Lenne lehetőség egyedi Erdis pólók készíttetésére, ha érdekelné a társaságot.
Nem élethű portré, hanem viccesebb grafikai megoldással, de szerintem ez jobb is így. Lehet úgy is, hogy a saját kutyusotokról, de akkor drágább kicsivel, vagy kiválasztunk egy képet és azt megrajzolják. Úgy nagyobb tételben valamivel olcsóbb.
Szegényke.....:( Nem tudom mit lehetne ezzel a petárdadologgal kezdeni.
Mi sorházban lakunk (igaz, hogy 2 házból áll a sor, körben kertesek vannak, de azért sor..Vagy iker?? Na, mind1), és este a szomszéd bulit rendezett (Húúú, de örültünk!!:( ), ahová az egyik vendég egy 11 éves pulival érkezett. Ép lent voltunk a kertben, amikor megjöttek, Rózi kézzel-lábbal ment is volna hozzá. Mondatam a gazdijának, hogy engedje át, vigyázunk mi rá, és legalább nem figyelnek a durrogásokra, ha együtt lehetnek a lakásban. Nem engedte, helyette kikötötte a kertbe. Szerencsétlen kutya végig vonyította-ugatta a szilvesztert, miközben a gazdi vidáman szórakozott...:(
NA.. Nem bírtam tovább! Ott adtam fel, amikor Ő is feladta és lefeküdt, de közben néha-néha olyan panaszos-síró hangon rám nézett. Én meg felöltöztem és elvittem egy nagyon rövid sétára, csak, hogy érezze, hogy volt lent. Mondjuk kicsit megsértődött, hogy az 1-1,5 óra helyett csak kb. 10 percet kapott, de a napi átlag megvolt..:)
Rózinak eddig semmi baja nem volt a petárdával, dörgéssel, tűzijátékkal, de tegnap kettőt mellette robbantottak fel a bujtoson, amikor sétáltunk. Akkor nagyon beparázott, bent is félt kicsit amikor hallotta a kinti hangokat. Így aztán próbáltuk lefoglalni, játszani vele, feladatokat végeztetni vele. Így egészen jól viselte, csak néha nézett fel éjfélkor, hogy mi is ez a dörrenés. Ügyes volt! Másnap viszont szörnyű.. Nem lehetett vele bírni séta közben. 4 órát mentem vele, elvittem gyalog az erdőbe (kb. 6 km) is mire lefáradt. Biztosan az előző nap hatása, de bevallom kicsit már kihozott a sodromból.
Más... Ma tudtam, hogy nem fogok nagyon ráérni este, így délben vittem el egy nagyobb sétára, és szaladgálásra a tó körül. Nem is volt baj egészen az esti séta időpontjáig. Evett-aludt, kicsit még tanulgattunk, gyakorolgattunk , játszottunk is. De most feszt követeli a sétát. Ugat-piszkálja a kezemet, csipked, néz rám panaszosan....
Most ilyenkor legyen kemény az ember, vagy inkább engedjen Neki? Nevelés szempontjából melyik jobb?
Rózinál ez eddig nem volt jellemző. Előző lakásunk a főtértől alig 5 percnyire volt, minden tűzijáték akkora hangos volt, mintha ott ültünk volna. Rózi vígan aludt az erkélyen. Igazából a lakásban most sem zavarja semmi ilyesmi, és kint sem, ha nem közvetlenül mellette dörren, vagy csattan valami. Ez is csak azóta ijeszti meg amióta a balesetünk volt.
Azon gondolkodtam, hogy ezt a támadást most mi válthatta ki, de szerintem a kutyasulis élmények. Ott ugyanis csibészeltetésnél az oktató hasonló hangokkal hergeli a kutyákat, csak nem petárdával,hanem ostorral. Bezzeg Rózi ott csak elbohóckodja a dolgokat, nem lehet felhúzni semmivel..
Mondjuk most kicsit beparáztam, mert az egyik csávó elkezdett kiabálni, hogy fogjam vissza a kutyát mert baj lesz, én meg csípőből visszaszóltam Neki. Aztán reménykedtem, hogy nem vág hozzá egy petárdát....:(
Elküldve:
2013-01-18 09:07:51
Zavarjatok már el!
Ígérem annyira fukar nem leszek. 
