| Találatok száma: 247 üzenet |
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
177.  Elküldve:
2009-05-26 18:18:26 |
[126.] |
Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA
Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?
Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.
A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.
Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.
Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.
Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.
|
| |
|
Haladó  |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 176. Elküldve:
2009-05-23 12:41:11 |
[127.] |
Bácsi Sándor: ZÁKEUS MONOLÓGJA
Fel kellett hát másznom a fára...
Bár olyan kínos köznevetség
tárgyává lenni akkor, ha az alattam nyüzsgők
kicsit féltek tőlem és nagyon megvetettek.
Rang és méltóság nélkül kiszolgáltatott lettem.
De ott lent körülvettek a tarka köntösök,
fehérlő köntösök, meg piszkos köntösök,
bennük a széles vállak, magasló termetek,
dagadó mellek, egzaltált széleskarú gesztusok,
nagy emberek, akik között az érkező,
szelíden érkező Krisztus úgy elveszett.
Mert eltakarták a büszke, lelkesült
széles vállak, dagadó mellek,
és egzaltáltan mozduló karok...
...És eltakarta törpeségem.
A mindig földre néző tekintetem,
a vámszedő asztalra görnyedő hátam,
a haszonért remegő kezem,
a mindennapokért rettegő szívem,
másokat rövidítő hitványságom.
Fel kellett hát másznom a fára,
- hogy az út-porból felemeljem,
napfényre tartsam arcomat,
- a káoszt, ami dúlta lelkem,
kivetettségem elfelejtsem,
- valahol mélyen nagyon égett
hogy megmentőre van szükségem,
ki kötéseimből feloldoz.
És jött. Fölnézett. Meghőköltem,
hogy majd a lombok eltakarnak.
De akkor Ő ott megszólított:
Zákeus! Nálad vacsorázom.
Nem is tudom, hogyan kerültem
a lomb közül le, oldalára,
hogy átadjam a szívem, házam,
megtisztítsam az orozottól
vagyonomat, és felajánljam...
...Elinduljak új utamon.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 174. Elküldve:
2009-05-03 15:24:08 |
[129.] |
SZÜLETÉS (ismeretlen szerző)
Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.
...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
|
| |
|
[válaszok erre: #175]
|
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 173. Elküldve:
2009-05-03 15:22:27 |
[130.] |
Erdélyi József: ANYAI SZÓ
Vertük a fecskefészkeket,
az istállóeresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom. -
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...
Miért is tanított jóra, szépre?
Mért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké a Föld,
kiknek szívéban nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.
Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyereket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? -
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
ne is némulj el sohasem!...
______________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp, 2001.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 172. Elküldve:
2009-04-05 18:02:25 |
[132.] |
Pákolitz István: PALMARUM
A város vezetői persze hogy nem fogadták.
Futóbolondnak nézték
a szamaras istenadtát.
Se tűzoltózenekar, se lányok.
De az utca kivonult,
hozsannázott.
Senki se tudta, szomorú tekintete mért mereng a
Koponyák hegyén. Senki se látta, hogy árnyékot vetett rá
a furcsán összeácsolt gerenda.
Az elit-népség firhang mögül leste
a tüntetést és biggyesztett a pálmavirághintő
mezétlábas seregre.
A bohócos utcabálra.
Hát ez a híres - szólt az írástudó -
bélpoklosok, cselédek prófétája!
A lány megkérdezte: igaz, hogy még nőtlen?
A hírharang sógorasszony
valami vereshajúra célzott, elmenőben.
Nem normális - mondta az öreg Lévi.
Veszedelmes szakma - óvakodott a vámos.
A felesége sóhajtott: milyen szépszál férfi,
ez ugyan még a légynek se vét!
Kint nőttön-nőtt a lárma. Bent mélyült a csönd,
s nem ízlett az ebéd.
_______________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa Bp.2001.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 170. Elküldve:
2009-01-26 18:00:29 |
[134.] |
UTÓHANG JÓB KÖNYVÉHEZ
Mért történt mindez, nem tudom;
nem lestem égi kulcslyukon.
Belépve majdan ajtaján,
letörli könnyem jó Atyám.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 76. Elküldve:
2009-01-16 06:30:18 |
[135.] |
MÚLÓ IDŐ
Eltelt az év. A régi naptárt
újra cseréljük. Mondják: feledd
mi rossz volt, nem lehet
nyögni több éven át
múlt terhét, szorongásait.
Mondani könnyű - gondolod,
s fürkészed, néked mit hozott
örömöt-bánatot, mit tanit
a most jelen még, holnap emlék;
lettél-e jobb, bölcsebb;
titokban ezt szeretnéd,
beérni, nem botolni többet:
másoknak egyszer lehetsz még
emlék te is...
(...Ha egyáltalán velünk még törődnek...)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 169. Elküldve:
2009-01-16 06:27:50 |
[136.] |
Conrad Ferdinand Meyer:
HUSZ BÖRTÖNE
Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.
Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 167. Elküldve:
2008-12-08 06:31:57 |
[137.] |
Kipke Tamás: LÁTOGATÁS
az a látogatás
akkor...
az ismert ismeretlen
zúgás suhogás
a hírnök lassú lihegése
s Mária
ahogy teste beleremegett
a gyönyörűségbe
ahogy lódult vele
egyet a világ
s ahogy engedelmesen áll
előrebillent fejjel
arccal a falnak
és az égnek
|
| |
|
[válaszok erre: #168]
|
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 75. Elküldve:
2008-11-03 19:24:00 |
[138.] |
Aranygyapjas üvegégről
lebandukol egy tört levél:
az ŐSZ
-----------------------------------------
VIRÁGTEMETŐ
Tömegsír a temető sarkában:
itt már csak a művirág virít...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 166. Elküldve:
2008-09-14 18:14:13 |
[139.] |
Puszta Sándor:
TÉKOZLÓ FIÚ
a mindenségben kell lenni egy helynek
ahol még emlékeznek rám
apám szíve az
mire várok még
haza megyek
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 165. Elküldve:
2008-09-06 17:04:59 |
[140.] |
Ozsvald Árpád: BÚZASZEM
Én vagyok az útszélre esett
búzaszem.
Keresem társaimat,
mert egyedül nem lehet
belőlem kenyér,
mit megszegnek nehéz
kezektől zsíros tölgyfa asztalon.
Én vagyok a kövek parazsába
esett búzaszem,
kettéfeszít a kő és a fájdalom.
Át kell jutnom az árok
túlsó oldalára.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 164. Elküldve:
2008-08-24 18:44:45 |
[141.] |
Füle Lajos: MIT KÍVÁNSZ?
Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 74. Elküldve:
2008-08-08 06:33:10 |
[142.] |
KI TÖRLI LE A KÖNNYEKET?
Már-már elvész jaj-ok tengerében
magam baja. Másokkal együtt kérdem:
alvadnak ránk évezredek;
Ki törli le a könnyeket?...
Letörlik-e a könnyeket?!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 163. Elküldve:
2008-07-15 06:20:00 |
[143.] |
John Milton (1608-1674):
ÜNNEPI ZENÉRE
Ti szférák szülte áldott két szirén,
Dal és Dallam, égi összhang záloga,
hadd egyesüljön hangotok zenén,
mely öntudatra ébresztő csoda;
hisz oly hangzatnak illő szólnia
fantáziánkhoz, mily harmónia
zeng szüntelen a zafír trón körül
Annak, ki rajta ül,
szent, égi ujjongással harsogón,
ahol egy sor szeráf ragyogva áll,
magasra tartott kürtjük hangja száll,
s pengetnek aranyhúrú, mennyei
hárfákat angyaloknak ezrei,
s kezükbe' míg győzelmi pálma leng,
sok üdvözült zsoltára zeng
örökre hódolón;
hogy földi énekünknek hangjain
a mennybelire csengjen tiszta rím,
mint hangzott egykor, míg otromba bűn
nem ütközött belé, megtörve künn
s benn azt a szép zenét s harmóniát,
mely illette a mindenség Urát,
míg engedelmesség és szeretet
hatotta át a teremtményeket.
Ó, bár tudnánk megint e mennyei
karokkal együtt himnuszt zengeni,
s itt lenne már az égi Vőlegény
és Véle élet, ének és örökre fény!
(Fükő Dezső fordítása)
______________________________
(forrás: Templomablak c. antológia, Bp.1980.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 162. Elküldve:
2008-07-11 14:00:49 |
[144.] |
John Milton (1608-1674):
IDŐ
Repülj, irigy Idő, míg tart utad:
tereld az órák lomha lépteit,
hogy szedjék jobban ólom-lábukat,
s zabálj, amíg a bendőd megtelik.
Hisz amit vesztünk, puszta semmiség
és hitvány földi lom:
nekünk nem fájdalom
s neked sem nyereség.
Mert majd, ha minden rossz beléd ragadt,
s befaltad már saját falánk magad,
reánk az üdvben öröklét köszönt,
elhintve csóközönt,
s elönt a Kedv, mint megáradt folyó.
Mikor majd mind, ami őszinte jó
s valóban isteni,
Igazság, Béke s Szeretet fog fényleni
az égi trón körül,
s a lelkünk végre Ő elé kerül,
kit látni egyedül üdvözítő;
ha eltűnt rólunk minden földi szenny,
csillagmezét borítja ránk a menny,
s uralkodunk feletted, Sors, Halál s - Idő.
(Fükő Dezső fordítása)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 161. Elküldve:
2008-07-10 16:33:16 |
[145.] |
FAKERESZT
Fájt, amikor belém vertek
nagy szeget;
véres lettem én is, mint az
emberek.
Kín között vonaglott rajtam
órákig...
Emlékezni fognak erre
sokáig...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 71. Elküldve:
2008-07-10 16:30:31 |
[146.] |
FAKÉREG
Fájt, amikor belém véste:
"Szeretlek...!"
Hordom most, mint tetoválást
emberek.
Majd ha vágnak és égetnek,
füstjeleim égbe mennek;
vége ennek
is...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 160. Elküldve:
2007-11-24 15:30:12 |
[147.] |
Lukátsi Vilma: KOPOGÁS
Talán még észre sem veszed:
az árnyékok nőni kezdenek,
sötétebb lesz köröskörül,
s hátad mögül
szorongás kúszik a szíved felé,
elindultál,
és nem tudod már,
ki elé?
Nincs örökmécs;
semmi sem őrzi
egykori ébrenlétedet.
Hideg van.
Egyre hidegebb.
Elgémberedett ujjaid között
a lámpa elem nélkül zörög,
akár el is dobhatod!
- Mi ez?
A zaj, vagy a némaság nagyobb?
*
Neked mondom, pedig magamnak
csukódott be minden ablak,
ahonnan egykor jött felém
valami fény, - de az
tele volt hangulattal,
ünnepváró fenyőillattal...
A valóság - más!
A valóság...
vajon - nem a kopogás?
az a levegő-kapkodás,
amely talán még most nem is
jelentkezik...?
A kopogás nagy csendben
hallható!
- Talán ki is tapintható!
Véres a kopogás helye!
Szögekkel átvert a tenyere!
Mi Tamás-hitűek vagyunk,
magunk akarjuk
meggyőzni magunkat,
kutatunk
valami kulcs után...
Kinőttük - vagy kifeszítettük
a Nélküle élt életet,
nem lehet
csak úgy "ablakon át"
beszélni Vele,
hogy odabent álljon a bál is,
a tánc is, a láb-dobbantó...
Attól a szelíd kopogástól
- Uram irgalmazz -
tokostól szakadt ki az ajtó!
A küszöb tele
élet-törmelékkel...
A lélegzetvétel mégis könnyebb
ettől a perctől mérve:
- Uram, lépj be!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 159. Elküldve:
2007-11-22 16:16:29 |
[148.] |
Túrmezei Erzsébet:
NEM ELÉG!
(Madách balassagyarmati szobrához)
Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán... elnéztem hópalástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.
Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele...
látják, nem látják, sose kérdezed.
Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...
izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!
(1970.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 158. Elküldve:
2007-10-31 16:32:53 |
[149.] |
IGE
Igét az Égből - még ha fáj is!
szűnik a szívem szomja máris.
Aztán, ha fáj is, csak gyógyszer az;
forgat, mint edényt a fazekas.
Ha ráállok szikla-szavára,
nem sodor el az élet árja.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 157. Elküldve:
2007-10-12 15:02:38 |
[150.] |
Lukátsi Vilma:
ÉBREDEZÉS
Térj meg!
- ezt hallottam tegnap este.
Közvetlenül mellemnek szögezte
a hallott Ige a fegyver csövét,
és idegen lett a meghitt sötét:
lehet, hogy elvétettem az utat?
Elmerült bennem az Isten-tudat
gyermekkorom gyarló imáiban,
vagy a harangos templombolt alatt
valami gyér vallásos köpenybe
takartam, és bizonygattam egyre
magamnak, hogy Isten mozdulatlan.
...néha elmondtam még öntudatlan:
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
de imám visszahullt szárnyszegetten,
ezért hát abbahagytam az imát.
Az élet annyi szépet-jót kínált
- tegnap estig!
Amióta úgy érzem,
VALAKI sürget, hogy el ne késsem!
Meg kell térnem!
Még ma
meg kell térnem...
|
| |
|
| Haladó |
|
|
