Top news: Coco ma nasiért (ami jutalomfalat, nem a kutya) hajlandó volt pórázon közlekedni a "beindítás" nélkül is, azaz nem kellett finoman meghúzni, hogy induljon, egyszerűen csak lengetni a kaját. Persze eleinte pár lépésenként kapott egy-egy szemet, később csak méterenként egyet-egyet, de HALADUNK!
Majd levideózom. Most már úgy örül, ha megyek be érte (nem csak nekem, a gondozókat is szereti), hogy nem győz csóválni. Mondjuk a póráz láttán még mindig sztrájkol, de miután már kint van, egész szépen el lehet vele sétálgatni/kúszni.
A mai randi Marlenka - most már talán hívhatom őket így - leendő családjával még jobban sikerült, mint a tegnapi, mert mára a kisfiú is feloldódott, és Marlenkát immáron a saját kutyájaként kezeli (tegnap még csak messziről szerette, és alig-alig merte megsimogatni).
Elhozta a család a saját kutyájukat, Makit, aki egy tündérke, bár most érthető okokból be volt tojva egy kicsit, sok kutya, sok ember, plusz Marlenka, aki nem győzte játszani hívni őt, egyelőre kevesebb sikerrel.
Jövő héten költözik!
Most csak három darab értékelhetetlen képet csináltam, íme Maki, a kutyatárs:
és Marci az új kutyájával:
(nézzétek a profi pórázfogást, előtte magyaráztam, hogy ha biztosak akarunk lenni benne, akkor ráhurkol, majd a másik kézzel biztosít. Simán megcsinálta a kissrác!)
És hogy a jó hírek után lelombozzak mindenkit: Benikéék nem jöttek el, sőt, fel sem hívtak, hogy nem jönnek el. Igazából - és őszintén - valahol még örülök is, szerintem belátták, hogy Beni nekik túl nagy falat. Mert az.
Én Shazát és Lunát is ajánlottam nekik (PuLilit is), de nagyon szemellenzősen Benike kell nekik. Illetve az anyukának. Az apukának és értelemszerűen a kisfiúnak mindegy, csak kutya legyen.
A bentiséggel nincs gond.
Marlenkához ma egy nagyon szimpatikus család jött, egy hét éves kisfiúval, Marcival.
Sz.szentmikós, kertes ház, kinti-benti kutya lehet esetleg belőle, egy nyolc éves spániel keverék szuka mellett.
Az anyuka ízig-vérig kutyás, volt már nem egy problémás esettel is dolga (nem mintha Marlenka az lenne, csak azért említem, hogy van kutyás tapasztalat), volt nagytestű is, kistestű is a családban. Először nagypályáztunk, majd volt Ligetséta is, már most nagy a szerelem. Holnap újra jönnek. Egyelőre ennyit, majd örülünk, ha eljön az ideje, én mindenesetre bizakodó vagyok, minden azon múlik, hogy hogy fogadja a saját kutya Marlenka heves játékstílusát, és egyáltalán: Marlenkát.
Benibubuhoz is jött egy család, egy négy és fél éves kisfiúval, Beni nem fogadta túl jól a kissrácot, ugatta, félt tőle, az apukát szintúgy. Az anyukát fél tonna jutalomfalat után már kezdte elfogadni, tudta simogatni is, de kaja nélkül nix haverfelvétel...
Abban maradtunk, hogy ha vállalják a hosszú látogatási procedúrát (ami határozottan NEM két alkalom), akkor talán még lehet is belőle valami, de Beni addig a pillanatig nem költözhet, amíg azt nem látom, hogy feltétel nélkül elfogadja őket, mindhármukat, beleértve a kisfiút is, aki - bár pusztán úgy viselkedett, mint minden négy és fél éves gyerek - Benike számára egyelőre egy félelmetes lény egy idegen bolygóról.
Ők is holnap jönnek újra.
Ja, van egy benti cicájuk (benti=kertes házban laknak ők is), úgyhogy még attól is függ a dolog, hogy Beni cicakompatibilis-e, avagy sem.
Niki, ezt még nem tudod, nálunk szabály, hogy egy kutyanév csak egyszer szerepelhet, mert minden kutyánk egyedi. Ha már volt ilyen nevű eb nálunk, akkor könyörtelenül átkereszteljük!
Zsófi, ez most NEM ellened szól (Te is tudod ), de kifakadás következik:
Igen, neked ez a küldetésed, bakker, végül is életed úgysincs, legalábbis a hölgy szerint, Te ezért élsz... hogy a felelőtlen, nemtörődöm senkiházi szemétládák után szedd a xart (úgy is, mint megunt és kihajított almokat, vagy tinikutyákat, hogy lekönyörögd a láncról Jenőt, hogy Carmen babáját megpróbáld életben tartani, miközben Carment és Pityeszt úgyszintén magadhoz veszed, estébé, estébé. A felsorolásnak csak azért van vége, mert napestig írhatnám.
Elmegy a büdös pityába az, aki azt képzeli, hogy ez "hivatás", "munka", aki azt hiszi, nekünk "ez a dolgunk", hogy összeszedjük a felelőtlen szaporítók és állatkínzók melléktermékeit, hogy napi 8-9-10 óra munka után a komplett délutánt állatorvosi rendelőben töltsük egy "ötforintos menhelykutyával" ("de hát nem is a Te kutyád! Akkor meg minek csinálod?"), hogy utána naponta kezelhesd, gyógyszerezhesd, kötözhesd át a sebét, könyékig turkálva a vérben és a Betadine-ban, gyógytornára vihesd, etesd, szeresd, és végül, igen, másé legyen. Ja, és persze van családod, saját kutyáid, gyerekeid, párod, de hát rájuk már sajna bazira nincs semmi időd. És? Érdekel valakit? Hát a hölgyet biztosan nem, aki szerint ez a "küldetésed"...
Félreértés ne essék: ez qrvára nem a DOLGUNK. Sem a kötelezettségünk, sem a küldetésünk, sem a hivatásunk. Sőt, még csak nem is kötelező ezt csinálni. Ez pusztán egy olyan életforma, amibe, így vagy úgy, de belekényszerített a mádzsárországi állattartási kultúra (teljes hiánya).
És csinálod Te is, Zsófi, mert nagyon jól tudod, hogy rajtad kívül a bolt egy négyzetkilométeres körzetében mindenki vígan elnézte volna, hogy ott a kiskutya, és senki, de senki le sem xarta...
Freskó holnap megy UH-ra és röntgenre délután/este, köszönet a doktornőnek, hogy soron kívül beszuszakolta őt időpontra, és Teklának, aki nem kapott idegösszeomlást a gondolattól, hogy zárás után érünk csak vissza vele. Valamint Borinak, aki holnapra vállalta Fresi fuvarját!
A talált eb hazaszállítása után kiszaladtam ma a panzióba abban a két órában, amíg épp nem esett, mindenkivel minden rendben van. Niki is jött, segítséggel, első körben megkapták Benibubut és Freskót, aztán Nyuszit és Vilit vitték, én meg Lucussal sétáltam.
Történt némi kennel/szobavariálás is, Alex és Marlenka galléros mivolta és két tüzelő szuka (őket egybe kellett tenni, valamit minden más ivaros kant eltávolítani onnan) miatt Benike kikerült Freskóékhoz az első nagykennelbe, varratszedésig mindenképpen ott lesz, Alex és Marlenka pedig bekerült Coco-ékhoz, Benike helyére addig. Benit nem feszélyezi a történet különösebben, még akkor sem, ha egyrészt ott nincs mit szétszednie, csak a kutyaházakból a pokrócokat, és még akkor sem, ha az amúgy birkatürelmű Jencinek is az agyára megy néha , Benibubu nem fél semmitől és senkitől. Ha rászólnak a többiek, visszaugat nekik, és folytatja ott, ahol abbahagyta. FAZON!
Szóhoz sem jutottak... "Jennyke nem szokott ilyeneket csinálni..." keresték őt, de miután szakadt az eső, én már nem sétálgattam kint, hanem bevittem a lakásba hozzánk.
Amúgy ivartalanított, oltott, rendszeresen féreghajtott, Scalibor nyakörves, ápolt, kedves kutya, látszik, hogy foglalkoznak vele a maguk módján, és imádják. Kár, hogy nem sétáltatják, de még ez is jóval több, mint amire számítottam.
Nem szökött egyébként, hanem gazdiapu kiengedte, amíg a ház előtt kerti munkálkodott, Jenny elkorzózik a ház előtt, megy egy hosszt, majd hívásra bejön. Hát most nem jött.
Reg. chipes volt, a pojén, hogy két utcával lejjebb lakik, mégsem jelzett be a kis cukorka, amikor ott sétáltam vele, hogy izé...itt lakom.
(nem szokták sétáltatni, ezért nem ismertem meg)
A lényeg, hogy otthon van!
Köszönöm Győrffy Vikinek, hogy ideszáguldott a leolvasóval (sőt, KÉT leolvasóval, amiből az egyik nem jelzett, a másik szerencsére igen)
Elküldve:
2014-08-24 20:51:20
), beírom, nálam az oltásija.
), de kifakadás következik:
