A magyar kinológiáról

annak érdekében, hogy sohase essék szó a lényegről – minduntalan marginális kérdések körül próbálnak vitát gerjeszteni és ezzel eltakarni a lényeget.

A magát jobboldalnak nevező – véleményem szerint azonban neobolsevista és neohorthysta, azaz ethno-nacionalista – politikai alakulat és annak szellemi fegyverhordozói, médiapropagandistái – annak érdekében, hogy sohase essék szó a lényegről – minduntalan marginális kérdések körül próbálnak vitát gerjeszteni és ezzel eltakarni a lényeget. Legutóbb épp tegnap reggel hallgattam egy épületes beszélgetést az ATV-n, ahol a magát mérsékeltnek beállítani igyekvő Stumpf András médiamunkás próbálta meg sikerrel szétbeszélni a beszélgetést, azon lovagolva, hogy volt-e joga az Európai Parlamentnek elmarasztaló határozatot hoznia egy tagállamról, illetőleg azon, hogy mennyire relatívak azok az európai értékek, amiknek a nevében a Tavares jelentés és ezt követően az EP határozat megszületett. És persze, ha belemegyünk semmitmondó részletekbe, akkor mindig eljuthatunk a relativizmusnak arra a fokára, ahol megállapíthatjuk, hogy ezek nem teljesen egzakt fogalmak, ráadásul az egyes részleteket figyelve és kiragadva, összességében a 27 – most már 28 – tagország mindegyikében fellelhetők valamilyen formában. Ha az a panasz, hogy megváltozott az Alkotmánybíróság hatásköre, akkor lehet azzal válaszolni, hogy másutt még alkotmánybíróság sincs vagy ha van is, még kevesebb hatalommal rendelkezik, mint a magyar, ha az vetődik fel, hogy milyen módszerekkel történik mondjuk a Médiahatóság és a Médiatanács vezetőjének a kinevezése, akkor rögtön kész a válasz, hogy például Franciaországban egyenesen az elnök nevezik ki az ottani hatóság vezetőjét és mégsem kérdőjelezi meg senki Franciaország jogállamiságát.