A kövek a földön maradnak, nekem is kifejezetten tetszett a film.
Számomra a régi Star Wars filmek hangulatát hozta vissza, az egyszerű, kalandos, helyenként humoros, helyenként enyhén drámai fordulatokkal. A kimondhatatlan nevű főszereplőt is nagyon jó választásnak tartom, remekül hozta a figurát, anélkül, hogy Harrison Ford próbált volna lenni.
ASlyB-vel ellentétben én előbb láttam a filmet, és csak utána hallgattam meg a filmzene albumot, így elmondhatom, hogy engem a film alatt hallott zene fogott meg, mégpedig olyannyira, hogy a stáblista legvégéig a moziban maradtam zenét hallgatni, pedig ilyesmi már nagyon rég fordult elő velem.
Szóval mind filmként, mind zeneileg határozottan élveztem a Solót.
Ha Morriconéval szeretnél ismerkedni, nem kell szeretned a westernzenéket. Életműve elenyésző hányada westernzene csupán (bár szerintem azok szinte egytől egyik remekek), a többség dráma, de van ott vígjáték, krimi, horror, kalandfilm, romantikus mozi, sőt, még sci-fi is. Szóval van miből válogatni!
Nekem ő az abszolút kedvenc a filmzeneszerzők közt, akadnak olyan lemezei, ahol egyik fantasztikus téma követi a másikat vagy 10-12 tracken keresztül. Persze vannak monotematikus albumai is, és olyanok is, amik tényleg kihívást jelenthetnek a hallgató számára. De a legtöbb muzsikája szerintem zseniális, az meg külön csodálnivaló, hogy még a legfélresikerültebb filmekhez is elképesztő zenéket bírt alkotni (lásd: Vörös Szonja...)
Igen, regisztráltam már évekkel ezelőtt, de idén ez sem segített.
Én már egy ideje nyomon követtem a bécsi koncerteket, sajnálom is, hogy John Barryt kihagytam anno. Horner volt az, akinek a neve végre arra sarkallt, hogy megvegyem a koncertjegyeket. És mivel nagyszerű, feledhetetlen élmény volt, csak természetes, hogy két év múlva JNH-t nem hagyhattam ki.
Zimmer azért érdekelt volna különösen, mert szívesebben hallgatom a zenéit az eredetihez jobban közelítő szimfonikus hangszerelésben, mint a rockos hangszerelésű élő koncertjén. Érdekes egyébként, hogy az idei koncertet úgy hirdetik, mint a The World of Hans Zimmer koncertturné speciális állomását - aminek legtöbb zenei anyagát viszont tavaly év elején már hallhattuk Magyarországon is, magyar zenekarral, Lisa Gerrard közreműködésével.
Megjegyzem ezt az oldalt legközelebbre. Én kb. 3 órán át próbálkoztam Zimmerre, kétszer sikerült is jegyeket raknom a kosárba, de a fizetésig sosem engedett eljutni.
Eddig kétszer voltam a Hollywood in Vienna koncerteken, 2013-ban Horneren, és 2015-ben JNH-n. Mindkét alkalommal simán tudtam jegyet vásárolni; még a helyeket is én választhattam ki szép nyugodtan. Remélem, jövőre - bárki is jön - megoldják a szerverproblémákat.
Szerintem itt maga a hely renoméja is beleszól a jegyekbe, jegyárakba. Úgy láttam, még idegenvezetővel is be lehet járni a koncerttermet, szóval biztos, hogy régi és híres épületről van szó. Lehet, hogy ezért akad olyan néző, akit kevéssé zavar, ha nem látja konkrétan a zenekart, elég neki, ha csupán hallhatja ebben a patinás intézményben a zenét. Ez azonban nem én vagyok :)
Egyébként, ahogy nézem, nem valami nagy a nézőtér; kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt kél el az összes jegy.
Azt azért nem értem, hogy a programban szereplő pár tételből hogy jön ki a két óra műsoridő. Még ha a szünetet hozzászámolom, akkor sem értem a dolgot. Persze lehet, hogy nagyon hosszú szviteket készített az összes műből.
Csak kíváncsiságból: sikerült valakinek jegyet szerezni a Hollywood in Vienna idei Zimmer-koncertjére? Most először nem sikerült jegyet vennem, teljesen bekrepált a szerverük, nem bírta a terhelést. :(
Október 26-án Londonban John Williams vezényli a London Symphony Orchestrát. Szerintem ennél közelebb már nemigen láthatjuk élőben a Maestrót, szóval hajrá!
Ha esetleg valakit érdekel: eladó egy bontott, de vadonatúj Fantastic Beasts and Where to Find Them Deluxe Edition (2 CD) kiadás 4.500 Ft-ért. (+ postaköltség)
Hogy mennyi CD-t veszek egy hónapban, az sok mindentől függ (aktuális megjelenések, limitált-e egy kiadvány, vagy sokáig kapható, anyagi helyzetem, stb.) Van olyan hónap, hogy éppen egy lemezt sem veszek, de van olyan is, hogy 5-6 lemez is befut.
Évente egyszer-kétszer én is szelektálok a gyűjteményemből, de egyre kevesebb olyan lemez maradt, amit még eladnék. Ha csak lehet, vásárlás előtt azért igyekszem valamilyen szinten benyomást szerezni az új zenékről, ha más nem, legalább soundclipek formájában, bár ez utóbbiakban annyira nem bízom, főleg, ha csak 30 mp-esek. A már ismert zenékkel, vagy a filmek alatt hallott zenékkel azért könnyebb a helyzet némileg.
Zenét hallgatni hála Istennek van időm, nekem inkább a türelmem fogyatkozott meg, épp ezért a bővített kiadványok közül csak ritkán vásárolok. Általában 40-50 perc az, amíg igazán, koncentráltan oda tudok figyelni egy-egy albumra. Az ennél hosszabb lemezeket nem ritka, hogy nem egyszerre hallgatom végig.
Néha jó elővenni egy-egy régi kedvencet, vagy valami olyant, amit már nagyon régen hallgattam - nem egyszer nagyon kellemes (újra)felfedezések ezek!
A JNH koncert szerintem fantasztikus volt. Nekem a válogatás is tetszett; no persze én is tudtam volna még egy-pár hiányzó tételt a műsorba zsúfolni mások rovására, de összességében remek összeállítás volt. A bejátszások alatt néhol hallható dialógusokkal viszont nem tudtam megbarátkozni, számomra elég lett volna csak a kép, sőt, igazából vetítés nélkül is abszolút élveztem volna a koncertet.
Mivel én pont az ilyen "konzervatív" koncerteket szeretem, ezért a rockosított Zimmer koncertnél sokkal jobban tetszett.
Egyedül a helyszín miatt az ilyen koncertekhez méltó ünnepélyességet hiányoltam, ilyen szempontból a 2015-ös bécsi koncert jobb volt. Itt viszont bő másfél órával több muzsikát hallhattunk JNH-tól, szóval ez azért kárpótolt a helyszín hiányosságaiért.
Ami viszont nagyon kiábrándító volt, az a közönség. A kifejezett kérés ellenére folyton villogtak a telefonok, készültek a felvételek, néhányan mögöttem elég hangosan kommentálták az előadás közben az épp játszott tételeket, és én a rendezők helyében a késve érkezőket szigorúan csak a szünetben engedném be, mert egyrészt zavaró, másrészt tiszteletlenség, amikor az egyes tételek között jönnek-mennek - nem kis számban! - a nézők. És a koncert végén csak akkor nyitnék ajtót, ha már a ráadás is lement, mert az is bosszantó volt, hogy még javában zajlik a taps, jönnek vissza a zenészek és JNH a színpadra, közben a nézők minimum 40%-a távozik a teremből. Kiábrándító.
Köszi a beszámolót, irigyellek, hogy ott lehettél! A fotók és dedikációk meg már csak a hab a tortán. (Nekem még sosem sikerült egy dedikációt sem szereznem, pedig jónéhány koncerten vettem már részt...)
Nagyon remélem, hogy a bécsi Hollywood in Vienna gála következő vendége Giacchino lesz. Már ideje volna!
Ez a limitált kiadás 2049 példányban érdekes. Kíváncsi vagyok, lesz-e egylemezes kiadás is korlátlan példányszámban, vagy csak ez a limitált verzió lesz kapható. És vajon csak itt lesz kapható, vagy a későbbiekben más online boltokban is?
A Dunkirkre én is kíváncsi vagyok. nagyon ellentétes kritikák jelennek meg róla. Ami engem illet, szerintem albumként élvezetesebb, mint a film alatt, még ha nem is nevezhető könnyen hallgatható, dallamos műnek. Azzal, hogy a film alatt csak darabokban hallható zenékből szviteket fűztek össze, sokkal barátibbá tették az élményt. A moziban néhol kifejezetten idegesített a zene, lemezen hallgatva viszont egyáltalán nem.
Elküldve:
2018-10-02 16:27:40
