Azt mormolja, hogy a holdfényben nincs nyugta, meg hogy utálja a hivatalát. Mindig ezt mondja, amikor nem tud aludni, és amikor alszik, mindig ugyanazt látja: a holdsugárösvényt, szeretne végigmenni rajta, és Ha-Nocrival, a rabbal beszélgetni, mert azt állítja, valamit elfelejtett vele megvitatni akkor régen, a tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napján. De jaj, sohasem sikerül elindulnia a holdsugárösvényen, és senki sem lép oda hozzá. Ezért, mit tehet egyebet: magában beszél. A változatosság kedvéért... mert változatosságra azért mindenkinek szüksége van... néha még azt is elmondja, hogy mindennél jobban gyűlöli a halhatatlanságot és érdemtelen hírnevét. Váltig bizonygatja, hogy szívesen elcserélné sorsát Lévi Mátééval, a toprongyos csavargóéval.
- Tizenkétezer hold azért a régi egyetlenegyért... nem túlságosan nagy ez a büntetés? - kérdezte Margarita.
- Megismétlődik Frida esete? - jegyezte meg Woland. - Nem, Margarita, ezzel ne fáradjon. Mindig úgy van, ahogy lennie kell: erre épül a világ!
- Bocsássa el! - kiáltott fel hirtelen Margarita olyan élesen, áthatóan, ahogy annak idején boszorkány állapotában kiáltott; és hangjára leszakadt egy kő a hegyekben, és a sziklafokokon ugrándozva gördült le a mélybe, fölverve a hegyeket visszhangos dübörgésével. Margarita azonban meg sem tudta volna mondani, vajon a kőgörgeteg robaját hallja-e, vagy sátáni hahota robaját. Akármint volt is, Woland hahotázva tekintett Margaritára, és azt mondta:
- A hegyekben nem szabad kiabálni. Ez az ember különben is hozzászokott a kőgörgetegekhez, nem riasztja fel a lárma. Ne könyörögjön érte, Margarita, mert már úgyis közbenjárt az érdekében az, akivel annyira kívánt beszélgetni. - Azzal Woland ismét a Mesterhez fordult: - No, most már egyetlen mondattal befejezheti a regényét!
A Mester mintha csak erre várt volna. Mozdulatlanul állt, és merően nézte a prokurátort. Azután tölcsért formált kezéből, és harsogva kiáltotta, hogy a visszhang csak úgy dörgött végig a kopár, kihalt hegyvidéken:
- Szabad vagy! Szabad! Ő vár reád!
A hegyek mennydörgéssé fokozták a Mester hangját, és ez a mennydörgés leomlasztotta őket. Ledőltek az átkozott sziklafalak. Csak a kis fennsík maradt, rajta a márvány karosszék. És a tátongó fekete mélységből, melybe a sziklafalak alázuhantak, hatalmas nagyváros bukkant elő, és a sok-sok ezer holdhónap során dúsan elburjánzó kert felett aranyszobrok villogtak. A kerthez pedig az oly rég várt holdsugárösvény vezetett, melyen elsőnek a hegyes fülű kutya indult el. A vörös bélésű fehér palástot viselő ember felállt a karosszékből, és valamit kiáltott rekedt, elfúló hangon. Nem lehetett tudni, sír-e vagy nevet, sem azt, hogy mit kiált. Csak annyit lehetett látni, hogy hűséges őrzője nyomán ő maga is futva megindult a holdsugárösvényen.
- Nekem is vele kell mennem... amoda? - kérdezte nyugtalanul a Mester, meghúzva lova kantárszárát.
- Nem - felelte Woland. - Miért kövessük azt, ami elmúlt?
- Akkor hát... arra visz az utam? - kérdezte ismét a Mester, megfordult, és visszafelé mutatott, oda, ahol a nemrég elhagyott város rémlett, kolostora mézeskalács tornyaival, meg az ablakaiban ezer meg ezer szilánkra tört nappal.
- Nem, arra sem - válaszolta Woland, s hangja egyre erősödve áradt a sziklák felett. - Tudja meg, romantikus hajlamú Mester: az, akihez kitalált s most a tulajdon szavaival elbocsátott hőse annyira áhítozik, elolvasta regényét. - Woland most Margaritához fordult: - Margarita Nyikolajevna! Senki sem vonhatja kétségbe, hogy maga a legszebb jövőt igyekezett kitalálni a Mesternek, de az, amit én ajánlok, és amit Jesua kért a maguk számára, az még annál is sokkal szebb! Hagyjuk őket magukra - folytatta Woland a nyeregből a Mesterhez hajolva, és kezével a távolodó helytartóra mutatva. - Ne zavarjuk őket. Talán sikerül megállapodniok. - Woland ekkor a kezével intett Jerusalaim felé, és a város eltűnt, fénye kihunyt. - És annak sincs semmi értelme - mondta Woland most hátrafelé mutatva. - Mihez kezdenének ott a pincelakásban? - És a diribdarabra szilánkosodott nap is kihamvadt az ablakokban. Woland szelíden, meggyőzően folytatta beszédét: - Mester, maga javíthatatlan romantikus, nem szeretne barátnőjével virágzó cseresznyefák alatt sétálgatni, esténként pedig Schubertet hallgatni? Nem esnék jól gyertyafénynél, lúdtollal írnia új műveit? Nem akarna, mint Faust, lombikok fölé görnyedni abban a reményben, hogy sikerül új homunculust létrehoznia? Oda menjen, oda, oda! Ott már várja a háza, öreg szolgája, már égnek a gyertyák, s nemsokára kialszanak, mert jő a hajnal. Ezen az úton induljon el, Mester, csakis ezen! Éljen boldogul, mennem kell, itt az időm!
- Éljen boldogul! - válaszolt egyszerre a Mester és Margarita. A fekete Woland ekkor - úttalan utat választva - beleugrott az űrbe, s egész kísérete nyomon követte. Eltűntek a sziklák, a köves térség, a holdsugárösvény, Jerusalaim városa. Eltűntek a fekete lovak is. A Mester és barátnője megpillantották a Woland ígérte hajnalt. Máris pirkadt, közvetlenül az éjféli hold nyomán. És a Mester barátnőjével mohos kis kőhídon ment át a reggel első sugaraiban. A patak elmaradt mögöttük, homokos úton haladtak tovább.
- Hallgasd a csendet - szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. - Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom, majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat...
Így beszélt Margarita, miközben a Mesterrel örök hajlékuk felé haladt, és a Mesternek úgy tetszett, Margarita szavai éppúgy áradnak, csobognak, ahogy csobogott, suttogott az imént elhagyott patak. Emlékezete, meggyötört, nyugtalan emlékezete lassan elcsitult. Visszanyerte szabadságát. Valaki elbocsátotta, mint ahogy ő is elbocsátotta maga teremtette hősét. Ez a hős visszahozhatatlanul eltűnt a homályban, miután megbocsájtottak neki vasárnapra virradó éjjel; eltűnt a csillagjós-király fia, Judea kegyetlen ötödik helytartója, Ponczius Pilátus lovag.
Bulgakov -A Mester és Margaríta
|
| | | [válaszok erre: #1282 #1283] |
[előzmény: (1276) Duci, 2009-06-18 10:19:03] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
penny
Tagság: 2005-07-19 17:07:46
Tagszám: #20526
Hozzászólások: 7428
|
1278. Elküldve: 2009-06-18 20:15:06, A magyar kinológiáról
|
[35766.] |
Azért pihenj és mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!
|
| | |
[előzmény: (1277) Szávitri, 2009-06-18 19:34:56] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Szávitri
Tagság: 2006-05-23 19:28:21
Tagszám: #30874
Hozzászólások: 2856
|
1277. Elküldve: 2009-06-18 19:34:56, A magyar kinológiáról
|
[35767.] |
Én Istent biztos, hogy nem káromoltam, sőt a tárgyalásra velem jött egy teológus barátom is. Ezúttal jól imádkozott.
Köszönöm mindazoknak akik az egészségemért aggódtak. Túl vagyok a műtéten, már otthon és nagyon jól érzem magam.
|
| | | [válaszok erre: #1278 #1280 #1285 #1287] |
[előzmény: (1270) Duci, 2009-06-18 09:25:14] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1276. Elküldve: 2009-06-18 10:19:03, A magyar kinológiáról
|
[35768.] |
"...Elmaradt az erdő, leszakadt róluk, a folyó is félrehúzódott, változatos képek szaladtak a teherautó elébe - sövények, őrházak, farakások, magasságjelző póznák meg holmi árbocok, rajtuk odafűzött orsófélék, kavicshalmok, csatornákkal felárkolt föld - egyszóval, mindenből érződött, hogy Moszkva ott van mindjárt a kanyaron túl, mindjárt előtűnik, és elnyeli őket.
Rjuhin zötyögött, ide-oda lódult a kocsiban, a tuskó, amin ült, időnként ki-ki akart csúszni alóla. A kocsiszekrényben szanaszét szóródtak az éttermi törülközők, amelyeket a rendőr meg Pantyelej felraktak - ők ketten már előbb hazamentek trolibuszon. Rjuhin előbb megpróbálta összeszedni a rongyokat, de aztán dühbe gurult: "Ott egye meg a fene az egészet! Mit strapálom itt magam, mint a hülye?" Félrerúgta a törülközőket, és rájuk sem nézett többé.
Rémséges hangulatban volt. A gyászos intézményben tett látogatása kitörölhetetlenül mély nyomot hagyott benne. Megpróbálta kihámozni, hogy voltaképpen mi kínozza. A kék lámpás folyosó emléke? Az a gondolat, hogy a legnagyobb szerencsétlenség a földön, ha az ember elveszti az eszét? Igen, igen, ez is, persze. De hát ez csak olyan... általánosság. De van itt még valami. Mi lehet az? A sértés. Igen, igen, a sértő szavak, amelyeket Hontalan a szemébe vágott. És a legjobban nem is az bántotta, hogy Ivan megsértette, hanem az, hogy szavaiban némi igazság rejlett.
A költő már nem tekingetett széjjel, hanem a kocsiszekrény piszkos, rezgő fenekére meredt, és önmarcangoló, vádaskodó szavakat motyogott.
Igen, a versei... Harminckét éves; mi lesz ezután? Ezután is megír majd évente néhány verset. Amíg meg nem öregszik? Igen, amíg meg nem öregszik. És mit hoznak neki ezek a versek: dicsőséget, hírnevet? "Egy frászt! Ne hazudj legalább önnönmagadnak. Aki pocsék verseket ír, az sose lesz híres. És miért rosszak a verseid? Igazat mondott a bolond, sajnos, igazat mondott - így ítélkezett önmaga felett kíméletlenül -, nem hiszek én a verseimben, egy sort sem hiszek abból, amit leírok!"
Neuraszténiás rohamában elcsigázottan ült ott, egyszer csak meglódult, s a padló megszűnt alatta remegni. Fölemelte fejét, és ekkor vette észre, hogy réges-rég Moszkvába érkeztek, Moszkva felett hajnalodik, a felhők aranyfénybe mártóznak, s a teherautó, amelyen utazik, áll, mert beszorult a bulvárra befordulni szándékozó autósorba, mellette pedig talapzaton egy bronzember áll, fejét kissé félrehajtva, és közönyösen szemléli a bulvár nyüzsgő életét..."
/Bulgakov - Mester és Margarita/
Rasztari
|
| | | [válaszok erre: #1279] |
[előzmény: (1275) Papp Gábor, 2009-06-18 10:03:10] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Papp Gábor
Tagság: 2009-01-24 11:34:01
Tagszám: #69598
Hozzászólások: 8625
|
1275. Elküldve: 2009-06-18 10:03:10, A magyar kinológiáról
|
[35769.] |
Idézni mindig lehet majd bárhonnan, lényeg hogy elő lehessen rángatni valamit, amin baromi sokáig lehet rugózni, és addig se kell a kutyával foglalkozni, mert az olyan snassz.
www.brigikomondor.hu
|
| | | [válaszok erre: #1276] |
[előzmény: (1274) Duci, 2009-06-18 09:59:34] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1274. Elküldve: 2009-06-18 09:59:34, A magyar kinológiáról
|
[35770.] |
Hát ez tényleg attól függ, hogy kinek milyen baszom értékrendje van!
Igen emlékszem az idézetre az Európa Kiállítással kapcsolatban...amit egy Klubkiállításról írtál, de nemérdekes. 
Feltörünk, mint a huszár segge, mert majd mindenki oda megy. Csak még azt nem tudom, ha mindenki oda megy kiktől idéznek majd. 
Rasztari
|
| | | [válaszok erre: #1275] |
[előzmény: (1273) Papp Gábor, 2009-06-18 09:49:22] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Papp Gábor
Tagság: 2009-01-24 11:34:01
Tagszám: #69598
Hozzászólások: 8625
|
1273. Elküldve: 2009-06-18 09:49:22, A magyar kinológiáról
|
[35771.] |
Ugyan már, mit számít egy fehér kölyök, az a lényeg hogy már az ETSZ fórumon is meg lettél említve, azért ez nagyon nagy szó ám, ki tudja mit hoz a jövő, lehet hogy még jól fog ez jönni neked!
Megjegyzem, tőlem már tavaly is idéztek azon a fórumon, szóval előttem is fényes karrier áll!
www.brigikomondor.hu
|
| | | [válaszok erre: #1274] |
[előzmény: (1272) Duci, 2009-06-18 09:42:55] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1272. Elküldve: 2009-06-18 09:42:55, A magyar kinológiáról
|
[35772.] |
Jajj te hát ha nem az lenne a link címe azt is hihetném, hogy tényleg valami kicsi fehér meszelt szobában olvasgatok lekerekített és kigumizott sarkokkal...meg lőrésekkel!
Hogy stílusos maradjak leszarom...éppen számomra sokkal lényegesebb kicsi fehérekkel vagyok elfoglalva: 
Csikasz Fáma és Fátyol
Rasztari
|
| | | [válaszok erre: #1273] |
[előzmény: (1271) Papp Gábor, 2009-06-18 09:29:02] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Papp Gábor
Tagság: 2009-01-24 11:34:01
Tagszám: #69598
Hozzászólások: 8625
|
1271. Elküldve: 2009-06-18 09:29:02, A magyar kinológiáról
|
[35773.] |
Virágot a virágnak, Kicsi fehér meszelt szobát Kicsifehérnek
www.brigikomondor.hu
|
| | | [válaszok erre: #1272] |
[előzmény: (1270) Duci, 2009-06-18 09:25:14] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1270. Elküldve: 2009-06-18 09:25:14, A magyar kinológiáról
|
[35774.] |
Több is van!
Egyébként a Próféta szóljon belőled a kiheveréssel kapcsolatban...hogy stílusos legyek.
A stílus kapcsán azt olvastam Anikó meghágta Istent!
Nos...mást is olvastam és küldöm énis sok sok szeretettel:
http://www.youtube.com/watch?v=QGZvE4LEl-I
Tendencia és tényleg (le)sajnálom, hogy manapság a kutyázásba egyre inkább maga a kutya nem fér bele!
Rasztari
|
| | | [válaszok erre: #1271 #1277 #1281] |
[előzmény: (1218) Kisbán, 2009-06-16 14:30:02] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
1269. Elküldve: 2009-06-18 08:24:12, A magyar kinológiáról
|
[35775.] |
"...A hisztériás női sikoltozás elhallgatott, a rendőrség füttyögetésének is vége szakadt, két mentőautó elszállította az elszállítandókat: az egyik a lefejezett testet meg a levágott fejet vitte a hullaházba, a másik pedig kórházba vitte a csinos villamosvezetőnőt, akit az üvegszilánkok megsebesítettek; fehér kötényes házmesterek összesöpörték az üvegcserepeket, és a vértócsákat felszórták homokkal; Ivan Nyikolajevics pedig még a forgókerékig sem jutott el, lerogyott egy padra, és ott is maradt. Egyszer-kétszer megpróbált ugyan feltápászkodni, de nem vitte a lába; úgy érezte magát, mint aki megbénult.
Az első kiáltásra indult meg futva a forgókerék felé; látta, ahogy a fej ugrálva végiggurult a kövezeten. Ettől úgy megzavarodott, hogy lerogyott a padra, és véresre harapdálta a tulajdon kezét. Az elmebajos németről természetesen végképp megfeledkezett, csak azon tépelődött, hogyan lehetséges, hogy az imént még beszélgetett Berliozzal, most meg... a feje..."
/Bulgakov: Mester és Margarita/
Rasztari
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
A magyar kinológiáról (üzenet: 37042, Kutya) |
|
|
|
|
Jobbulást