[EGYÉB------------] Mentvények hétköznapjai

Kedves Csilla!

Régóta nyomaszt, hogy ígértem egy hosszabb beszámolót, de valahogy az élet mindig elsodor. Először is némi magyarázattal tartozom, hogy miért nem vagyok időmilliomos. Életünk egyik legszebb karácsonyi ajándékát kaptuk tavaly, megszületett a kisunokánk Annabella. Azóta bizony az ő időbeosztásához alkalmazkodva próbálunk minél több időt együtt tölteni.
Az idei év pedig úgy tűnik a láb éve lesz a családban. Sajnos a vándor mankónak január óta egészen mostanáig volt gazdája. Időnként nehezített pályán sztereóban adta elő a family.
Egyébként nálunk nem sok minden változott. Mütyűr a szemem fénye, még mindig nem keveredik a pór néppel.Legtöbbször elképedt fejjel tud nézni mikor Cseppke játékra hívja. Ő csak velünk és a nyuszival hajlandó játszani! Azt azért el kell ismernem, hogy nem irígy, a leges-legkedvencebb labdáját is odagurítja Csepinek, Hihetetlen bohóc,nagyon ügyesen labdázik, a macsekot is szívesen kergeti a kertben, ha úgy gondolja, hogy nem látjuk. A játszótéren még mindig megvan a rajongói klubja és lelkiismeretesen körbejár mindenkit, hogy bezsebelje a neki kijáró ajnározást.
Csepikém pedig nagyon jó tanítvány ebben, nagyon sok mindent elles Mütyűrtől, sajnos a hisztit is. :-(
Érdekesen alakult a felka is Mütyűr a Nyuszival van nagyon jó barátságban, Csepi a cicával. Gyanítom azért, mert egyszerűen nem törődik a macsek galádkodásával. Amin Mütyűr jól felhúzza magát, azt Csepi fel se veszi, jól képen nyalja a macskát és hívja játszani.
Küldök egy pár képet is és mivel szép nagy családunk van, mindenkiről lelkiismeretesen.
Egyébként légyszi megmondani Brutinak, hogy csücsül valami a szekrényemben a számára. Nem egészen olyan, mint az elveszett cicás ladba, de nagyon hasonló:-) Amikor megláttuk Dórival tudtuk, hogy az ő labdája. Remélem hamarosan átadhatjuk neki személyesen.
Puszi
Márti