| Találatok száma: 247 üzenet |
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
2.  Elküldve:
2005-11-23 16:51:33 |
[201.] |
Füle Lajos: ÁDVENT EZ IS
Ádvent ez is: ismeretlenekért imádkozom.
Emberekért, kik velem egy kupéban
utaznak fázva,
kamaszokért, kik kurjongatva jönnek
szembe az úton,
a rendőrért, ki világító bottal
fáradtan hadonászik.
Bimbózó és hervadó nőkért,
magzatokért, féliglevőkért,
voltakért és eljövendőkért.
Erősekért, erőtlenekért,
esendőkért, elesettekért,
nagyok alázatáért,
kicsik reménységéért,
betegek gyógyszeréért,
éhezők kenyeréért,
népek békességéért,
világunk öröméért,
mindenki egy s igaz karácsonyáért.
ÁMEN.
|
| |
|
Haladó  |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 83. Elküldve:
2005-11-17 18:03:47 |
[202.] |
Berzsenyi Dániel: FOHÁSZKODÁS
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek, a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
Te hoztad e nagy minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldököd
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.
Téged dicsőít a zenith és nadir.
A szélvészek bus harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.
Buzgón leomlom színed előtt, Dicső,
Majdan ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közelb járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.
Addig letörlöm könnyeimet, s megyek
Rendeltetésem pályafutásain,
A jobb s nemesb lelkeknek útján,
Merre erőm s inaim vihetnek.
Bizton tekintem mély sírom éjjelét!
Zordon, de óh, nem, nem lehet az gonosz,
Mert a te munkád: ott is elszórt
Csontjaimat kezeid takarják.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 82. Elküldve:
2005-11-07 18:13:43 |
[203.] |
Túrmezei Erzsébet:
Tovább imádkozunk
Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerű templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítőtárs,
a kedves feleség.
Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
Ez ismétlődik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.
Ilyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 81. Elküldve:
2005-11-02 16:48:14 |
[204.] |
Túrmezei Erzsébet:
Gyermek a rendelőben
A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: "Tessék!"
Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
"Halljuk!" - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.
"Értesz-e a fogakhoz?" - tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
"Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!"
"Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?"
Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
valóigaz. De hátra még a másik.
"Szeretsz-e engem?" - kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktorbácsit.
"Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!"
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis paciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.
Ha a doktorbácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén tűri. Bízik benne.
*
Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.
Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.
Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.
.....................................................................
(Túrmezei E.: Emberré lettél, hogy ember legyek c. kötetből)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 292. Elküldve:
2005-09-19 17:02:08 |
[205.] |
Ch.E.Cowman:
Az indiánfőnök tomahawkja
Egy misszionárius mondta el a következő esetet, amely egy istentisztelet alkalmával történt.
Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indiánfőnök, előrement és tomahawkját (harci bárdját) a misszionárius lába elé tette. "Indiánfőnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak" - mondta, és ismét leült.
A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetéről a Jézus Krisztusban, Fia odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra és aki most szent igényt támaszt az életünkre. Ismét fölkelt az öreg főnök és előrement. Levette a takarót válláról és a következő szavakkal tette le az igehirdető lábához: "Indiánfőnök adni takaróját Jézus Krisztusnak." Megint visszament a helyére.
Az igehirdető tovább beszélt Isten Jézusban kinyilatkoztatott szeretetéről: hogyan fosztotta meg Isten az eget legdrágább ajándékától és hogyan küldte Jézust a világba, hogy minket, elveszett embereket megváltson és hogy magát odaadja miértünk. Ekkor az öreg főnök elhagyta a gyülekezeti helyiséget. Hamarosan visszatért a lovával, amelyet a gyülekezeti sátor előtt megkötött. Ismét előrement a sátorban. Rátekintett a misszionáriusra és azt mondta: "Indiánfőnök adni a lovát Jézus Krisztusnak." Most már mindenét odaadta, amije csak volt.
Amikor most a misszionárius arról az Istenről beszélt, aki nem kímélte saját Fiát, hanem odaadta Őt mindnyájunkért, sürgetőleg hallgatói szeme elé állította, hogy Jézus egész életünket magának akarja. Ez az üzenet mélyen behatolt az indiánok szívébe. Végül az öreg utoljára emelkedett föl. Remegő térdekkel és bizonytalan lépésekkel ment előre. Félő tisztelettel térdelt le a misszionárius előtt, miközben könnyei végigfolytak bronzszínű arcán. Remegő ajakkal szólt:
"Indiánfőnök adni magát Jézus Krisztusnak."...
(Vetés és Aratás 11/3)
|
| |
|
[válaszok erre: #293]
|
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 80. Elküldve:
2005-09-15 17:34:39 |
[206.] |
Francesco Petrarca (1304-1374):
Siratom elmult éveim...
Siratom elmult éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.
Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,
Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan,
eltévedt lelkemet segítsd a bajban,
s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.
Ha már viharban s háborúban éltem,
haljak meg békén, és ha ittlakásom
nem volt dicső, legyen elköltözésem.
Ami időm még hátra van s halálom
kezedbe tészem, nyújtsd kegyesen értem,
tudod, te vagy reményem e világon.
(fordította: Sárközi György)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 79. Elküldve:
2005-09-08 17:41:09 |
[207.] |
Michelangelo Buonarroti (1475-1564):
AZ ÉLET ALKONYÁN
Életem immár lassanként elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át,
a közös révbe, ahol számadását
adja jó s rossz tettéről, ki betér.
Most látom, a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a művészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.
Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám.
Már nem nyugtat meg véső és ecset;
egyet kívánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.
(fordította: Rónay György)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 78. Elküldve:
2005-09-06 06:49:28 |
[208.] |
Dietrich Bonhoeffer (1906-1945): MEDITÁCIÓ A BÖRTÖNBEN
Egyedül vagyok...
De Te nem hagysz el engem.
Kislelkű vagyok,
de Nálad a segítség!
Nyugtalan vagyok,
de Te vagy a béke.
Bennem él a keserűség,
de Te vagy a türelem.
Nem értem utaidat,
de Te jól ismered a nekem szánt utat.
Bízom Benned!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 77. Elküldve:
2005-08-18 07:11:39 |
[209.] |
Két szó
Két szó, mely mindent átértékel;
e két szó mindent megér nekem:
ingyen kegyelem
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 117. Elküldve:
2005-08-16 06:23:01 |
[210.] |
Olvasónaplómból:
"Einstein professzor egyszer azt kérdezte Faulhaber bíborostól, mit tenne, ha a matematika bebizonyítaná, hogy a hite tévedésen alapul. A bíboros így felelt:
Türelmesen várnék, amíg Ön megtalálja számítási hibáját."
(Vetés és aratás 12/4)
James B. Irwin, az Apollo-15 űrhajósa mondta:
"Az, hogy az ember a Holdon járt - fontos, de az, hogy az Úr Jézus érted a Földön járt, sokkal fontosabb ennél..."
(SZET kalendárium 1987.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 93. Elküldve:
2005-08-15 06:37:47 |
[211.] |
SZÜLETÉS
Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
...
Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?!
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.
...
Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
---
(Ismeretlen szerző írása az internetről.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 291. Elküldve:
2005-08-11 18:17:46 |
[212.] |
"Mátyás király egyszer álruhában Cinkotán járt és megkérdezte a fogadóst:
- Szerinted mennyit ér a király?
- Megérhet úgy huszonkilenc ezüstöt - vágta rá gondolkodás nélkül a bölcs korcsmáros.
- Hogyan? - lepődött meg az álruhás király.
- Nem többet - indokolta válaszát a korcsmáros -, mert ha az én Uramat, Üdvözítőmet harminc ezüstpénzért lehetett eladni, a király valamivel csak kevesebbet ér..."
(Forrás: SZET kalendárium, Bp.1983.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 116. Elküldve:
2005-08-11 18:09:57 |
[213.] |
"Pascal 31 éves korában már világhírű tudós volt; fizikus, matematikus, mérnök, filozófus. Halála után egy pergamen lapon írást találtak hozzátartozói ruhája bélésébe varrva. Kiderült, hogy 8 éven át minden újabb ruhájába saját maga varrta azt be. A papírlapon fent egy kereszt volt, aztán dátum és szöveg:
1654. hétfő, nov. 23. kb. este fél 11-től fél 1-ig. Tűz! Jézus Krisztus. Elszaladtam tőle, futottam előle, megtagadtam, keresztre feszítettem. Soha el ne szakadjak tőle. Non obliviscar sermones tuas. (Nem feledem el beszédeidet.)"
/Forrás: Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok. Bp.1971./
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 76. Elküldve:
2005-05-13 15:33:29 |
[214.] |
A Szentlélek
eljegyeztük magunkat a Szeretettel
Jézus jósága már nem ereszt el
szívünkben nyár van
Nyelvekenszólás
Isten Lelke imádkozik bennem
általam is ismeretlen nyelven;
és Jézus örül, érti odaát,
mondja: Hallom szerelmesem szavát!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 75. Elküldve:
2005-03-24 18:19:42 |
[215.] |
Húsvéti e-mail:
Úr Jézus ím él!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 74. Elküldve:
2005-03-04 06:25:48 |
[216.] |
Füle Lajos:
Micsoda hit kell hozzá
Micsoda hit kell hozzá, hogy a rend,
a csírák rendje s a galaktikáké
magától lett, hogy nincs, aki teremt,
csak az anyaghoz fordulhatsz
csodákér'.
Micsoda hit kell hozzá, hogy magad,
te komputernél sokkal többet érő
véletlenek vak képződménye vagy,
micsoda hit kell hozzá, hogy -
nem él Ő!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 73. Elküldve:
2005-02-21 17:12:28 |
[217.] |
Füle Lajos:
SÍRNI
Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.
Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 72. Elküldve:
2005-02-18 15:28:12 |
[218.] |
Füle Lajos: ELJÖN AZ IDŐ
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 72. Elküldve:
2005-02-18 14:35:05 |
[219.] |
Füle Lajos:
ELJÖN AZ IDŐ
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 71. Elküldve:
2005-02-14 06:59:13 |
[220.] |
Akit érdekel: a budapesti 5 Égtáj teázó-kávézó hírlevele szerint február 15-én kedden 18 órakor VERSKLUB lesz. Cím: Bp.I.Fő u.31. (a Szilágyi Dezső térnél). Telefon: 2011188 Honlap: www.5egtaj.hu
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 70. Elküldve:
2005-02-11 14:23:51 |
[221.] |
Árvai Emil:
Keresztelő János halála
Heródes király ünnepén
Sok erősnek látszó férfi belül gyönge,
bor és nők egykönnyen elveszik eszét.
Heródes egy táncért egy lánynak esküdözve
ígér bármit, akár országa felét...
Ekkora sikerre nem számít a leány,
kisiet anyjához, adjon ő tanácsot;
néz nagyot az asszony: vagy viccel a király,
vagy most megnyerhetik ketten a világot...
Mit kérjen leánya? - anyja gondolkodik;
régi ellenfelén jár e gondolat:
börtönben ül, ám ez veszélyes még ott is...
Így szól hát a lányhoz bátorítólag:
- Heródes lehet hogy tréfálkozik,
de én nem: kérd fejét annak a Jánosnak!...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 69. Elküldve:
2005-02-10 18:23:13 |
[222.] |
Árvai Emil:
Jónás példája
"Hangosbemondó: Figyelem!
Jónást lenn várják a halban!"...
Nem vicces; megtörtént velem:
belehulltam s belehaltam
már majdnem, míg partra hányt a
cet; s számot vetve magammal
eldőlt, hogy mennem kell, hátha
életet mentek szavammal.
Nemsoká elnyelt a város...
Nagy vihar előtti csendben
vészjóslón szólt a magányos
próféta, mint félreverten
zúgna harang, harsogná most
hangosbemondó: Figyelem!!...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 68. Elküldve:
2005-02-04 15:41:05 |
[223.] |
Modern tékozló fiú
untam a banánt
untam apámat
kértem a lóvét
irány-surány
nagybetüs élet
pénz és szabadság
míg egyszer minden
elfogyott
itt állok pőrén
se pénz se posztó
kéne kis meló
legyen kaja
vágytam a többre
mint Ikarosz
kárral tanultam
hogy mi a rossz
Ádám és Éva
hü fiaként
vesztve az Édent
nyertem nyomort
mennék már vissza
szégyen és bánat
elveszítettem
édesapámat
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 67. Elküldve:
2005-02-04 07:04:43 |
[224.] |
Árvai Emil:
Tékozló fiú
Untam a jólétet, azt a tiszta rendet,
amit élveztem bár, de nem értékeltem.
Vártak a kalandok; magam ura lettem,
mikor kizsaroltam örökségemet.
Míg a pénzem tartott, szabad ember voltam,
mindent megtehettem, de inkább a rosszat.
Aztán szolga-sorban hizlaltam disznókat
éhesen, rongyosan, s jaj, magányosan.
Napnál világosabb így lett a számomra:
otthon a béres is szolgál boldogan,
jóban gyönyörködve szíve és a gyomra.
Elindultam haza. Apám nagyon várt ott;
Ő a szeretetét tékozolja jobban...
Új életet kaptam, mikor megbocsátott.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 247
|
| 64. Elküldve:
2005-02-01 18:07:45 |
[225.] |
Köszönjük a verseket!...
|
| |
|
|
[előzmény: (63) Ebitt, 2005-01-24 18:16:04]
|
|
| Haladó |
|
|
