| Találatok száma: 268 üzenet |
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
260.  Elküldve:
2010-09-21 16:21:04 |
[126.] |
LÁZÁR, JÖJJ KI !
(olv.: János evang. 11. r.)
... S jön ki a sírból Lázár.
Hagyja, hogy reszkető kézzel
balzsamos leplét vegyék el,
s bámulják, ahogy járkál.
Van, aki sír örömében.
EGY nyugodt szempárt lát ott:
Ő szólította, az áldott;
boldog, hisz nem látta régen.
Kérdik most: hogy van? mit kér?
Kőre leültetik, nézze,
mennyire ámulnak: ím' él!
Fáradtság lepi meg. Nénje
már fut kenyérér', vízér',
folyvást az Eget dicsérve...
(Á .E.)
|
| |
|
[válaszok erre: #261]
|
|
|
Haladó  |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 254. Elküldve:
2010-08-06 20:11:07 |
[127.] |
Leleszi Balázs Károly: ÉLŐ VIZEK FORRÁSA
Valahol lenni kell egy forrásnak,
melyben felüdülhetnek azok is,
akiket most a lefelé tartó zuhanás
köpölyöz és a nyirkos, fénytelen
zsákutcák vonzásában élnek:
kitaszított, kimerült sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti
s akiket már az irgalmatlan
világunkban előholtnak tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba őket.
"Ó, jöjjetek mind énhozzám - mondja Jézus.
Mire vártok még szomjazó lelkek.
Én vagyok az élő vizek zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!"
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 249. Elküldve:
2010-07-15 18:55:10 |
[128.] |
Heinrich Heine: BELZACÁR
(Vas István fordítása)
Az éjfél száll sasszárnyakon,
pihen és hallgat Babilon.
De hangos a királyi vár,
lakomát ad most a király.
Száz fáklya, zaj, zenebona,
mulat a király udvara.
Ül körben a ragyogó szolgahad,
csillognak a bortól a poharak.
Ujjongnak a szolgák, cseng a pohár,
mert szereti hallani ezt a király.
A király arca kipirul,
a bortól hetyke lángra gyúl.
S a láng vakon lobog bele,
az eget gyalázza bűnös dühe.
Hetvenkedik és dühe magasra csap,
vele üvölt a szolgahad.
A király büszkén rivall - siet
a szolga, hozza a kincseket.
S szikrázik arannyal a lakoma:
kifosztva Jehova temploma.
A király szentségtörő keze
szent kelyhet emel színig tele.
Fenékig üríti a poharát,
s habot vet a szája, míg így kiált:
Csak nevetek rajtad, Jehova -
én Belzacár, Babilon ura!
Az iszonyú szó alig hangzik el,
rá titkos döbbenet felel.
Csak elhal a hahota hirtelen,
halotti csöndes a terem.
De nézd csak, nézd, ó borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.
És ír a fehér falon, ír a kéz,
ír lángbetűt, aztán semmibe vész.
A király belebámul a semmibe,
megroggyan a térde, fehér a színe.
Nem elég ide mágikus hatalom,
megfejteni lángírást a falon.
De Belzacárt udvari cselédhada
megölte még az éjszaka.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 233. Elküldve:
2010-05-30 16:19:57 |
[129.] |
Leleszi Balázs Károly: MONDOD...
Mondod, isteni források csendjében fogod
oltani szomjad, hogy sivatag után hegyek,
a szerelem után meg, haladni, menni kell a rád
irányzott fényben. S íme, eljön az idő, az idő,
mikor kitárja, mikor beteljesedik, amikor.
Nehézkedés, oxigénhiány, holdciklusok közt
barangolsz, látod, lecsillapodik a láthatár. Tűzre
vetett szavak, fellobbannak, itt is, ott is, aztán
kihamvadnak, se visszaesés, se suttogás, csak
egy kert, fáival, madaraival, állandóság, legősibb
emlékeink, visszatérés a kezdetek kezdetéhez,
mert megértetted az Elveszett paradicsom
lángpallosú angyalának döbbent némaságát.
_____________________________
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 227. Elküldve:
2010-04-18 18:44:40 |
[130.] |
Túrmezei Erzsébet: HÁTHA MÉG UTOLÉR!
Ahogy az afrikai teherhordók
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg "a lelkük utoléri őket":
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér![b]
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 226. Elküldve:
2010-04-03 07:48:46 |
[131.] |
Lukátsi Vilma: ECCE HOMO
Nemcsak azt mutatja, milyen volt Ő
embertest gúzsába kötözötten,
hanem visszaveri a Rá tekintő
ábrázatát is;
- a hasonlóság ellentétét
hogy lehet kibírni?
Térden,
de talán inkább egészen
arcra borulva.
______________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 221. Elküldve:
2010-03-27 15:34:08 |
[132.] |
Lukátsi Vilma: VIRÁGVASÁRNAP
Valami szikra pattanhatott széjjel,
annak fényében izzik a messzeség,
égig ér a föld?
Földig ér az ég!
Mintha meg lehetne fogni kézben...
"Áldott, Aki jő az Úr nevében!"
A kertekből édes illat árad,
a virágokból kicsordult a méz,
a szamárcsikó köntösökre lép,
útra hullnak vagdalt pálmaágak...
"Hosianna a Dávid Fiának!"
_________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 218. Elküldve:
2010-03-13 17:55:40 |
[133.] |
Albert Zsuzsa: FELTÁMADÁS ELŐTT
Emlékeztek majd erre a kertre
és erre az éjre, mikor
a holdat felhő takarta
s ő elment hogy eláruljon engem.
Majd engem láttok mindig az utcán,
énrám ismertek minden idegenben,
olyan nehéz lesz elviselni,
hogy nélkülem éltek.
De most
arcomról szakad a verejték
alattam sötét a város
házak és tetők
fekete s még feketébb.
A kerten túl lopakodnak erre
takarja őket fa, bokor, kerítés
sötét a sötétet, pissz se
hallik, csak áruló surranás
a levegő zaja.
S ti alusztok.
____________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 214. Elküldve:
2010-01-09 19:29:52 |
[134.] |
Leleszi Balázs Károly: ÚTJELZŐ
Mikor már az észőrjítő kérdésekre
sehonnan sem érkezik válasz,
és a mélysötétben csak sodródnak tova
a megtört szívek -
egyetlen fény maradt, amely útjelzővé válhat,
egyetlenegy fénysugár,
amely még mindig ragyog -: az Ige.
______________________________
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 208. Elküldve:
2009-11-30 20:59:09 |
[135.] |
Leleszi Balázs Károly: LÁBAINÁL, A HEGYEN
(olv.: Máté ev. 5-7. rész)
Kitárulkozott a Logosz. Ugyanekkor
megnyitották házaik belsejét az egek is:
a Mindenség közel jött, le egészen a bűnös
emberig. Ültünk a napáradásban, mezők juhai.
Ültünk lábainál, s testvérek lettünk
mindnyájan, egyek a kegyelemben, a mi Atyánkban;
elmerülve az életet hozó szempárban.
Ültünk lábainál, fenn a hegyen, hazatalálva,
közel a megnyílt egekhez. Testvérei lettünk
egy szent családnak; mélységeiket ismertetik
az Igék: terhek hullnak, sebek gyógyulnak,
karok ölelésre vágynak; s valami forr,
változik, bent, mélyen a szív rejtekében.
Kitárulkozott a Logosz. Ugyanekkor
megnyitották házaik belsejét az egek is:
a Mindenség közel jött, le egészen a bűnös
emberig. Ültünk a napáradásban, mezők juhai.
Életet táró tanítás: szolgálni névtelen,
lenni só, fénylő szövétnek; haladni növekvő
alázatban, figyelve vezérlő pásztorbotjára.
Testvérei lettünk egy szent családnak.
______________________________
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 202. Elküldve:
2009-11-01 22:26:08 |
[136.] |
Eugen Roth:
NEM LÁTUNK MINDENT
Tudod, hogy az erdők mögött
hegyek magaslanak,
de ma minden köddel födött
és a föld szinte vak.
Tudod, hogy csillagok ragyognak
a fekete felhő felett,
de nyoma sincs ma csillagoknak,
egyet se láthat most szemed.
Akkor azt mért nem hiszed hittel,
hogy felhőnyi földi világod
csak pillanatig fedheti el
az örökkévalóságot?!
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 200. Elküldve:
2009-10-21 20:17:01 |
[137.] |
TÉKOZLÓ FIÚ...
1.
Egyre szegényebben,
egyre árvábban...
Hazafelé vezet egy
szó: "Megbántam!"
2.
Kint az ajtó előtt köhintget párszor,
bekopog, toporog, rázza le a port...
...És amit útközben fölmondott százszor:
azt, hogy munkát keres, béresnek valót,
- nem tudja kinyögni már a zokogástól...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 198. Elküldve:
2009-09-01 16:57:08 |
[138.] |
Nagy B. Zsuzsanna:
CSODÁLATOS SZAVAK
Ó, csodálatos szavak
csonttá fehérült Igék
világ végéig terjedő
halhatatlanság;
égi madár-röptű
Föld széléről hangzó
buzgó Ige-folyam;
benne ítélet s fölmentés
ölés, elevenítés...
búzát s pelyvát
szétválasztó eleven kard
Isten szájából lövellő
lángoló nyílvessző
indulatot s gondolatot
megítélő testté lett
Ige, mely kezdetben
vala, Isten vala maga:
az Ő hittel mondott szava
mely által lettek
mindenek a világon;
az újjászülő Szent Szó
mely rombol s épít
életet lehel virágba
fába, tele hinti
életed erővel;
bearanyozza napjaid
legyőzi a rút halált
örök élet ékkövét
metszi homlokodra
királyi fejdísszé tesz
Istened kezében;
fáklyaként tündökölsz
a halálos sötétben
...Ki az Igében hisz
egy sem vész el;
halhatatlanság kövein
lépked az égre,
az ég magasába -
egyre feljebb, s feljebb
Jákob arany létráján
-...fel a királyi létbe.
(internetről)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 188. Elküldve:
2009-06-22 20:23:36 |
[140.] |
Túrmezei Erzsébet:
"IMÁDKOZZUNK, TESTVÉREK!"
Afrikából Európa felé
útban a gép.
Luanda fölött viharba kerül.
Villámok cikáznak szüntelenül,
és egyre mennydörög.
Új és új leszállási kísérlet.
Egyik sem sikerül.
S a gép többször nagyot zuhan.
"Nyugalom! Nincsen ok az aggodalomra!"
- hullnak a rémült szívekre
bizonytalan, erőtlen biztatások.
Bekapcsolják a harsány beat-zenét,
felszolgálják a legerősebb
italokat. És a légikisasszony
szétosztja a tenger felett
a mentőöveket.
Percről-percre nő a félelem.
Lelkészházaspár ül a gépen,
s az asszony odasúgja hirtelen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?"
A férfi feláll csendesen:
"Imádkozzunk, testvérek!"
"Köszönöm!" - nyújtja kezét a pilóta,
amikor Las Palmasban földet érnek.
+ + +
Sokszor úgy éreztem,
rajta vagyunk mi mind,
minden világrész minden embere,
ezen a veszedelembe,
viharba került gépen.
Egész világunk rajta van.
Kiszállni nem lehet,
s talán leszállni sem.
"Nyugalom! Nyugalom!"
Kábító italok és zsongító zene...
De a szíveken félelem-bilincs.
És valamit mondani kellene...
Bent egy titkos hang kérdez csendesen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?!"
Most, amikor
a pillanatok öröklétet érnek,
van-e aki feláll,
és elkiáltja
a viharokkal küzdő világ-gépen:
"Imádkozzunk, Testvérek!"?
(1971.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 181. Elküldve:
2009-05-31 13:12:45 |
[142.] |
Muraközy Gyula:
ÚJ PÜNKÖSDI IMÁDSÁG
Jövel, Szentlélek, Isten égi lángja,
jöjj e magvakult kereső világra,
kinek lelkét eloltá a vihar!
S tántorogva halad át a hideg éjen,
mint vén koldus az esti csatatéren.
Az apostolok gyáván és remegve
tekintenek a törtető tömegre,
mint felhős égen félénk csillagok.
Betölti a zsivajgó piacot
a kikiáltók fürge, ügyes népe.
...Szent őrület nincs Péterek szemébe;
a tanítványok elsurrannak csöndbe,
pogány kehellyel Caesárt megköszöntve.
Az Ige józan életekbe zárva
kőszáli sas a rozsdás kalitkába.
Lélekszakadva veri börtönét;
mikor töri a rácsot szerteszét?
Mikor tódul az apostolok népe
égő homlokkal milliók elébe?
Jön-e a szent, hős, mámorittas tábor
égőn az ég ráhulló sugarától?
Mt egy szenvedély, szent, mennyei láz
űz, hajszol, éget, ostoroz, igáz?
Különös, megszállt prófétai nép,
ki a halálba mosolyogva lép,
ki a szívéből új világot épít,
ki nyelveken szól, s mindenek megértik.
Szentlélek népe! Hősök, lángra gyúltak,
fénylő jövőnek és fekete múltnak
mezsgyéjén állva bennetek köszöntlek,
feltűnő fénye a hajnali ködnek...
Virrasztva várom, hogy jöttök-e már?
Jövel Szentlélek, szép hajnalsugár!
Kétségek, ködök árnyai felett
jövel, riadó, dalos, hős sereg!
___________________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 180. Elküldve:
2009-05-30 19:06:21 |
[143.] |
Sillye Jenő:
HÉTKÖZNAPOK SZENTLELKE
(dalszöveg)
Könnyű kedvesnek lenni,
amikor az embert nem bántja semmi.
Könnyű szeretni azokat,
akikkel nem foglalkozunk sokat.
De ó, az a néhány ember,
akiket győznöm kell türelemmel.
Azok a nehéz napok,
amikor oly egyedül vagyok.
De ó, az a néhány lélek,
akikkel közös lakásban élek.
Az iskola, vagy a munkahely
naponta színig megtelő kehely.
(Refrén)
Isten Szentlelke szállj rám!
Nem csak a templomok árnyán
kereslek én.
Ne csak az ünnep glóriáján
legyél enyém!
Hétköznapok Szentlelke szállj rám!
Atya lángja, Krisztusi fény,
tündökölj a hétköznap egén.
Hogy hétfőtől szombatig is
legyél enyém!
Hogy hétfőtől szombatig is
szeressek én!
Mindenkit szeressek én!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 179. Elküldve:
2009-05-29 14:51:44 |
[145.] |
Dsida Jenõ:
EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben
... S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 178. Elküldve:
2009-05-28 05:45:21 |
[146.] |
Bácsi Sándor: CSÖNDES CSODA
"Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból" (Márk. 8:22-30)
Ahogy akkor a betszaidi vakkal
személyesen, másra nem tartozó
kettesben tett oldó csodát az Úr,
megfogta szívem: nem nyájas szavakkal,
de ránehezült kézzel, gyógyító
erővel szegődött Ő társamul.
... Mert vak voltam. A mások vergődését
nem engedte meglátni jó-sorom,
hogy hiányzik a kenyér, vagy a szó.
Míg hangoztattam igazságom tényét,
mit tudtam én, hivalgó tisztaságom
milyen keserű módon lázító.
Azt sem láttam, hogy leereszkedésem
nem gyógyít, de felszaggat sebeket.
Így tapogattam, pózba merevülten.
Ahogy a vak, botommal keresgéltem,
merre az út, amerre tért nyerek.
Emberektől emberhez menekültem.
Vakon hittem, hogy a jog és igazság
győzelmét kell szolgálnom minden áron,
mert ez menti meg majd ezt a világot.
Munkálnom kell az Eszme diadalát,
elsöpörni, útjába bármi álljon.
Itt mindenki vagy átkozott, vagy áldott...
Kezem megfogta és úgy vitt magával.
Kivetett család fészek-melegéből,
kivezetett a társaim sorából.
Kezétől szemem megtelt fénysugárral,
de káprázott a beözönlő fénytől.
És fájt a fákként nyüzsgő ember-tábor.
Újra éreztem kezének nyomát.
Érintett, s most már tisztán láttam én
amint ezután mindig nézhetem
e szép világot. Legelőször arcát
adta elém. Ez sugárzott felém,
hogy eltűnődjem: Ki is Ő nekem.
Tudom, hogy van nálamnál jobb tanítvány,
kit szóra unszol a felismerés,
s fel is kiált: Te vagy a Messiás!
Bennem is zeng, de a faluszél útján
nekem mást mondtál, és ez sem kevés.
- Csöndes csoda, csöndes hálaadás.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 177. Elküldve:
2009-05-26 18:18:26 |
[147.] |
Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA
Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?
Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.
A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.
Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.
Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.
Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 176. Elküldve:
2009-05-23 12:41:11 |
[148.] |
Bácsi Sándor: ZÁKEUS MONOLÓGJA
Fel kellett hát másznom a fára...
Bár olyan kínos köznevetség
tárgyává lenni akkor, ha az alattam nyüzsgők
kicsit féltek tőlem és nagyon megvetettek.
Rang és méltóság nélkül kiszolgáltatott lettem.
De ott lent körülvettek a tarka köntösök,
fehérlő köntösök, meg piszkos köntösök,
bennük a széles vállak, magasló termetek,
dagadó mellek, egzaltált széleskarú gesztusok,
nagy emberek, akik között az érkező,
szelíden érkező Krisztus úgy elveszett.
Mert eltakarták a büszke, lelkesült
széles vállak, dagadó mellek,
és egzaltáltan mozduló karok...
...És eltakarta törpeségem.
A mindig földre néző tekintetem,
a vámszedő asztalra görnyedő hátam,
a haszonért remegő kezem,
a mindennapokért rettegő szívem,
másokat rövidítő hitványságom.
Fel kellett hát másznom a fára,
- hogy az út-porból felemeljem,
napfényre tartsam arcomat,
- a káoszt, ami dúlta lelkem,
kivetettségem elfelejtsem,
- valahol mélyen nagyon égett
hogy megmentőre van szükségem,
ki kötéseimből feloldoz.
És jött. Fölnézett. Meghőköltem,
hogy majd a lombok eltakarnak.
De akkor Ő ott megszólított:
Zákeus! Nálad vacsorázom.
Nem is tudom, hogyan kerültem
a lomb közül le, oldalára,
hogy átadjam a szívem, házam,
megtisztítsam az orozottól
vagyonomat, és felajánljam...
...Elinduljak új utamon.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 268
|
| 174. Elküldve:
2009-05-03 15:24:08 |
[150.] |
SZÜLETÉS (ismeretlen szerző)
Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.
...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
|
| |
|
[válaszok erre: #175]
|
|
|
| Haladó |
|
|
