[SZERVEZETEK] Szentendrei Árvácska Menhely

Már nem emlékszem, hogy kerültem a 10-es út mellé. Nem kellettem a gazdinak vagy egyszerűen eltévedtem és többé nem találtam haza? A forgalmas út mellett eltöltött sok év alatt megtanultam, hogy ki és mi az, akitől félnem kell és ki az, akitől szeretet kaphatok. Egyik nap megjelent egy gyönyörű fekete lány, Szusi és ezzel megkezdődött közös életünk. Már nekem is volt párom, együtt vészeltük át a hideg téli hónapokat, de a sok éhezés és hideg ellenére is úgy éreztük, tartozunk valahová, a 10-es útnak ez a szakasza a mi birodalmunk. Egy napos tavaszi reggelen mennünk kellett. Betettek minket egy autóba és sokáig mentünk. Nagyon féltünk és amikor kinyílt az ajtó, futásnak eredtünk. Futottunk, amíg meg nem láttuk a jól ismert forgalmas utat, de a szagok nem voltak ismerősek. Messzire kerültünk a mi utunktól. Kétségbeesésünkben a bokrok alatt kerestünk menedéket. Teltek-múltak a napok, nem volt élelmünk és vizünk, a végkimerülés határán egy autó állt meg mellettünk. Elvittek minket egy biztonságos helyre, ahol együtt lehetünk, van élelem és víz, de hiányzik egy szerető gazdi, az érzés, hogy mi is tartozunk valakihez, valahová.