Ellenőr úgy megy pórázon, mint aki világ életében ezt csinálta!
Coco sajnos ennek még a környékén sincsen. Most tölt a videó (tetű lassan), de azért én a "rövidesen a pórázképtelenség két szobra" című a mondatban a "rövidesen"-t "egyszer valamikor"-ra cserélném.
Tegnap mi (ill. a kutyák) is pancsoltunk, de csak a Ligetben, illetve kényszer-szocializációs, simiterápiás tanfolyás volt Benikével és Alex-szal, (na meg Lucával, de neki csak az kellett tanulnia, hogy ne kunyeráljon folyton, hanem legyen kedves sétálni is) ehhez köszönöm a segítséget Línó-gazdiéknak és Kittinek!
Peti hősiesen és roppant türelmesen "küzdött" Alexkával végig, aki élvezte is, meg nem is... magát a sétát nagyon, ha megálltunk, akkor kevésbé, mert oda kellett mennie valakihez (jobb híján: becsörlőztük a pórázzal), és kapott jutalomfalatot.
Olyan, mint egy modern Maugli, ha nincs vele ember, akkor teljesen kutya, jön, megy, intézkedik, szobatiszta, rendes, kedves, jókedvű, mindenkivel kijön, ha ember is van a környéken, akkor átváltozik betojivá, aki nem is felszabadult, nem is jókedvű, ááá, ő egy többszörösen bántalmazott, szeeegény kiskutya. De lebukott, mert a farkát egyszer sem húzta be maga alá. Ergó csak egy hisztis díva.
Benibubu már más tészta, miután agyonkarmolt és kivisította magát nekem, elindultunk, élvezte minden percét a sétának.
Mondjuk nem is ő lenne, ha a sok kutyából (összesen hat saját, plusz Alex és Luca) ne sikerült volna kiválasztania azt az egyet, aki hót ziher, hogy nem fog vele játszani. Igen, Benike Bütyköt választotta. Kapott egy vicsorgást cserébe, ezzel meg is beszélték a dolgot.
Érdekes, hogy a labda helyett a botot választotta játékként, valószínűleg a labda túl nagy volt neki, illetve a botot szét tudta forgácsolni, a lasztit nem, és hát kellett a sikerélmény.
Luca és Benike is többször megmártózott a pocsolyában, és hát bevallom őszintén, Benibubu simán megetetett, hogy ő egy félénk, ártatlan kiskutya, aki azt sem tudja, hogyan kell inni, így aztán kézből itattam szeegééény kiskutyát, mert biztosan menten szomjan hal. Kisvártatva láttam, hogy Benike teljesen magától odamegy a vízhez, teljesen magától iszik, majd jól bele is feküdt... ennyit erről (10 méteres kötéllel vittük ki, hogy legyen mozgástere, de nem nagyon használta ki, el sem lehet hagyni)
Betoltak egy vacsorányi jutalomfalatot, desszertnek egy-egy préselt bőr ropit (Beni hősiesen küzdött, meg is ette), majd visszamentünk, és Freskóval és Jencivel folytattuk a sétát. Ők már kevésbé voltak vízimanók, ellenben Jenci egy cukorka! Amíg kiérünk a Strázsából, úgy viselkedik, mint egy hiperaktív tank, négy lábbal kapaszkodik az emberbe, majd húúúz, majd megint felugrik, átölel, majd megint húúúz. Kiérve pedig átváltozik álomkutyává: gyönyörűen sétál pórázon, nem balhézik senkivel sem (sőt, be volt tojva, hogy a sajátok "lerohanták" megszagolni), és bújós, édes, kedves.
És ölbebaba. Leültünk a fűbe, Jenci azonnal pattant, és fúrta bele magát az ölünkbe, majd bele is feküdt, biztos, ami tuti.
Erről (is) képek majd este.
Négy és fél órát sétáltunk, én kipurcantam.
(ja, a többieket pedig a(z egyik) két 50 órás kislányunk, Ildikó és Anita vitték ki, több körben, nagyon ügyesek és lelkesek!)
Nagyon apró jelei vannak csak, hogy bátorodik, nyílik, tegnap pl. már a kutyaágyban nem fekve, hanem állva és csóválva (!!) fogadott. Természetesen az öröm csak addig tartott, amíg rá nem raktam a pórázt.
Kezdi megszokni, hogy itt kérem, kötelező séta van, tegnap volt először, hogy egy pillanatra a kíváncsiság legyőzte a póráztól való félelmét, és megállt, négy lábon (!), nem kushadt le rögtön, ahogy nem feszül a póráz. A tűzrakóhely körül "sétáltunk" (azért ez még csak idézőjelben séta), és a Népligetet bámulta, akkor felejtkezett el magáról egy pillanatra.
Lassan, nagyon-nagyon lassan, de haladunk. Szerintem.
Levideóztam, ahogy "sétál", kezdeti, összehasonlítási alapnak jó lesz.
Este felteszem.
Pedig jó lett volna, ha még a hétvégén jönnek, mert a következő szombat-vasárnap csak egy kis időre jutok ki, utána meg egy hét szabi. Akkor csak Lucát lehet majd látogatni, őt sem a panzióban.
Kata, Alexra még a mai napot kérem határidő-csúsztatásnak, lesznek róla képek, és megnézem, hogy viselkedik számára idegenekkel, annak fényében írom meg a jellemzését. Az a baj, hogy még nem nyílt ki, mert az emberek mellett nagyon nyunyi, így alig mutat magából valamit, azon kívül persze, hogy cuki.
Tegnap találkoztam vele, és annyira édes, hogy mellette nem kellene cukor a kávémba...
Ha épp nem rá figyelsz, vagy nem őt simogatod (mert alsó hangon még legalább hárman jönnek, hogy engem iiiis! Gyakorlatilag egy polip is kevés lenne), akkor finoman a szájába veszi a kezedet, az ujjaidat. De épp csak, szinte meg sem érzed... aztán elengedi, vár egy picit, ha nem veszed a lapot, akkor megint... Azt hittem, megzabálom.
Ma kint volt velem sétáltatni három gimis lány, akik az 50 óra közösségi szolgálatot végzik nálunk.
Két kört mentünk, Freskó, Nyuszi (ez utóbbi két kört sétált), Alex, Jenci és Beni sétáltak velünk.
Emese és Jenci:
Eszter és Freskó:
és Ildikó és Nyuszi, akik egyébként csütörtökön debütáltak a kutyasuliban, holnap lesz a második órájuk:
variációk csoportképre, avagy: "szedjétek össze a kutyáitokat!"
"Azaz, alakul, mint púpos gyerök a prés alatt!"
éééés íme!
Pedánsan, bal láb mellett!
Mindeközben Benibubu, ahogy a többieket bámulja mellőlem:
Ennyire kis felszabadult, boldog, ráncosfejű és ráncosszájú kis tündérke!
És egy pedálgép... úgy vágja le a fenekét ültetéskor, mint annak a rendje!
És a szeretete még mindig fáj, úgy nézek ki, mint aki egy falka macskával harcolt... (totálisan Bebára emlékeztet, Kata, ez valami specialitásod lehet, mert Bebu is, ha épp nem tudott elölről felugrani rád, hát megpróbálta oldalról és hátulról is )
(hozzáteszem: egyelőre Benike velem ilyen, akit sokadjára lát, a többi embertől elfogadja a kaját, de csak jópár perc nasiztatás után enged egy lájtos nyak-, vagy arcsimit. Pórázon, ha én ott vagyok, nem lehet vinni, verődik, mint hal a szárazon, és visít utánam...
Úgyhogy ma cucializációs tanfolyás volt, és mindhárom lánynak kiadtam ukázban, hogy tömjék a nasikat Benikébe (aki persze annyira nem fél, hogy ne vegye el tőlük ), és a sokadik után simogatásterápia volt, hogy szokja, hogy nem csak én nem bántok, senki sem bánt.)
Alex ugyanez, pepitában, borzasztó bizalmatlan az emberekkel, annyi különbséggel, hogy őt meg lehet fogni, de a simogatást egyelőre kötelezően letudandó feladatnak tekinti, nem érti, hogy ez miért is szükséges. De őt legalább bárki kiviheti most már pórázon, majd az UTÁN, hogy szerzek rá is egy félfojtót.
Úgyhogy ezúton is keresnék rettenthetetlen jelentkezőket arra, hogy alkalmanként, ha ott vannak a panzióban, mind Alexet, mind Benkikét kényszer-simogatásterápiában részesítse. A feladat: adagolni a kaját nekik, és időről időre megsimogatni.
Eszter, aki visszajáró önkéntesünk a gimiből, most elég hosszú időszakot hagyott ki, és csodálkozott, hogy Freskó hogy kinyílt, sőt, már tudja húzni is a pórázt. Hát igen, a kezdeti megrebbenő, félénk kiskutyából mára egy gazdiérett tünemény lett, úgyhogy tolongjatok, álomgazdik!
TR feneke: csak felületi, Zsuzsa kinyomta a bűzmirigyét, volt benne cucc, de nem attól volt a seb, húzkodhatta a fenekét a földön, attól dörzsölhette ki. (meg a rövid szőr).
Tényleg nagyon édes! És úgy smúzol, mint egy cica és egy kígyó keveréke... dörgölőzik, bújik, és az egyik kezednél még a feneke van, amit simogatsz, majd rád tekeredve a másik oldalon megjelenik a feje...
Mindjárt átküldöm e-mailben Sanyi számát! Igen, azóta volt már, de az egy rövidített séta volt, mert nem szólt előtte nekem, csak odament, és jött a kalapácsvető hölgyemény. Azért egy kör séta még belefért, Lucát vitte ki.
Szerintem nagyon jó áron vannak a cuccok!
És maximum egy hetet kell várni a szállításra (Németországból hozzák) , de volt, hogy három nap múlva kihozták.
Csak most terhes Coco-nak Benike, amíg beszokik az új helyére, de egyelőre - nem tudok másképp fogalmazni - kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Benivel játsszon, mert az új környezet miatt frusztrált, és - úgymond: nem ér rá Benikére. Aki ezt persze nem veszi észre.
(báááár, azt nem tudom, hogy mi zajlik akkor, ha nincs épp velük ember, bent a szobában )
Beni csak játékból harapdál, semmi extra, csak a kölyökkutyás attitűd, és azt sem mindig. Jelenleg ez a dolga, hogy kölök legyen, játsszon. Mondjuk ebbe nem tartozik bele feltétlenül a kutyapárna cafatokra tépése (ráadásul a saját párnájuk...), de hát istenem...
Elküldve:
2014-07-07 22:13:33
