[EGYÉB------------] Mentvények hétköznapjai

Szia Csilla!
Először is mielőbbi gyógyulást kívánok! Mert azért ne hidd, hogy nem
kísérem figyelemmel a kis "mentvények" életét!!
Nos, tegnap örömmel olvastam, hogy Szotyóka is gazdis lett! A képekből
ítélve, kedves családba került, és ha jól értettem, akkor nem is
Magyarországra? Láttam a kozmetika utáni képeket, hát azt kell, hogy
mondjam apja és fia olyan egyformák, mint két tojás! Délután el is
meséltem Gombócnak!
Gombóc, most a kamaszkorba lépett, ha lemegyünk az utcára, úgy képzeli,
hogy ő az utca császára. Farkinca felkunkorodik, a fejét felcsapja, és
minen kutyának és embernek beugat, morog és neki akar ugrani. Amint
kilépünk a kapun, rohan, alig tudok lépést tartani vele. Neki mindent
látni, hallani kell. Már többször próbáltam megrendszabályozni, nem sok
sikerrel. Remélem azért előbb utóbb sikerülni fog. Egyébként nagy
szerelemben élünk, ő egy igazi kis szeretetgombóc. Bújik, szeretget, és
bohóckodik. IMÁDOM! Már nem olyan kis gizda, szedett fel egy kis husit
magára, mert enni azt nagyon szeret. Na és a bundija is megint megnőtt,
úgyhogy a jövő héten aktuális lesz a "renoválás". Ebben a latyakos
időben nem akartam elvinni, mert koszos lesz, mire hazaérünk.
Csilla! Ha a volt gazdija fiával beszélsz, mondd meg neki légyszives,
hogy Gombi és most már Szotyi is végleges és szerető gazdikhoz kerültek,
ahol szeretetben fogják leélni kis kutyaéletüket (legalábbis nálam, de
biztos vagyok benne a képek után ítélve, hogy a másik családnál is).
Gombi már annyira hozzám tartozik, hogy el sem tudom képzelni nélküle a
napjaimat. Most, hogy megint dolgozom, délelőtt egyedül van orrhon, de
amikor hazamegyek olyan kitörő örömmel fogad, hogy alig taudok bemenni a
lakásba. Egyszóval nagyon boldog vagyok vele mert bearanyozza a
napjaimat és eszt Neked is köszönöm.
Erről a benti gépről nem tudok képeket küldeni, mert nem engedi, igaz
nincsenek is újak, de majd csinálok és otthonról küldök belőle.
Mielőbbi gyógyulást kívánok, sokszor puszillak a kis "mentvényekkel"
együtt: Kati