[EGYÉB------------] Mentvények hétköznapjai

"Mikor örökbe fogadsz egy kutyát,egy cicát, egy utcáról befogottat, sosem tudhatod, mi van a batyujában. Hogy abból az életből, amit nélküled élt, mit hozott magával. Hiszen ő is volt kiskölyök lapátfülekkel és rózsaszín pocakkal, tejszagú babaszőrrel, csak te nem láthattad, és sosem láthatod. Volt egy neve,vagy még az se amin hívták, amit becéztek, vagy amit üvöltöttek, mikor dühösek lettek rá, de te nem tudod meg ezt a nevet soha. Sebekkel jön. Néhányan nem testivel, de mind hoz a batyujában valami lelki sérülést. Hiszen volt egy élete előtted, egy családja nélküled, és ő szerette őket. Nem tudsz annyira bántani egy állatot, hogy ne szeressen. Aztán ez a család kilöki magából, utcán kóborol vagy gyepmesteri telepen ül, és a sorsát várja. Akkor jössz te. A szemébe nézel,s látod,hogy szüksége van rád....
Haza viszed, és minden nap meglepetés. Hogy tud trükköket, amiket nem tanítottál, hogy fél dolgoktól, amikre nem számítasz. És eltelnek a napok, a hónapok, az évek, és nem is emlékszik már rá, hogy volt egy élete előtted, csak téged szeret, mintha sosem lett volna más, és úgy terpeszkedik az életedben, olyan boldogan, hogy néha te is elfelejted, hogy ez nem volt mindig így. És ezer fotó készül a ti közös történetetekről."Drága Csilla!Ez a mese rólad szól....Te tavaly megláttál egy koszos,náthás kicsi cicát az utcán...Eltelt 1,2,3 nap,s te döntöttél....Hazavitted,hogy 5 hónappal később mi szerethessük,s mi készíthessünk ezer meg ezer képet róla,nekünk legyen eltéphetetlen kötelékünk.. Cilike,aki ma 1 éves!!!!Köszönjük,millió puszi:Fedra,Miki,Tomi