| Találatok száma: 233 üzenet |
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
2.  Elküldve:
2026-08-29 06:53:41 |
[1.] |
A németországi Weltenburg-ban található Benedekrendi kolostorban tekinthető meg az alábbi dombormű, ami a farkába harapó kígyót ábrázolja:
2026.07.09-én jelent meg az egyik vallásos weblapon az alábbi cikk "Ezt az 5 betűt vésik a legtöbb zsidó sírkő aljára – de tudja, mit jelent?" címmel. A publikáció szerint a sírkövek alján gyakran látható 5 héber betű, amit az itt bemutatott sírkövön a farkába harapó kígyóval kombináltak.
A szegedi Fogadalmi templom oldalbejárata fölött látható az alábbi díszítés:
Ezt az ábrázolást egyenértékűnek tekinthetjük a farkaba harapó kígyóval, ami itt a kereszt jelével van joggal párosítva.
|
| |
|
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2026-08-29 06:52:05]
|
|
Haladó  |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 1. Elküldve:
2026-08-29 06:52:05 |
[2.] |
A wikipediában ezt olvasni a farkába harapó kígyóról:
"Az uroborosz egy jelkép: a mitológiában egy saját farkába harapó sárkány vagy kígyó. Az örökkévalóságot jelzi, valamint az örök körforgást és a folyamatos megújulást."
Gondolom, hogy ettől egyetlen beavatatlan személy nem lett okosabb...
De mi ez a valóságban?
|
| |
|
[válaszok erre: #2]
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 8. Elküldve:
2026-08-22 09:41:57 |
[3.] |
Közel négy évvel Immánuel 1999.08.11-én történt világrajövetele után Simón Peresz (1923 - 2016) néhai izraeli miniszterelnök és államelnök 2003-ban azt javasolta, hogy Jeruzsálem legyen a világ fővárosa:
Idézet:
|
https://www.origo.hu/nagyvilag/1899/12/20030722peresz
2003. 07. 22., 19:07
Peresz: Jeruzsálem legyen világfőváros
Simon Peresz, az izraeli ellenzék vezére azt javasolta, hogy Jeruzsálemet nyilvánítsák "a világ fővárosává". Az erről szóló jelentést a Maariv című izraeli napilap írta meg kedden, de Peresz egyik tanácsadója is megerősítette.
http://www.epa.oszk.hu/00800/00804/00282/40273.html
VII. évfolyam, 30. szám, 2003. július 25
Jeruzsálem legyen világfőváros
Simon Peresz, volt izraeli miniszterelnök a héten ismét felvetette korábbi elképzelését, miszerint Jeruzsálemet nyilvánítsák "a világ fővárosává". Az erről szóló jelentést a Maariv című izraeli napilap írta meg, de Peresz egyik tanácsadója is megerősítette.
Peresz orosz politikusokkal folytatott találkozóján fejtette ki javaslatát. Elképzelése szerint a "világfőváros" koncepció mindenekelőtt jelképes értelmű: az ENSZ főtitkára lenne Jeruzsálem főpolgármestere, és ő nevezné ki a város két részét igazgató zsidó, illetve arab alpolgármestert.
| |
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2023-06-18 18:50:20]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 38. Elküldve:
2026-08-22 08:46:36 |
[4.] |
33, A tudás birtokosai az amerikai kontinensen sem tétlenkedtek. Túlszárnyalva európai vetélytársaikat, embereket is áldoztak fel a negatív szellemet sugárzó -Istenként megjelenő- égi bolygó-együttállásoknak.
E kis epizódból megtudhatjuk, hogy igazából mi is motiválta Kolombuszt Amerika felfedezésére...
|
| |
|
|
[előzmény: (37) Klaus Matefi, 2026-08-22 08:29:08]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 102. Elküldve:
2026-08-22 08:43:34 |
[5.] |
[4.] 2024-11-15 13:58:52
[26.]
KlausM 2024.11.15. 14:20:14
ITT és "Kronológia" topicban nyilvánosságra hozott felfedezésemmel kapcsolatosan megpróbálom tömören felvázolni ennek szükségszerű következményeit:
1, Korrigálni kell a Nagy Heródes krállyá kinevezésének és halálának elhibázott évszámait (i.e. 37 és i.e. 4.), a Josephus Flavius által megadott i.e. 44-re és i.e. 8-ra.
2, Ennek a korrekciónak, a hibás adatok abjurációjának feltétel nélkül meg kell történnie a tudományos körökben, ellenkező esetben szerintem nem hivatkozhatnak a továbbiakban megalapozottan és jogszerűen Josephus Flaviusnak a Nagy Heródessel kapcsolatos információira:
a, "Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (forrás: Die jüdische Alterthümer, Köln, 1853, 256. old. - ford.: K. L. Matefi)
b, "Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)
c, "Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)
3, A valótlan évszámok arra adtak lehetőséget hosszú évszázadokon keresztül számtalan kutatót megtévesztve, hogy a Dionysius Exiguus keresztény kronológus és szerzetes által helytelenül kikalkulált keresztény időszámítás kezdetét, az "anno Domini"-t, azaz az "Úr évét" képtelenség legyen korrekt módon helyreigazítania, revideálnia bárkinek.
4, Az általam napvilágra hozott helyénvaló adatok (Nagy Heródes királlyá kinevezése: i.e. 44; halála: i.e. 8) azért nagy jelentőségűek, merthogy Heródes halálának időpontja (i.e. 8, pontosabban Peszách ünnepet - i.e. 8.03.25. - megelőzően néhány nappal) után nem születhetett meg a történelmi Jézus... Azt hiszem, hogy ehhez ezután nem férhet kétség!
5, Tudtommal én vagyok a kutatók közül az egyedüli, aki mertem szembehelyezkedni a tudományos körök ezzel kapcsolatos megalapozatlan, általam vélt konszenzusával.
6, Mivel az itt publikált két évszám (Nagy Heródes királlyá kinevezése: i.e. 44; halála: i.e. 8) helyes megállapítása a saját szellemi termékem, ezért a korábbi hamis információk editálásakor elvárom a nevem feltüntetését, ellenkező esetben plagizálásnak fogom tekinteni.
Örülök, hogy hozzájárulhattam az Index Fórum "Tudomány" alfórumának sikeres tevékenységéhez!
KlausM
|
| |
|
|
[előzmény: (4) Klaus Matefi, 2024-11-15 13:58:52]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 101. Elküldve:
2026-08-22 08:41:03 |
[6.] |
[3.] 2024-11-14 19:44:39
Voltak olyanok is, akik nem fogták fel ennek jelentőségét, ezért kénytelen voltam egy "Tudomány" alfórumon két helyen is ismétlésekbe bocsátkozni:
Idézet:
|
[11.]
De kezdjük az elején.
Josephus Flaviustól értesültünk, hogy Augustus (Octavian) császár Nagy Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává. Köztudott, hogy az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
Ha tehát meg szeretnénk tudni Heródes királlyá történt kinevezésének évét, akkor a 776-ból ki kell vonjunk a 183x4-et, azaz 732-t, ami által eljutunk a helyes megoldásig, azaz i.e 44-ig.
Valamelyik "okostojás" gyenge volt logikából, így a 776-ból 184x4-et, azaz 736-ot vont ki, ami értelemszerűen hibás kalkulációhoz vezetett. Ezt pedig megméretés nélkül átvettek a kronológusok, történészek, etc..
Josephus Flaviustól azt is tudjuk, hogy Heródes a királyságának 37. évében halt meg, ami azt jelenti, hogy i.e. 8-ban, mégpedig a Peszách ünnep előtt, ami abban az évben i.e. 8.03.25-ére esett. Ebből adódóan csak az általam megadott, i.e. 9.11.28-án megvalósult teljes holdfogyatkozás jöhet szóba, amiről szintén Flaviustól tudunk.
Bízom benne, hogy sikerült a kételyeidet eloszlatnom.
| |
Idézet:
|
[60.]
Mivel Jézus élete elválaszthatatlan bizonyos kozmikus történésektől, ezért születésének és kereszthalálának a korrekt dátumai csak azok figyelembevétele mellett tárhatóak fel a tudomány számára. Már pedig feltetelezem, hogy feltétlen érdeke a tudománynak is ezen a területen tisztán látnia.
Gondolj csak bele abba, hogy a Wikipédiák és számos "tudományos" munkák azt állítják Nagy Heródesről Josephus Flaviusra hivatkozva, hogy a királyságának kezdete i.e. 37-ben volt.
Mit olvashatunk Flaviustól?
Azt, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává. Köztudott, hogy az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
Mi lenne ebből a tanulság?
Biztosan nem az, hogy a 776-ból kivonjunk 184x4-et, azaz 736-ot, mivel ez így hibás megoldás!...
Miért hibás?
Mert a 776-ból csak 183x4-et kell kivonjunk, azaz 732-t ahhoz, hogy megkaphassuk Nagy Heródes királlyá történt kinevezésének az évét. Ha pedig ezt korrekt módon megtesszük, akkor i.e. 44. évi dátum az, amire Josephus Flavius hivatkozott!
És mivel állítása szerint Heródes királyságának 37. évében távozott az élők sorából, ebből kizárólagsan az következik, hogy i.e. 8-ban halt meg, és nem i.e. 4-ben, mint ahogyan azt a hivatalos álláspont hangoztatja...
| |
|
| |
|
|
[előzmény: (3) Klaus Matefi, 2024-11-14 19:44:39]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 100. Elküldve:
2026-08-22 08:39:03 |
[7.] |
[2.] 2024-11-14 19:22:03
topicnyitó és az [5.] bejegyzésem
Szinte minden hivatalos álláspont azt sugallja, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben, a Peszách ünnepet megelőzően távozott az élők sorából, ami pedig nem állja meg a helyét:
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
Hol követhették el tévedésüket a kutatók?
A kronológusok ott követik el a legnagyobb tévedésüket, amikor azt állítják, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben távozott az élők sorából!
Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:
"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4; ford.: K. L. Matefi)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:
"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!
Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:
"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)
A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.
Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe. Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, Jézus i.e. 8.02.10-én megszületett (Bővebben itt: Jézus születése és kereszthalála) és Heródes még a halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2024-11-14 19:22:03]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 99. Elküldve:
2026-08-22 08:37:44 |
[8.] |
[1.] 2024-11-14 17:45:54
Két nappal ezelőtt indítottam útjára az Index Fórum "Tudomány" alfórumán a "Kronológia" című topicot, majd a mai nap ugyanott a "Nagy Heródes i.e. 8-ban halt meg" topicot.
Mind a kettő létrehozatalakor az volt a célom, hogy felhívjam a tudományos körök figyelmét arra, hogy az általuk Nagy Heródessel kapcsolatosan propagált dátumok nem felelnek meg a valóságnak, és hogy Jézus keresztre feszítésének 2000. évfordulója 2025.04.01-én lesz.
|
| |
|
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-11-14 17:45:54]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 37. Elküldve:
2026-08-22 08:29:08 |
[9.] |
32, Az 1453-as esztendő is kirajzol egy keresztet az Univerzumban minek hatására valóságos megzavart hangyabollyá változik a Világ. Fontos -a későbbi történelmet meghatározó- események követték egymást nemcsak Európában, hanem a Világ más részein is.
|
| |
|
[válaszok erre: #38]
|
[előzmény: (36) Klaus Matefi, 2026-08-17 10:55:06]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 9. Elküldve:
2026-08-17 11:55:09 |
[10.] |
A Názáreti Jézus élete 3 sarkalatos pontjának 2000. évfordulója:
1, Születése i. e. 8.02.10. ---> 2000. évfordulója: 1992.02.10.
2, Megkeresztelkedése i.sz 22.07.02 ---> 2000. évfordulója: 2022.07.02.
3, Kereszthalála i.sz. 25.04.01. ---> 2000. évfordulója 2025.04.01.
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2026-08-14 12:47:26]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 36. Elküldve:
2026-08-17 10:55:06 |
[11.] |
31, Az irányítók a Keresztes Lovagrendet fel tudták számolni, a csillagok járását azonban nem! Az 1300-1400-as évek Európájának főbb eseményeit is csillagállásokban kell keresnünk. Folytatódjon izgalmas történetünk a pestisjárványokkal!
|
| |
|
[válaszok erre: #37]
|
[előzmény: (35) Klaus Matefi, 2026-08-14 11:25:47]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 8. Elküldve:
2026-08-17 10:49:11 |
[12.] |
János az evangéliumában mindössze három Peszách ünnepről tesz említést Jézussal kapcsolatban:
1, Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból;
2, a csodálatos kenyér- és halszaporitással (6,4) kapcsolatosan;
3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és keresztre feszíttetésével (19,14-16) összefüggésben.
Vannak olyan téves vélemények is, hogy János az evangéliuma 5. fejezetének elején szintén egy Peszách ünnepére utalt. Ez minden alapot nélkülöz, ugyanis amennyiben arra akart volna célozni, értelemszerűen meg is nevezte volna azt, mint az említett három esetben tette.
Jézusnak megkeresztelkedése és kereszthalála között csupán 2 év és 9 hónap telt el.
A Pál kezdeményezésére megalkotott újszövetségi könyvek azt állítják Jézusról, hogy Istennek tartotta magát (Máté 28,18-19; János 1,18; 1030; 10,37-38; 14,10-11; etc.). Mivel Jézus egyetlen sort se írt le személyesen tanításaiból és az általunk ismertek is csak kínhalálát követően évtizedekkel lettek megalkotva, amelyek az idők folyamán még változtatásokon is átestek, ennek következtében ezek autenticitása akár meg is kérdőjelezhető...
Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne nem az ormuzdi lélek (a Jóisten lelke) lakozott:
"Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket" (Máté 9,34; 12,24; Márk 3,22; Lukács 11,15)
Ezzel szemben Jézus viszont határozottan az írástudók és farizeusok Istenét nevezte Ördögnek:
"Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok." (János 8,42-47).
Az ábrahámita vallások egyistenhitűek, azaz monoteista vallások Ezsdrásék jóvoltából, tehát szerintük Isten (JHVH) kizárólagosan egy és mindenható. Ezt alapul véve se az ószövetségi írástudóknak, se pedig Jézusnak nem adhatunk igazat a fenti vitákkal kapcsolatosan, ugyanis az általuk emlegetett Belzebub, illetve Ördög is ennek az úgymond homogén entitásúnak tartott egyistennek a komponense kell legyen. Ebből az következik, hogy JHVH értelemszerűen nem csak a jó, de a gonosz szellemek forrása egyaránt, amit szemléletesen prezentál a héber kabbala Schemhamphoras-a (Isten 72 szelleme) is. Más a helyzet például a perzsa hitvilág esetében, ahol eklatánsan megkülönböztetik a Jóistent, Ormuzdot a gonosztól, Ahrimántól.
Jézus már az elfogatása előtt tudta ugyanúgy, mint Keresztelő János, hogy kereszthalált kell halnia a Peszách ünnep előkészületi napján:
"Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék." (Máté 26,2)
Ezen a napon a zsidó vallási szokások szerint évről évre egy hibátlan páskabárányt (Exodus 12,1-14; Leviticus 23,4-5; Deuteronomium 16,1-7) kellett feláldozzanak Istenüknek, JHVH-nak, az Ezsdrásék által történelmi tényként feltüntetett Exodusra emlékezve.
Lehetett-e vajon pregnáns oka annak, hogy Jézust éppen akkor feszíttették keresztre az "első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány gyanánt (Korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), amikor ez megtörtént?
Páltól kapjuk meg erre a korrekt választ, de természetesen nem fedi fel az effektív indítékot:
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (Zsidókhoz írt levél 9,22)
Pál azzal indokolja meg Jézus akkori keresztre feszítésének szükségességét, hogy "magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal" kellett megtisztítani, tehát nem hagyományos véresáldozattal.
A Szanhedrin elnöke Kajafás főpap tudatosan és szándékosan időzítette Jézus keresztre feszíttetését a Peszách ünnepére:
"Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben azt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse." (János 11,49-52)
Az i.sz. 23 - 36 közötti Peszách ünnepek kozmikus hátterei:
Az itt bemutatott radixok közül egyedül és kizárólag i.sz. 25.04.01-én jött létre olyan konstelláció (T-kereszt, "tau cross"), ami a Schemhamphoras-nak, azaz "Isten 72 szellemének" volt az egyik kozmikus forrása. Ezt a Neptunusz és Plútó planéták egy szabályos keresztre egészítettek ki annak ellenére természetesen, hogy elvileg ezzel akkoriban még nem lehettek (?) tisztában:
Jézus keresztre feszítése
25.04.01. 22:19 UT +2.00 Jeruzsálem, vasárnap (3785. Nisan 14/15. - Peszách ünnepe!)
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:9,8°/10,8°/4°Kos; -Hold oppozíció:9,8°Mérleg; -Uránusz quadrat:9,7°Rák; -Neptunusz-Plútó oppozíció:12,9°/9°Bak (6,8°/8,9°)
Ammerschwihr (Elzász), Eglise St. Martin
St. Goar, Evangelische Stiftskirche
Jézus keresztre feszítését az alkímiai háttérrel rendelkező alkotások egy szabályos, vagy T-keresztre feltekeredett, illetve felszögezett kígyóként ábrázolják, ami abból ered, hogy a születését szignáló kozmikus kígyó (Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció) kínhalálakor egy T-keresztet alkotott a zodiákusban.
Ferenc (1936 - ) pápa (2013 - 2025) a 2016.03.15-én tartott "Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót" című említésre méltó bibliamagyarázatában többek között Jézusnak és a kígyónak kapcsolatáról beszélt. Állítása szerint:
"Olyan állat a kígyó, mely a Szentírásban a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is"
"A kígyó a bűn jelképe, a kígyó öl. De a kígyó másfelől megment. És ez Krisztus titka. Pál, amikor erről a titokról beszél, azt mondja, hogy Krisztus kiüresítette önmagát, megalázta magát, semmivé lett, csak hogy megmentsen bennünket. De még ennél is erősebb ez a kifejezés: "Értünk bűnné lett." Az előző képet használva, így lehetne mondani: értünk kígyóvá lett. Ez a prófétai üzenete a mai olvasmányoknak. Az Emberfia, mint kígyó, bűnné lett és felemeltetett, hogy ezáltal üdvözítsen bennünket"
"Ez a megváltás története, ez Isten szeretetének a története. Ha mi meg akarjuk ismerni Isten szeretetét, akkor nézzünk a Keresztrefeszítettre, a megkínzott emberre, aki kiüresedett az istenségéből, hagyta magát beszennyezni a bűnnel. De az Isten, miközben megsemmisül, valójában ekkor pusztítja el a rosszat, amit a Jelenések könyve "őskígyónak" nevez."
Máté (27,45-52), Márk (15,33-35) és Lukács (23,44-46) állítása értelmében déltől három óráig "sötétség lett az egész földön". Mivel Peszách ünnep előkészületi napja volt, ami minden esetben teliholdkor van, ezért teljes napfogyatkozás esete szóba se jöhet. Többek között Johann Joseph Ignaz von Döllinger (1799 - 1890) teológus professzor, a müncheni egyetem egykori rektora inkompetens módon mégis összepárosította a zsidók Peszách ünnepét a teljes napfogyatkozással [27]... A Phlegon által ezzel kapcsolatosan prezentált alaptalan kommentárt Sextus Julius Africanus (160 - 240) keresztény krónikás is határozottan elutasította [28]. Az említett sötétség úgymond "szellemi sötétség" lehetett csak, ami Jeruzsálemben délben érhette el a csúcspontját, amikor a kozmikus kereszt egyik ága, a Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció az "ég csúcsához", a Zenithez (M.C.) ért. Jelen esetben ezt az együttállást máshogy kell elbírálni, mivel egy kozmikus kereszt egyik ágát képezte.
Amennyiben pusztán a Schemhamphoras kozmikus forrását vennénk itt figyelembe, akkor egy T-kereszttel lenne csupán dolgunk, de ebben az esetben ezt a T-keresztet a Neptunusz és Plútó planéták egy szabályos keresztre (†) egészítették ki. Hogy ismerhették-e akkoriban ezeket, azt igazolni nem lehet, de ennek ellenére mégis részt vettek akkor a konstelláció kialakításában. Alan Leo és Ernst Tiede azt állítja, hogy a Neptunusz meglétével már az okkultisták nagyon régóta tisztában voltak [23]. Szinte biztosra vehető Pál alábbi sorai alapján, hogy ad minimum a Neptunusz jelenlétével tisztában kellett legyenek a beavatottak:
"Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál
Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett." (Zsidókhoz írt levél 9,11-12)
Az ószövetségi misztérium "sátra" az a fajta kozmikus kereszt, aminek égisze alatt Immánuel világra jött 1999.08.11-én. Ezen kereszttípushoz lett szerintem hozzáutalva utólagosan többek között az Ábrahám-féle emberáldozat kísérletének és a Sínai szövetségkötésnek a mítosza is. Pál ezt a keresztfajtát a levelében alárendelte az i.sz. 25.04.01-én realizálódott keresztnek, ami csak úgy lenne megmagyarázható, hogy legalább a Neptunusz pozíciójával is tisztában kellett legyen.
Aki némi ismeretekkel rendelkezik az ősi asztrológia terén, az tisztában van azzal is, hogy az itt bemutatott szabályos kozmikus kereszt (†) negatívabb hatású, mint a Jézus megkeresztelésekor létrejött X-kereszt. Ennek az az oka, hogy a 90° és a 180°-os fényszögek, aspektusok komoly feszültséget okoznak, ellenben a 60° és 120°-os fényszögek harmónikus aspektusoknak számítanak. Részben ezzel is magyarázható, hogy a Keresztelő János-féle keresztelést alárendelik Jézus kereszthalálában történő keresztelésnek:
"nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (Rómaiakhoz írt levél 6,3).
A keresztény keresztelkedési szertartás lényege voltaképpen a Jézus halálakor megvalósult kozmikus kereszt jelének felvétele, a homloknak kereszttel történő deszignálása által. Ez nem Pálék találmánya volt, hanem az Ószövetségből vették át ezt a hagyományt:
"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak.
És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak." (Ezékiel 9,3-7) [29]
"A kereszt igéje Isten hatalma. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (Korinthusiakhoz írt levél 1,18).
A keresztény beavatás szentségei (keresztség, bérmálás, bűnbánat és utolsó kenet) egyaránt Jézus keresztre feszítésekor megvalósult kozmikus kereszt szellemi hatásával kapcsolatosak. A keresztény felfogás szerint a bűntelenül született Jézus a kereszthalálakor magára vette a "rossz egész terhét" [30], a világ bűneit:
"Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" (János 1,29)
Jézus születési konstellációjának utalnia kellett a kereszthalálára is, amire egy XIX. század közepe táján megjelentetett könyv is felhívja a figyelmet:
"A születése utal a halálára. A világba jövetele utal a világból való kimenetelére." (saját fordítás) [31]
Ezzel összhangban van a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható alábbi idézet:
"A Legenda Aurea állítja, hogy a Háromkirályokat vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berli, Áll. Múz. 15. sz.)."
József Jézussal (kezében kereszt), szentkép
A keresztény megváltás alapfeltétele Jézusnak a kereszten kiontott vére:
"Megváltásunkat vére árán nyertük el." (forrás)
Számos templomban és képtárban is találkozhat az ember olyan szakrális képzőművészeti alkotással, melyen a keresztre felszögezett Jézus sebeiből kihulló vért angyalok fogják fel kelyhekben; más alkotásokon a kereszt egy kis "medence" közepén áll és a kifolyó vére a kereszt alatt gyűlik össze, amiből a kereszt körül állók isznak, vagy vérében megmártóznak:
Straßdorf (Deutschland), Alte Kirche
Szeged, Alsóvárosi templom
Az összes ábrázolás közül a leghíresebb Jean Bellegambe (1470 - 1535): A lelkek misztikus fürdője Jézus vérében (1526).
A Jézus kiömlő vérének tisztelete valójában a kereszt szellemi, transzcendens hatásának, "Isten ereje" kiáradásának, a kozmikus sárkány "vérének" a tisztelete, ami ószövetségi eredetű. A mítikus sárkányok Kínában pozitív jelentéssel bírnak, ezzel szemben a keresztény mitológiában negatív szerepet képviselnek, a bűn és a halál kozmikus forrásainak tekintik őket, de a kozmikus Krisztus (JHVH) mégis tőlük nyeri, belőlük meríti az erejét...
Pál a Krisztus keresztjének ellenségeire hívja fel a figyelmet, mintha azok gonosz emberek lennének:
"Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek." (Filippiekhez írt levél 3,18-19)
Jézus kereszthalála virtigli dátumának (25.04.01) látszólagosan ellentmond a napjainkban még valid és elfogadott kronológia által determinált Poncius Pilátus júdeai helytartóságának időtartama, ugyanis ezt tévesen i.sz 26 - 36-ig datálja. Mint Nagy Heródes esetében, úgy Poncius Pilátussal kapcsolatosan is korrekcióra szorulnak a nevéhez fűződő időpontok, azért legalább 4 évvel korábban kellett elfoglalnia a Júdea római provinciában a helytartói hivatalát, amiből az következik, hogy azt i.sz. 19/22 - 29/32-ig kellett betöltse.
Jézus keresztre feszítése szerintem nem pénteki napon történt, mint ahogyan azt az evangélistáknak tulajdonított írások állítják (Máté 27,62; Márk 15,42; Lukács 23,54; János 19,31). A bibliafordításokban Máté, Márk és Lukács úgy szólnak arról a napról, hogy az szombat előtti nap volt. János evangéliumában már a pénteki nap szerepel, pedig azokban az időkben a zsidók számokkal jelölték a hét napjait. A 7. nap volt a pihenőnap, amit Sabbath-nak neveztek, de az újhold (Ros Chodes) napjára, telihold (járéách málé) napjára és ünnepnapokra is a Sabbath kifejezést applikálták. A következő idézet jól szemlélteti, hogy a Sabbath (szombat) szót tényleg nem csak a szombati napra használták:
"Mózes III. könyve, 16. fejezet
29. és legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok magatokat, semmi semmi munkát ne végezzetek, a benszülött és az idegen, aki tartózkodik köztetek.
30. Mert ezen a napon szerez engesztelést érettetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt.
31. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat; örök törvény ez." ." [34]
A héber naptár hetedik hónapjának tizedik napja minden évben más napra esik (2009.09.28-án, hétfőn volt; 2010.09.18-án, szombaton volt; 2011.09.29-én, csütörtökön volt; 2012.09.26-án, szerdán volt, etc.), tehát egyáltalán nem számít kritériumnak, hogy a mi fogalmaink szerinti szombat legyen. Amennyiben a mai értelemben vett pénteki napon feszíttették volna keresztre Jézust, abban az esetben egyértelműen meg tudták volna már az idők folyamán pontosan határozni annak időpontját, hiszen aznap volt Peszách ünnep előkészületi napja is. Ez logikus módon nem lehetett érdeke se az Újszövetség megalkotóinak, se a bibliafordítóknak és legkevésbé a keresztény egyházaknak... Jézust egy mai naptári rendszer szerinti vasárnapon ölették meg, és nem azért szedették le még aznap a keresztről, mert másnap Peszách volt (János 19,31), hanem ab ovo tiltotta az Ószövetség az akasztott embert éjjelre fennhagyni a kivégzőeszközön:
"Ha valakit halálra ítélnek a vétkéért, és kivégzik, ha fára akasztod, ne maradjon hotteste éjjelre a fán. Temesd el még aznap, mert átkozott Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet Isten, az Úr ad neked örökségül!" (Deuteronomium 21,22-23)
A véleményem szerint a keresztények a vasárnap megünneplésével Jézus kereszthalálát ünneplik valójában, amiről a hívő tömegeknek a legcsekélyebb fogalmuk sincsen.
|
| |
|
|
[előzmény: (7) Klaus Matefi, 2026-08-16 15:31:42]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 7. Elküldve:
2026-08-16 15:31:42 |
[13.] |
Jézusról az Újszövetség szinte semmit nem tudósít közel 30 éves koráig, kivétel ez alól Lukács 2,41-51. Lukács ekkorra teszi Jézus nyilvános fellépésének kezdetét:
"Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését." (Lukács 3,23)
"Jézus pedig kezd vala lenni mintegy harmintz esztendős, ki (a` mint állítják vala) József fija vala, ki Héli fija volt." (Lukáts Evangyélioma III. rész 23; Károli Gáspár: Szent Biblia, Kőszeg, 1840)
Lukács ezen információja megfelel a valóságnak, ellenben ennek a fejezetnek első mondatában (3,1) ugyanúgy megvalósít valószínűleg egy dezinformációt, mint a korábbiakban már tárgyalt 2,1-2-ben:
"Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme," (Lukács 3,1)
Lukács közlése alapján Keresztelő János a működését (3,2-4) Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte meg. A mai hivatalos álláspont értelmében i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, viszont amennyiben Lukács információja felelne meg a valóságnak, abban az esetben ezt i.sz. 7-re kellene korrigálni!
A "Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti" állítása alapján Augustus császár i.sz. 14-ben ben (a. u. c. 767-ben) tartott utoljára népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, majd augusztus 19-én távozott az élők sorából, amiből logikusan következik, hogy Tibérius ezt követően még i.sz. 14-ben válhatott római császárrá. Jézus ekkor már 22. éves volt. Amennyiben helytálló lenne Lukács megadása ("Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében,..."), abban az esetben Keresztelő János akkor kezdte volna el tevékenységét, amikor Jézus már 37 éves lett volna... Ez pedig egyértelműen kizárható...
Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) apostol is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, viszont nem közölnek időrendi adatot ezzel kapcsolatosan. Amikor Jézust a Jordán folyó partján megkeresztelte, leszállt rá az Isten lelke egy "galamb" formájában:
Umag (Horvátország), Mária Mennybevétele plébániatemplom
Isten lelkének kozmikus forrása gyanánt kizárólagosan az alábbi konstelláció jöhet ekkorra számításba annak ellenére, hogy ez nem tartozik közvetlenül a Schemhamphoras kozmikus forrásai közé még akkor sem, ha ezt részben annak kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, merthogy itt ezek az égitestek nem ∼0°-os, ∼90°-os és ∼180°-os szöget zártak be egymással, hanem ∼0°-os, ∼60°-os, ∼120°-os és ∼180°-os szöget:
22.07.02. 11:57 UT +2.00 (Jordán folyó mellett, Jerikó környékén)
Nap-Uránusz konjunkció:7°/0,6°Rák; -Hold-Neptunusz-Plútó oppozíció:7°/4,9°/1,3°Bak; -Mars trigon:3°Szűz; -Szaturnusz oppozíció:3,2°Halak; -Vénusz quadrat:7,8°Iker (7,2°)
Keresztelő János annak a Zakariás papnak volt a fia, aki Máriát felkészítette 9 éven keresztül gyermekének i.e. 08.02.10-re betervezett születésére.
Mint ismeretes, Keresztelő János kora leghíresebb esszénusa volt. Az ókori chásszideusok, majd az ezekből lett esszénusok rendelkeztek a kabbala titkos ismereteivel [20], így nem csoda, hogy rokona megkeresztelését egy ehhez méltó kozmikus konstelláció égisze alatt végezte el. Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Annak érdekében, hogy a nép elfogadja Jézust Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott rokona megkeresztelése alkalmából.
A Magyar Katolikus Lexikon és más források [21] is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, ugyanis értékében illetve relevanciájában is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"keresztség (lat. baptismus): az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.
A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt, még ha nem is nevezték mai értelemben vett szentségnek. Úgy szolgáltatták ki, mint ami bekapcsolja a hívőt a megváltás misztériumába (Róm 6,4), Krisztus testének tagjává teszi (Gal 3,27), és megjelöli a Szentlélek pecsétjével.
Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)
"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Máté 3,11; Márk 1,8; Lukács 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően János keresztsége értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)
Ezek az idézetek tehát megnyugtató válasszal szolgálnak arra nézve, hogy az itt bemutatott X-kereszt mégiscsak szóba jöhet (egyéb híján!) Jézus megkeresztelkedésekor leszálló "Lélek" kozmikus forrása gyanánt. A következő találó és tömör vélemény ezzel kapcsolatosan Matthias Schneckenburger (1804 - 1848) német evangélikus teológustól származik:
"János megkeresztelt és megtartott Jézus fellépése után is maga körül tanítványok egy csoportját; igen, ő kétséget kizáróan a Messiás tulajdonképpeni ragyogó fellépését várta, mint a tanítványai Act. 19,23 csak később, ő az utat akarta csak előkészíteni. A János-tanítványok ismét meg lettek keresztelve, és megjegyezve mellette határozottan, hogy a János-keresztelés csak egy utalás volt a jövendő Messiásra." (saját fordítás) [24]
A Keresztelő János-féle keresztelés a csúcspontját Jézus megkeresztelésekor érte el, aminek hatására Jézusra leszállt úgymond Isten Lelke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a Jézus megkeresztelésekor leszálló isteni Léleknek a kozmikus forrását ugyanazon égitestek alkották, mint a Jézus messiási mivoltát megpecsételő kozmikus keresztet, aminek égisze alatt halt kínhalált, de az X-kereszt szellemi hatása lényegesen elmaradt az utóbbihoz viszonyítva. Röviden összegezve: a Keresztelő János-féle keresztelés és az azzal párosuló X-kereszt előjele, előhírnöke volt Jézus keresztre feszítésének és az akkor létrejövő messiási keresztnek. Ezekről a mennyei dolgokról kvázi biztosra vehetően János az édesapjától, Zakariás paptól értesülhetett a korábbiakban, aki már a 3 éves Máriát ennek ismeretében és tudatában fogadta a jeruzsálemi Templomban. Az egész csak egy vallási legenda lenne, vagy pedig egy tudatosan előre kitervelt eseménysorozat az égi (mennyei) történések tükrében?
Keresztelő János amikor Jézust megkeresztelte a Jordán folyó partján, természetesen már tisztában volt azzal, hogy rokona áldozati bárányként kell majd befejezze földi pályafutását:
"Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit" (János 1,29)
Itt ismét utalnék arra, hogy Jézus megkeresztelkedésének 2000. évfordulója nem 2030-ban lesz, hanem 2022-ben volt...
|
| |
|
[válaszok erre: #8]
|
[előzmény: (6) Klaus Matefi, 2026-08-16 15:25:23]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 6. Elküldve:
2026-08-16 15:25:23 |
[14.] |
A Magyar Katolikus Lexikonban olvashatjuk, hogy
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" (forrás)
Mithrász i.e. 280.12.09-én látta meg a napvilágot a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor ugyanúgy, mint ∼271 évvel később Jézus. Egyes magyarázat szerint egy barlangban született (mások azt állítják, hogy egy sziklából...) egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek. A jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak. A gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott. A "napkeleti bölcsek" jelen voltak ott is, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba [12]:
(forrás)
A "napkeleti bölcsek" ("mágusok", "királyok", etc.), akik Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésük alkalmával és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek... Minden alkalommal a nyolcágú csillag vezette őket az ormuzdi konstellációk megvalósításához, melyek révén úgymond bűntelenül jöhettek világra az akkor született gyermekek.
Az arany (a Nap szimbóluma), a tömjén és a mirha az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is kapcsolatban van. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében arról ír, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban [13]. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik. Ez valójában egy örökké tartó és periódikusan ismétlődő asztronómiai történéssorozat. A főnixmadár "élethosszára" vonatkozóan igen eltérő adatok láttak eddig napvilágot (100, 216, 461, 532, 540, 600, 651, 654, 660, 1000, 1461 év...). Egyesek úgy képzelik, hogy a főnix nem más, mint a Napnak és a Merkúrnak a pontszerű együttállása, ami 651 évenként ismétlődik meg. A főnixmadár a véleményem szerint a Schemhamphoras kozmikus forrásainak összességét jelképezi, az "önégetés" pedig akkor következik be, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak ∼136 évenként, de amennyiben szorosabb konjunkció a kritérium, abban az esetben ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát eredményezik, de mindig "feltámad hamvaiból". Ez az ősi mitológiai lény az élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban:
Saját római pénzérmék, melyeken II. Konstantin császár és a főnix látható.
A középkori úgynevezett "Szegények Bibliájában" ("Biblia pauperum") olvasható az alábbi mondat:
"Vipera vim perdit sine vi pariente puella." [14], azaz "A kígyó elveszti erejét, amikor a szűz (*Mária) szül." (saját fordítás)
(forrás)
Ézsaiásnál is találunk utalást a kígyó különböző megjelenési formájára vonatkozóan:
"Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréből vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz." (Ézsaiás 14,29)
"Ne örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak veszszeje megromlott a` ki téged ver vala: mert a` kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány!" (Ésaiás XIV. rész 29) [15]
A "Szegények Bibliájában" Jézus születésekor megvalósult kozmikus kígyóról van szó, pontosabban a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásáról. Ezzel szemben az Ézsaiás könyvében szereplő idézet a kozmikus kígyó által konstruált T-, vagy szabályos keresztre (†), azaz a kozmikus sárkányra utal, melyek a keresztény mítoszok negatív előjelű szereplői. Lásd a sárkányölő Szt. György legendáját. Komplexebb magyarázattal szolgál erről a Schemhamphoras-sal kapcsolatos fejezet.
Akik kételkednek Jézus törénelmi személyiségében, azoknak figyelmébe ajánlanám Josephus Flavius "Antiquitates Judaicae" (Jüdischen Altertümer, Zsidó régiségek) című munkájának 18/3. fejezetében írottakat:
"Ezekben az időkben élt Jézus, egy bölcsességgel teli ember, ha egyáltalán embernek szabad nevezni. Teljesen hihetetlen dolgokat tett és tanítója volt mindazoknak, akik örömmel fogadták az igazságot; így sok zsidót és pogány törzsekből sokakat vonzott magához. Krisztus nem volt más, mint ez az ember. Közülünk befolyásosabbak ösztönzésére habár Pilátus kereszthalálra ítélte; mindazonáltal akik korábban szerették őt, most sem váltak hűtlenné hozzá. Harmadnap ismét élve jelent meg nekik, ahogyan az isteni küldött próféták ezernyi más csodálatos dologokat hirdették róla.
Még a mai napig létezik, a keresztények népe nem szűnt meg, akik róla nevezik magukat." (saját fordítás) [9]
Nagy valószínűséggel ez némi keresztény kozmetikázáson eshetett át az i.sz. 4.században, de még ennek ellenére is autentikus forrásnak tekinthető. Flavius a 20/9-ben is említést tett Jézusról, mint Jakab testvéréről, akit megköveztek [9].
Az egyik jelentős római történetíró, Publius Cornelius Tacitus (58 - 120) által megalkotott Annales XV. könyvének 44. fejezetében szintén utalás történik Jézusról, akit Poncius Pilátus feszíttetett keresztre és az író a kereszténység alapítójaként említi [16].
A VIII. században héber nyelven megjelent "Toledoth Jeshu" kifejezetten Jézus életével foglalkozik szarkasztikus és diszkreditáló stílusban (lásd: I./1. [1]) illetve [17]. A Babiloni Talmud (Szanhedrin 43a) is beszámol Jézus kivégzéséről, de megkövezést emlegetve [18].
|
| |
|
[válaszok erre: #7]
|
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 5. Elküldve:
2026-08-16 15:20:38 |
[15.] |
Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben) [6]. I.e. 8-ban tartották meg a népszámlálást (census-t) azok számára is, akik nem voltak római állampolgárok (no cives Romani), ezért mindenkinek a saját városában kellett összeírásra megjelennie, ahogy Máriának és Józsefnek is. Tertullianus ókori egyházi író és gondolkodó szerint Sentium Saturninum folytatta le Júdeában az összeírást és nem Publius Sulpicius Quirinius, mint ahogy azt Lukács állította:
"Sed et census constat actos sub Augusto nunc in Judaeam per Sentium Saturninum, apud quos genus ejus inquirere potuissent." [7]
Amennyiben nem feltételezzük Lukácsról, hogy szándékosan igyekezett megtéveszteni olvasóit a misztériumok védelme érdekében (2,1-2), abban az esetben megoldásként szóba jöhet, hogy Quirinius hajtotta végre ugyan a census-t a császár megbízottjaként, de nem Szíria helytartójaként, merthogy a. u. c. 744 - 748 között Sentium Saturninum töltötte be ezt a tisztséget.
Erre a felmerült problémára igyekezett megoldás találni a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886), az 1840-ben kiadott "Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census", azaz "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmányában:
"Egyesek szerint azt mondja Lukács: "Ez a népszámlálás volt az első és akkor történt, amikor Quirinus tisztviselő volt Szíriában", és az lesz elfogadott, hogy Quirinus kétszer szolgált császári hivatalnokként Szíriában, először Krisztus születésekor, amikor Sentius Saturninus Szíria hivatalos kormányzója volt. Akkoriban Augustus rendkívüli hatalommal küldte Szíriába - ahogy a legtöbben ezt elfogadják, hogy ő a birodalmi népszámlálás lebonyolítására kinevezett húsz rendkívüli biztos közül az egyik volt -, hogy amellett a palesztin királyság népszámlálását is elvégezze; másodszorra tizenkét évvel később, Szíria hivatalos kormányzójaként, és egyúttal ellenőri hatalommal felruházva tartotta meg az ismert népszámlálást.
A másik szemlélet, hogy az első (πρώτη) az első programm (πρώτη πρό) értelemben áll Lukácsnál, vagy ahogy mások megfogalmazzák, az előzőtől (πρoτέρα) és a rész így szól: "ez a népszámlálás Quirinus kormányzósága előtt történt Szíriában"." (saját fordítás) [8]
Jézus születésekor Nagy Heródes volt Júdea királya, akit a híres zsidó történetíró, Josephus Flavius (37 - 100) szerint Augustus (Octavian) császár a 184. olümpia évében, azaz i.e. 44-ben nevezett ki Rómában Júdea királyává, majd uralkodásának 37. évében, i.e. 8-ban a Peszách ünnepet (i.e. 8.03.25.) megelőzően távozott az élők sorából, miután öt nappal korábban fiát, Antipater-t kivégeztette [9].
I.e. 9.11.28-án, néhány hónappal halála előtt egy Jeruzsálemből is jól megfigyelhető holdfogyatkozás alkalmából Nagy Heródes megégettetett több lázadót, merthogy a Templom főbejárata fölé elhelyezett aranyból készült sast leverték és megrongálták [9]. Ezt követően a beteg király egy eredménytelen kúrán vett részt a Holt-tenger mellett [9], majd Jézus születésekor megölette 2 éves korig a fiúgyermekeket Betlehemben és annak környékén (Máté 2,16-18) feltételezhetően abból a meggondolásból, hogy biztosan megszabadulhasson attól a gyermektől, aki esetleg a jövőben veszélyt jelenthetne leszármazottjai uralmára.
A Magyar Katolikus Lexikonban az alábbit olvashatjuk a betlehemi gyermekgyilkosságokkal kapcsolatosan:
"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)." (forrás)
De vajon miért volt úgymond relevanciája a "betlehemi csillag" megjelenésének a "2 éves kor meghatározásában"?
Erre szintén csak a kozmikus háttér kellő ismerete birtokában adhatunk megfelelő választ. A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek mint ahogy már korábban jeleztem ∼136 évenként állnak együtt a zodiákusban, de az elmúlt 4000 év folyamán csupán 15 alkalommal realizálódott <10° kritérium mellett. A Mars periódusából adódóan minden esetben 2 év eltéréssel 2 alkalommal jön létre ilyen konjunkció, melyek közül az egyik általában precízebb, mint a másik. Így volt ez Jézusnak az i.e. 8.02.10-én történt világrajövetele alkalmával is. Két évvel korábban, i.e. 10.02.03-án valósult meg ilyen kevésbé szabályos együttállás. A Máté 2,9-ben említett "betlehemi csillag" nem egy valóságos csillag volt, ugyanis amennyiben a ∼136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a virtigli betlehemi csillag:
A csillagot determináló pontokhoz tartozó konstellációk:
1,
-1096.02.21 2:22 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:22°/22°/26,7°/24,7°/25,3°Vízöntő (4,7°)
2,
-960.10.10. 15:02 UT
Nap-Hold-Mars konjunkció:8,7°/8,7°/7,3°Mérleg;-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:25,3°/20°Mérleg (18°)
3,
-852.05.23. 10:41 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:22,2°/22,2°/22,5°/23°/18°Bika (5°)
4,
-688.01.11. 9:06 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:14,3°/14,3°/10,2°/8,1°/13,6°Bak (6,2°)
5,
-554.08.24. 3:51 UT
Nap-Hold-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:23,8°/23,8°/19,1°/19,8°Oroszlán; -Mars:11,4°Oroszlán (12,4°)
6,
-417.03.15. 12:05 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció:19,1°/19,1°/22,7°/25,8°Halak; -Uránusz:2,8°Kos (13,7°)
7,
-279.12.09. 17:49 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:14,5°/14,5°/15,9°/14,9°/8,1°Nyilas (7,8°)
8,
-146.06.15. 6:32 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció:19,5°/19,5°/17°/22,1°Iker; -Uránusz:27,5°Iker (10,5°)
9,
-7.02.10. 10:11 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:20,1°/20,1°/29,3°/27,8°/27,4°Vízöntő (9,2°)
A csillag megszerkesztésénél minden esetben a legszorosabb együttállásokat vettem figyelembe. Ha a fenti dátumokhoz plusz illetve mínusz irányban 1089 évet, vagy ennek a többszörösét adjuk, akkor ráakadunk a későbbi, ill. korábbi konjunkciók ("kozmikus kígyók") helyeire és időpontjaira is a plusz ill. mínusz ∼2 év figyelembevétele mellett.
Néhány példa erre:
4,
-688.01.11. 9:06 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:14,3°/14,3°/10,2°/8,1°/13,6°Bak (6,2°)
400.12.31. 18:49 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:12°/12°/12,4°/12,6°/14,5°Bak (2,5°)
1489.12.22. 7:12 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:10°/10°/14,8°/17°/15,2°Bak (7°)
5,
-554.08.24. 3:51 UT
Nap-Hold-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:23,8°/23,8°/19,1°/19,8°Oroszlán; -Mars:11,4°Oroszlán (12,4°)
535.08.14. 18:07 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:22,6°/22,6°/17,1°/21,2°/18,7°Oroszlán (5,5°)
1624. 08.14. 4:12 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:21,6°/21,6°/22,8°/22,2°/17,5°Oroszlán (5,3°)
7,
-279.12.09. 17:49 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:14,5°/14,5°/15,9°/14,9°/8,1°Nyilas (7,8°)
808.11.21. 4:42 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:4,1°/4,1°Nyilas/27,7°/28,5°/29,2°Skorpió (6,4°)
1897.11.24. 9:20 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:2,4°/2,4°/1,6°/3,2°Nyilas/29,5°Skorpió (3,7°)
Ez a folyamat minden ágon véges (azaz volt kezdete és vége!), tehát a konjunkciók precizitása csökkenő tendenciát mutat az idő múlásával, amennyiben egy egzakt konjunkciót veszünk kiindulási alapnak. Idővel átveszi ennek az ágnak a szerepét egy ∼45,4 évvel eltolódott újra kiépülő ág.
A Máté evangéliumában szereplő napkeleti bölcsek, akik úgymond a "betlehemi csillagot" követve jutottak el az újszülött Jézushoz, valójában emberbőrbe bújtatott kozmikus szereplői (Mars, Szaturnusz, Uránusz) az okkult (rejtett, titkos, titokzatos), az adeptusok számára értelmezhető történésnek. Érthető, hogy az író nem tárhatta fel a beavatatlan tömegek előtt ennek a szakrális misztériumnak az effektív kozmikus vonatkozásait. Nem véletlen, hogy tőle származik az alábbi intelem is:
"Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!" (Máté 7,6)
Számos szakrális képzőművészeti alkotáson megjelenik a nyolcágú betlehemi csillag ábrázolása. Ezek közül is talán a leghíresebb és legismertebb az olaszországi Ravenna városában található S. Apollinare Nuovo bazilikában látható falmozaik:
A pécsi székesegyház altemplomában egy freskón, a szegedi Fogadalmi templom egyik festett ablaküvegén, és hosszasan sorolhatná tovább az ember, hogy hány helyen látható még a betlehemi csillag nyolcágú csillagnak ábrázolva:
|
| |
|
|
[előzmény: (4) Klaus Matefi, 2026-08-16 15:15:06]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 4. Elküldve:
2026-08-16 15:15:06 |
[16.] |
A felsoroltakból az következik, hogy Jézus a neki tulajdonított bűntelen lelki adottságát se a megfogamzása idején ható kozmikus konstellációnak köszönhette, amit értelemszerűen a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkottak, hanem ami születésekor, azaz ∼266 nappal később kellett létrejöjjön. Aki tájékozott a Schemhamphoras kozmikus forrásainak mibenléte terén, annak számára egyetlen konstelláció jöhet csak szóba, nevezetesen a Schemhamphoras kozmikus forrásait kialakító égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz) együttállása, merthogy ebben az esetben a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött felsorakozva képtelenek voltak kifejteni a nekik tulajdonított befolyásukat a Földre és az akkor születő gyermekre. Így volt ez természetesen Jézus esetében is:
Jézus születése:
-7.02.10. 12:11 UT +2.00 jeruzsálemi idő (3753. Adar 1.)
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:20,1°/20,1°/29,3°/27,8°/27,4°Vízöntő (8,2°)
Vénusz-Jupiter sextil!
Itt lényegesnek tartom megjegyezni, hogy a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek ∼136 évenként állnak együtt a zodiákusban. Ugyanilyen konjunkció alkalmával született többek között Zoroaster, Mithrász, Szt. György, Attila, Álmos vezér, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamurti, etc..
Jézus születési idejének ismeretében már megállapítható a megfogamzásával kapcsolatban emlegetett "Szentlélek" kozmikus forrása is, ami Erzsébetre egyaránt hatást gyakorolt Lukács interpretációjában (1,41):
Jézus megfogamzása:
-8.05.20. 22.00 UT +2.00 Jeruzsálem (hétfő)
Nap-Hold-Merkúr-Vénusz konjunkció:26,7°/26,7°/22,2°/20,3°Bika; -Mars quadrat:21,2°Oroszlán; -Szaturnusz-Uránusz oppozíciói:25,8°/27,8°Vízöntő (7,5°)
Kővágószöllősön a középkori rk. templom főoltárát díszíti az alábbi sokatmondó szakrális festmény, ami Máriának Erzsébettel történt találkozását (Visitatio Beatae Mariae Virginis) ábrázolja. Az égenbolton a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami szerintem az itt prezentált T-keresztet hivatott szimbolizálni:
Mária a teherbeesésekor már betöltötte a 13. életévét a német nyelvű "Ökumenische Heiligenlexikon" megadása szerint is, ugyanis Mária születését i.e. 22-re teszi. Ez közelítőleg elfogadható, merthogy ekkor a hagyományok értelmében "rászállt a Szentlélek", amit alátámaszt a Schemhamphoras akkortájt realizálódott egyik konstellációja is:
Mária születése:
-22.12.18. 15:47 UT +2.00 Jeruzsálem (szombat)
Nap-Hold-Uránusz konjunkció:24,9°/24,9°Nyilas/1,2°Bak; -Mars-Szaturnusz-Neptunusz quadrat:24,4°/24,6°Szűz/2,4°Mérleg (6,8°/8°)
Előzetes konklúzióként konstatálható, hogy a Jakab-féle ősevangélium és a Schemhamphoras figyelembevétele nélkül képtelenség Jézus születésének hátterét, motivációját és időpontját korrekt módon feltárni.
Az itt feltártak alapján Jézus születésének 2000. évfordulójáról 1992.02.10-én kellett volna megemlékezzenek az illetékesek...
|
| |
|
[válaszok erre: #5]
|
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 3. Elküldve:
2026-08-16 15:11:00 |
[17.] |
Az újszövetségi Jézus története megkérdőjelezhetetlenül a legmegragadóbb és etikailag a legemelkedettebb misztériumvallásnak a fundamentuma, a benne fellelhető néhány ellentmondás ellenére is. Már a testi fogantatásának magyarázata mesés elemekkel tarkított, ugyanis az ezzel kapcsolatos tanítások szerint nem egy biológiai apától származott, hanem kizárólagosan csak a "Szentlélektől", helyesebben kifejezve, a "Szent Szellemtől", azaz Isten által történt meg a testi fogantatása (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. Ennek értelmében a keresztény hitvilágban Jézus édesanyja, Szűz Mária néven vált ismertté, aki úgymond férfi érintése nélkül került áldott állapotba. Mivel az ember Jézust Istenként tisztelik és imádják a keresztények, ezért Máriát értelemszerűen Isten anyjának tekintik.
Feltétlenül relevánsnak és produktívnak tartom ezt a fejezetet olyan tematikai megközelítésben tárgyalni, ami a hangsúlyt kifejezetten a Mezopotámiából származó héber kabbala titkos ismereteire bazírozó Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásainak ide illő konstellációira helyezi.
A Názáreti Jézus élete tudatosan és megcáfolhatatlanul egy kozmikus misztériumra épült fel függetlenül attól, hogy ezt az érintett illetékesek elismerik, vagy sem... A misztériumokkal kapcsolatos titoktartásról bővebben ITT.
Jézus története de facto nem a betlehemi születésével vette kezdetét, ugyanis Mária világrajövetelét követően eltervezték a jeruzsálemi Templom adeptus papjai, hogy ez a leányka kell életet adjon egyszer egy általuk előre kiszámított és kijelölt napon annak a gyermeknek, aki meg fogja majdan váltani Izraelt a bűneitől (Máté 1,20). A Názáreti Jézus életének korrekt feltárásához tehát elkerülhetetlen édesanyjának, Máriának az életét is behatóbban górcső alá venni. A kanonizált újszövetségi könyveknek Mária élete bemutatásával kapcsolatos hiányosságát küszöböli ki a II. században készült Jakab-féle apokrif ősevangélium. Magam részéről Carl Friedrich Borberg (1800 - 1850) professzor 1840-ben Stuttgartban megjelent fordítását használtam fel.
Mária szülei, Anna és Joákim idős emberek voltak, de ennek ellenére Anna tudomására hozta egy angyal, hogy leánygyermekük születik, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."" (26. old., saját fordítás)
A tradíciók szerint Máriára születésekor "rászállt a Szentlélek", amiből joggal arra lehet következtetni, hogy a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett világra jöjjön.
Amikor Mária egy éves lett, édesapja ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben a kisleánynak az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (30. old., saját fordítás)
Anna fogadalmat tett, hogy gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért midőn Mária betöltötte a 3. életévét, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (32-33. old., saját fordítás)
Zakariás pap (Erzsébet férje és Keresztelő János apja) tehát már ekkor evidens módon jelezte, hogy Mária lesz Izrael Megváltójának édesanyja. A születési adottsága predesztinálta a kislányt a jeruzsálemi Templom beavatott papjai szemében a Megváltójuk megfelelő időben történő majdani világra hozatalára. Mária három éves korától a Templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." (forrás)
Mária kilenc évet töltött a Templomban Isten szolgálatában. 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje, hogy eljegyezzék egy kiválasztott személlyel azért, hogy ne válhasson időközben érdemtelenné a neki szánt szerepre. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit biztosra vehetően egy megadott időpontra kellett Máriának személyesen eljuttatnia Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja a kész anyagot. Miután a Templomból távozott, azonnal Erzsébetékhez ment látogatóba, ahol rokona az alábbi szavakkal fogadta:
"Erzsébet amint ezt (*Mária kopogását) meghallotta, elhajította amit a kezében tartott és sietve ajtót nyitott neki, megáldotta és ezt mondta: "Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Mivel érdemlem ki azt, hogy az én Uram anyja meglátogat engem?"" (39. old., saját fordítás)
"Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?"" (Lukács 1,41-43)
A Jakab-féle ősevangélium és a Lukács evangéliuma számol be arról, hogy miután Mária felkereste a jeruzsálemi Templomot, rokonához ment látogatóba. De vajon a hatodik hónapja (Lukács 1,36) várandós Erzsébet honnan értesülhetett arról, hogy Mária szintén már másállapotossá vált?
Erre nem kapunk itt választ, viszont Lukács mégiscsak fontos információkat közöl, ugyanis Erzsébet ekkor úgymond "eltelt Szentlélekkel", a korábbiakban pedig egy angyal az alábbit adta tudtára Máriának:
"A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni." (Lukács 1,35)
Máténál szintén találunk ezzel kapcsolatosan utalást:
"József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten." (Máté 1,20-21)
Biztosra vehető, hogy Máriának a jeruzsálemi Templom főpapjától kapott feladatát, a függöny elkészítését egy előre definiált napra kellett teljesítenie és eljuttatnia azt a Templomba. Ez a nap eltért a többitől, ugyanis ekkor a "Szentlélek", pontosabban kifejezve a Schemhamphoras kozmikus forrásai egyikének jelenléte volt kimutatható. Ezen a napon történt Jézus megfogamzása a Templomban, amire 9 éven keresztül készítette fel Zakariás pap (Erzsébet férje) Máriát. Miután ez megtörtént, Mária elment Erzsébetékhez, ahol rokona is "eltelt Szentlélekkel". Erzsébet a férjétől szerezhetett tehát tudomást a hozzájuk látogatóba érkezett Mária küldetéséről, amit Zakariás szervezett, felügyelt és tett lehetővé.
Az újszövetségi kanonizált könyvek rendszeresen az ószövetségi elképzelések beteljesedésének szükségességére ("ut adimpleatur scriptura"), feltétlen megvalósulására hívják fel a figyelmet (Máté 1,21-23; 2,15; 2,17-18; 4,14-16; 5,17-18; 8,16-17; 12,17-21; 13,14; 13,35; 21, 4-5; 26,56; 27,8-10; Márk 15,27-28; Lukács 1,1-4; 4,21; 18,31-33; 21,22; 22,36-37; Ap. Csel. 13,29; János 12,38; 17,12; 18,9; 18,32; 19,28; 19,30; 19,36; Rómaiakhoz írt levél 8,3-4)...
Az ősi asztrológia empirikus megfigyelései értelmében persze nem a fogamzás, hanem a születés pillanata van hatással a gyermek lelki adottságaira.
Ebben konszenzus van beavatott kabbalisták között is, amit jól szemléltetnek a lubavicsi rebbének, Menachem Mendel Schneerson (? - 1994) rabbinak, a Chábad Lubavics chászid messianisztikus mozgalom néhai vezetőjének alábbi gondolatai is:
"- De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? - kérdezte a Rebbe.- A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik - válaszolta meg saját kérdését. - És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre.
A lélek a születéskor hatol a testbe, s teremt ez által életet, önálló embert. A magzat természetesen működő aggyal, szívvel és tagokkal rendelkező, eleven szervezet. Mindazonáltal, bár eleven, csupán az anyaság része. Tartalmaz ugyan életet, de nem önálló, nem önmaga erejéből fenntartott életet.
Születésünk pillanata földi küldetésünk kezdete, amelynek lényege, hogy anyagi világunkat a lélek kifejeződési formájává, az Örökkévalótól eredő szellemiség hordozójává formáljuk.
A születés azonban nem pusztán az anyag egyik formájának másikká történő alakítása, hanem egy végtelenül titokzatos esemény, olyan folyamat, amelyben kézzelfoghatatlanból teremtünk valami csodálatosat. A technikai fejlettség bármilyen magas fokára jutottunk is, nem vagyunk képesek igazán felfogni a születés misztériumát." (forrás)
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2026-08-14 12:47:26]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 2. Elküldve:
2026-08-14 12:47:26 |
[18.] |
Nemrégiben arról adtak hírt vallásos források (1, 2, 3), hogy 2030-ban Izraelben Jézus megkeresztelkedésének 2000. évfordulójának megünneplésére készülnek. Mivel a véleményem szerint ez 2022-ben lett volna aktuális, ezért igyekszem ezt a továbbiakban kellőképpen megvilágítani.
|
| |
|
[válaszok erre: #3 #9]
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2026-08-14 12:46:50]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 1. Elküldve:
2026-08-14 12:46:50 |
[19.] |
Mint ismeretes, Dionysius Exiguus keresztény író, kronológus és római szerzetes I. János pápa kérésére hozta létre az alapjaiban hibás keresztény időszámítás. A célja ennek az kellett volna legyen, hogy Jézus születése korrekt időpontjának ismeretében determinálja és deklarálja az "Úr évét" (anno Domini-t - A. D.). Ehelyett viszont egy fals kronológiát kreált az által a keresztény világ számára, hogy Jézus világrajövetelét a. u. c. 754-re tette, amit azóta is előszeretettel alkalmaz a történelemtudomány még napjainkban is (Kr. e. = i. e.; Kr. u. = i. sz.)...
|
| |
|
[válaszok erre: #2]
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 35. Elküldve:
2026-08-14 11:25:47 |
[20.] |
30, A Templomosok -kihasználva felfedezésüket- kiváltságokat kaptak a pápától. Ez azonban nem nagyon tetszett egyes uralkodóknak...
|
| |
|
[válaszok erre: #36]
|
[előzmény: (34) Klaus Matefi, 2026-08-07 22:52:07]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 7. Elküldve:
2026-08-13 09:08:56 |
[21.] |
Az ószövetségi elképzelések betervezett Messiása Immánuel 1999.08.11-én, a héber naptár szerint Elul hónap újholdjakor (Rosh Chodesh Elul) jött a világra, egy olyan kozmikus esemény égisze alatt, amire már az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus (1503 - 1566) a XVI. században felhívta az utókor figyelmét ( Centuriák X. 72.). Ekkor ugyanis nem csak teljes napfogyatkozás volt látható, hanem a Nap-Hold konjukció a Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestekkel egy kozmikus keresztet alkotott a zodiákusban:
Immánuelnek a héber naptár szerinti 27. születésnapja alkalmából ismét teljes napfogyatkozás volt 2026.08.12-én, tegnap:
https://eclipse.gsfc.nasa.gov/OH/OH2026.html#SE2026Aug12T
Immánuel nyilvános fellépése a véleményem szerint 2032.06.08-ig meg fog történni, amikor az említett kozmikus keresztet felépítő égitestek, melyek egyúttal a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásainak alkotóelemei, ∼135 év elteltével ismét együtt fognak állni a zodiákusban:
Ezt megelőzően 1897.11.24-én volt ilyen konjunkció Jiddu Krishnamurti világrajövetelekor:
12 éves korában Krishnamurtit a felfedezője, a Skót Ritus 33. fokozatú szabadkőműves nagymestere, Charles Webster Leadbeater (1847 -1934) avatta be a Schemhamphoras következő kozmikus forrása létrejöttének napján, 1910.01.11-én:
|
| |
|
|
[előzmény: (4) Klaus Matefi, 2023-12-24 00:33:49]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 3. Elküldve:
2026-08-12 12:51:21 |
[22.] |
Az ószövetségi elképzelések Messiása Immánuel 1999.08.11-én, a héber naptár szerint Elul hónap újholdjakor (Rosh Chodesh Elul) jött a világra, egy olyan kozmikus esemény égisze alatt, amire már az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus (1503 - 1566) a XVI. században felhívta az utókor figyelmét ( Centuriák X. 72.). Ekkor ugyanis nem csak teljes napfogyatkozás volt látható, hanem a Nap-Hold konjukció a Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestekkel egy kozmikus keresztet alkotott a zodiákusban:
Immánuelnek a héber naptár szerinti 27. születésnapja alkalmából ismét teljes napfogyatkozás lesz 2026.08.12-én, azaz a mai napon:
https://eclipse.gsfc.nasa.gov/OH/OH2026.html#SE2026Aug12T
Immánuel nyilvános fellépése a véleményem szerint 2032.06.08-ig meg fog történni, amikor az említett kozmikus keresztet felépítő égitestek, melyek egyúttal a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásainak alkotóelemei, ∼135 év elteltével ismét együtt fognak állni a zodiákusban:
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2026-08-07 23:01:25]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 100. Elküldve:
2026-08-07 23:48:31 |
[23.] |
21 évvel ezelőtt nyitottam ezt a topikot, amit megpróbáltak minden lehetséges módszerrel tönkretenni...
Jézus valóban i.e. 8.02.10-én látta meg a napvilágot a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor:
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 3. Elküldve:
2026-08-07 23:33:38 |
[24.] |
A tudományos körök és az érdekeltek ignorálják ezt a tényt.
|
| |
|
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2025-04-01 00:10:08]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 233
|
| 14. Elküldve:
2026-08-07 23:27:46 |
[25.] |
Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus misztériuma értelmezhetetlen a Schemhamphoras figyelembevétele nélkül.
|
| |
|
| Haladó |
|
|
