A magyar kinológiáról

A bajszos bajor lovász
http://kutyafajta-kalauz.hu/?p=869
Pinscherből „bajuszos”
Azt talán sokan tudják, hogy a schnauzereknek három különböző méretváltozata létezik: törpe, közép és óriás. Mindez persze a kezdetekben nem volt így, mivel a snacik eredeti változata csak egy – a mai közép schnauzerhez hasonló– méretben létezett.
Eredetüket a drótszőrű pinscherektől származtatják, melyek koruk szívós, kitartó munkakutyáinak számítottak. A ma ismert schnauzer felmenői a XVII-XVIII. század Bádeni és Bajor Nagyhercegségek, valamint Svájc északi részének kocsisai, lovászai mellett teljesítettek utaskísérői szolgálatot. Bár üdítőt és sós mogyorót nem szolgáltak fel, hatékonyan tartották távol az útonállókat gazdáik értékeitől. Mindemellett juhnyájakat és marhacsordákat is kísértek – hasonló szellemben – és munkájukhoz az istálló rágcsálómentesítése is hozzátartozott, ami a nem ritkán 30-40 kilóméteres távolság megtétele után különösen megerőltető feladat. Ráadásul a kopaszfarkú kártevők, különösen a patkányok – mintha generációkon keresztül a „Legyőzhetetlen wutáng” c. filmen nevelkedtek volna – méretüket meghazudtoló mód gorombán és harciasan képesek viselkedni, legfőképp, ha életüket veszély fenyegeti. Mindebből könnyen kitalálható, hogy a snacik pofáját és szemöldökét borító fedő sűrű szőrzet egyáltalán nem a véletlen műve…
A fajta erényeire később az arisztokrácia is felfigyelt, és a schnauzer hamarosan már elegáns hátaslovak mellett kísérte nemes gazdáit.
Kiállításon az első pinscherek 1879-ben jelentek meg, standardjuk egy évvel később született meg, mely a vas- és ezüstszürke mellett még engedélyezte rőt- és szürkéssárga, sárgásbarna színeket is. A fekete szín csak jóval később jelent meg.
Az óriás schnauzerek csak valamivel később, 1909-ben tűnt fel a müncheni kiállításon és akkora sikert arattak, hogy még abban az évben megalakult a Müncheni Schnauzer Klub. Itt érdemes megjegyezni, hogy az óriásokat – melyeket a schnauzer család legfiatalabbjának tartanak – feltételezések szerint flandriai bouver és fekete színű német dog keresztezésekkel alakították ki. Állítólag egyes kennelekben óriás uszkárokat is felhasználtak a fajta méretének megnöveléséhez.
Dr. E. Harms, aki fokozott figyelemmel kísérte az óriás schnauzer kialakulását, a fajta születését 1910-re tette. A szálkás szőrű pinschert 1917-ben nevezték át hivatalosan is schnauzer-ré, mely vélhetően a német „Schnauz” (bajusz) szóból ered.