| Találatok száma: 39 üzenet |
|
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
2536.  Elküldve:
2011-01-08 17:15:35 |
[1.] |
Köszönjük szépen. 
|
| |
|
|
[előzmény: (2535) acsab, 2011-01-08 14:09:12]
|
|
Zöldfülű  |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2070. Elküldve:
2011-01-08 17:14:21 |
[2.] |
Köszönjük az érdeklődést és az aggódást
A testvéreméknél volt egy ismerősük, neki is mondták, hogy elveszett a Guba. Amikor ment haza tőlük, látott egy kutyát ott kóborolni, felhívta a testvéreméket, hátha ő az, közben csalogatta magához. Majd odaért a testvérem, ő fogta meg, de meg is kapta egy kicsit. A hóna alatt vitte haza :D. Majd mentem érte és hoztam haza. :) Nem egészen abban az irányban volt, amerre elindult, arra pont nem is kerestem. Nagyon szerencsés véletlen, hogy meglett. Jó pár forgalmas úton kellett átkelnie, ahhoz, hogy odajusson. Szerencse, hogy nem gázolták el.
Semmi baja nem lett, szerintem lelkileg sem viselte meg, csak engem. :(
Azt szeretném még tudni, hogy a chip-et lehet-e utólag regisztráltatni valahol?
|
| |
|
[válaszok erre: #2071 #2072]
|
[előzmény: (2069) Lolo1, 2011-01-08 16:28:59]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 3104. Elküldve:
2011-01-08 10:21:48 |
[3.] |
Gubát megtalálták, már hazahoztam :)
|
| |
|
|
[előzmény: (3098) gubapumi, 2011-01-06 16:08:19]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2066. Elküldve:
2011-01-08 10:03:43 |
[4.] |
Guba előkerült! :) Már itthon alszik :D Bele sem akarok gondolni, hogy merre kóborolt, mennyi forgalmas úton kelt át....
|
| |
|
[válaszok erre: #2067 #2068]
|
[előzmény: (2065) Lolo1, 2011-01-07 19:53:42]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2534. Elküldve:
2011-01-08 09:53:46 |
[5.] |
Szia!
Köszi szépen. :)
Megtalálták a Gubát :) a testvéremék környékén kóborolt, egy ismerősük felismerte szólt a testvéremnek, aki hazavitte hozzájuk. Utána mentem érte, már itthon van. :)
|
| |
|
[válaszok erre: #2535 #2537 #2544]
|
[előzmény: (2533) Apró, 2011-01-07 21:33:57]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2063. Elküldve:
2011-01-06 20:24:02 |
[6.] |
Székesfehérváron, a Huba utcából tűnt el, elvileg a szomszéd azt látta, hogy a Kisteleki úton szalad a Géza utca irányába. Ez volt kb. délben, azóta bárhol lehet már :( én negyed négykor értem haza, azóta kerestem 3 órát kb. folyamatosan, utána meg kinézek.
Tenyésztőtől vettem, de a chipet én rakattam be, elvileg az állatorvos ígérte hogy regisztrálja...
A menhely volt az első, amit hívtam.
Nem tudom, hogy befogható-e, erőszakkal biztos nem, kajával gondolom igen. Barátságos általában, de nem tudom, hogy most megijedt valamitől és azért nem jön haza, vagy elütötték, vagy csak csavarog? Nagyon aggódok érte, de fogalmam sincs hogy merre keressem, és hogy egyáltalán hazajön-e, hazatalál-e? :(
|
| |
|
[válaszok erre: #2064 #2065]
|
[előzmény: (2062) Kondacsipkedő, 2011-01-06 19:42:02]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2061. Elküldve:
2011-01-06 18:52:20 |
[7.] |
Nem tudom,hogy regisztrált-e a chipje, ez a száma: 348098100077951
Fotót nem tudok feltenni sajnos, gyapjas téli bundája van, nyakörv nem volt rajta, otthonról ment el ma dél körül, én nem voltam otthon sajnos.
A szomszédom látta, azt mondta ott kevergett a környéken, ment mindenki után, utána is, de ő félt tőle. Azután látta egy irányban elmenni, és ennyi. kerestem 3 órán keresztül, most már sötét van semmit nem látok, majd holnap folytatom. Remélem nem ütötte el egy autó. :(
|
| |
|
[válaszok erre: #2062]
|
[előzmény: (2060) Kondacsipkedő, 2011-01-06 18:40:03]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 37538. Elküldve:
2011-01-06 16:46:13 |
[8.] |
Elveszett Székesfehérváron a négy éves sötétszürke, kan pumim. A neve: Guba. Van chip azonosítója.
Aki látta, vagy hallott felőle a 06/30- 658 44 15-ös számon értesítsen.
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 3098. Elküldve:
2011-01-06 16:08:19 |
[9.] |
Elveszett Székesfehérváron a négy éves sötétszürke, kan pumim. A neve: Guba. Van chip azonosítója.
Aki látta, vagy hallott felőle a 06/30- 658 44 15-ös számon értesítsen.
|
| |
|
[válaszok erre: #3104]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2532. Elküldve:
2011-01-06 16:07:39 |
[10.] |
Elveszett Székesfehérváron a négy éves sötétszürke, kan pumim. A neve: Guba. Van chip azonosítója.
Aki látta, vagy hallott felőle a 06/30- 658 44 15-ös számon értesítsen.
|
| |
|
[válaszok erre: #2533]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 2059. Elküldve:
2011-01-06 16:06:28 |
[11.] |
Elveszett Székesfehérváron a négy éves sötétszürke, kan pumim. A neve: Guba. Van chip azonosítója.
Aki látta, vagy hallott felőle a 06/30- 658 44 15-ös számon értesítsen.
|
| |
|
[válaszok erre: #2060]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 26. Elküldve:
2009-04-13 13:01:56 |
[12.] |
Móricz Zsigmond: Misike
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Kicsike volt nagyon. Senki se hitte volna, mi lesz majd belőle! Erős se volt, szép se volt, fürge se volt. Nem tudott átugrálni a kerítésen, nem győzte le birkózásban, akit elől-utol talált; nem dobálta meg kővel a kutyákat; nem nyűtte el csudálatosan rövid idő alatt a ruháját - szóval semmit se tett olyat, amit dicsőségnek tartanak a gyerekek.
Misike volt a neve.
Nagyon szép helyen laktak, a Darabos utcában. Fehér a házuk, virág nyílik a kertben, begyes galamb turbékol az eresz alatt s a háztetőn. Az udvar nagy volt, olyan nagy, hogy Misike egy egész országnak képzelte. És eben az országban ő volt az úr. Neki engedelmeskedett az egész világ: a csibék, a tyúkok, a pulykák meg a Tisza, a szép fehér szőrű komondor.
Misike olyan hatalmasnak érezte magát, mikor körülnézett az udvaron, mint egy király, mégpedig nem is holmi dibdáb földi király, hanem egyenesen fényes Meseország leghatalmasabb fejedelme.
Hiszen nagyfiú volt már Misike. Ötesztendős lesz őszön. Tele volt már az ő kis koponyája rengeteg tudománnyal. Sokat mesélt neki az édesapja Árpád fejedelemről, Hunyadi Jánosról, a török háborúról, meg a nagyvilágról, meg az égi csillagokról. Az édesanyja pedig Vörösország, Fekete- és Fehérország királyairól; bolondos Jancsiról, a hétfejű sárkányról.
Szóval Misike nagyúr volt és hatalmas. Nem cserélt volna senkivel a világon.
- Ugyan, ugyan, te kis kópé, mivel tudsz úgy eljátszogatni egyes-egyedül? - kérdezte tőle az édesapja egyszer.
Misinek úgy csillogott szép nagy dióbarna szeme, mint a karbunkulus.
- Misi a Meseország királya! - felelte rá.
- Hol van a Meseország, gyönyörűm?
- Itt van! - kiáltott Misike, és büszkén rámutatott kiterjesztett két kezével az udvarra.
- Ejnye, ejnye, hogy én nem is tudtam. Mutasd meg ezt a szépséges Meseországot apádnak, kisfiam!
Misi habozva állott meg. Kis szíve megrebbent. Attól félt, hogy édesapja nagy ember létére nem fogja megérteni az ő kis birodalmát, és nevetni fog a gyermekségen.
Az apja kitalálta gondolatát, és biztatta Misikét:
- Látod, kisfiam, én járatlan vagyok ebben az országban. Restellem, de hiába, nem találok el kalauz nélkül még csak a szép Meseország fővárosába se.
Misike nagyot kacagott.
- Pedig az ide is látszik. Ott van!
- Hol?
- Ott, ott!
- Nem látom.
- Tessék jönni! Itt van, la!
Az apa mosolyogva nézte az udvar sarkában csomóba rakott vályogot, amelyből egy kis kamrát akart építeni már a tavaszon, de sok ügye-baja miatt az őszre hagyta az építkezést. Misike szaporán felkapaszkodott a vályoggúla tetejére, és csillogó szemmel nézett le.
- Itt van Budavára! Ide jöjjön a török, ha van kurázsija!
Egyszerre csak egyet gondolt.
- Mindjárt megmutatom, hogy kell legyőzni az ostromló sereget.
- No, arra kíváncsi vagyok! - mondta apja. Csakugyan kíváncsian nézett körül, és nem tudta elképzelni, honnan kerül elő a török sereg.
Pedig nagyon egyszerű volt a dolog. Misi nagyot kiáltott:
- Tisza!
A fehér szőrű lompos komondor felugrott fekhelyéről a tornácon, megrázta magát, s hosszú, vérpiros nyelvét oldalra kicsapva hófehér fogai közt, viháncolva szaladt elő. Olyan bolondosan, hogy nevetett rajta a Misike apja is. De maga a Tisza is kacagott. Látszott rajta, hogy tetszik neki a játék. Misike nagy hangon lekiáltott:
- Hallod-e, te kutya török! Rajta, most ostromold meg a várat, ha nem félted a bőrödet! Rajta hát, ha van becsület abban a lompos szívedben! Hajhó! Hopp! Rajta! Rajta! Rajta! Éljen a haza!
A Tisza kacagva ugatott, és elkezdett felugrálni a vályograkásra. Misike a kardjával, e csinosan megfaragott zsindellyel hősiesen csapkodott feléje. A Tisza kutya nagyon jól tudta már a kutya török szerepét, és minden oldalról megpróbálta, hogy lehetne feljutni a rémségesen magas vár fokára. De nem sikerült sehogy se. Misike, a vitéz magyar csúfosan legyőzte az óriási török sereget.
Végre aztán Misike kiadta a napiparancsot:
- Hallod-e, te török kutya? Ha rögtön el nem hordod magad Budavára alól, összevissza szabdalom a hitvány bundádat.
A Tisza mélységesen átérezte óriási vereségét, és lesunyt fővel elkotródott Budavára alól.
Misike még egyszer elkurjantotta magát:
- Éljen a magyar haza!
Ezzel vége volt a háborúnak.
Misikét az édesapja ölben kapta le Budavár fokáról, és összecsókolta.
- Drága kis vitézem, én is szeretnék veled együtt harcolni, szinte sajnálom, hogy már ilyen nagy vagyok... Na, most mutogasd meg az országodat!
Misike leszállott apja öléből, és sorba vezette őt az udvaron.
- Itt a kacsalábon forgó vár - mutatott rá egy lefordított vizesdézsára. - Itt van elrejtve az elrabolt királykisasszony.
- Ejnye, de szeretném látni azt a királykisasszonyt!
- Jaj, azt nem lehet, azért mert meg kell küzdeni előbb a hétfejű sárkánnyal. Megküzdjek?
- Meg ám!
- Tisza! - kiáltott újra Misike.
A Tisza nagyot vakkantott. Misike elszörnyülködve kiáltott rá. A gaz kutya föltelepedett Budavár ormára.
- Nem takarodsz onnan? Haszontalan tolvaj, rongyos! - lármázott rá Misike, s a Tisza úgy leugrott, hogy majd a nyaka tört ki.
- Na megállj, kapsz most! Gyere ide! Gyere csak ide!
A kutya úgy lapult a lábához, mint aki tudja, hogy nagyon bűnös.
- Hallod-e, te hétfejű sárkány - beszélt hozzá Misike értelmesen. - Én most mind a hét fejedet levágom büntetésből, ha a királykisasszonyt ki nem adod.
A kutya felugrott a dézsa tetejére, azaz a kacsalábon forgó várba, s harcias állásba helyezkedett. És megkezdődött a rémes viadal. Rengett a föld, és megállott a nap bámulni a csodát, hogy a juhászbojtár hogy győzte le a hétfejű sárkányt.
Végre is kereket oldott a sárkány, és Misi vitéz kihozta a kacsalábon forgó várból a szépséges királykisasszonyt, akit közönséges ember egy ócska szalmacsutaknak nézett.
Így vezette végig az édesapját Misike az udvaron. Minden saroknak, minden fának, minden apróságnak megvolt a maga jelentése. Itt a tündérek tava volt - a kacsafürdőnél. Ott a francia császár nyaralója - a málnabokornál, Fehérország a kútnál volt, Vörösország a vályúnál, Feketeország a víztartó hordónál.
Soká, soká tartott, míg végre bejárták az udvart, amelyről kiderült, hogy rengeteg nagy birodalom. Olyan, mint a föld kereksége. Országok, tengerek, földrészek férnek el rajta. Mert ott volt a Vörös-tenger is, ott volt Amerika is meg az Északi-sark is.
Mikor visszatértek a körútról, az apa bámulva nézett vissza. Elcsodálkozott azon az óriási képzeleten, amivel a csöpp kis gyermek megelevenítette a semmiséget. A kóró, a seprű, a kisbalta, mind-m ind élőlénnyé változott. Nem volt olyan tárgy, hogy lelket ne varázsolt volna bele a kis Misi képzelete.
Valami csudálatos varázs fogta el őt is, és újra meg újra összecsókolta kisfiát.
Nem messze a háztól ott emelkedett az öreg kollégium; háromezer diák nyüzsgéséből ide is elhallott valami zúgás, mint a méhes zsivaja. Az apa képzelete megnyílt, elgondolta, mi lesz ebből a csöppnyi lélekből, ha abba a melegágyba bekerül, ha ott nő a tudományok napjától, esőjétől növelve nagy, terebélyes szellemmé...
- Hát ti mit csináltatok? Hol jártatok a nagyvilágban? - kérdezte az édesanyja, mikor beléptek a konyhába.
- Lelkem - felelt az apa, megsimogatva a kisfiú arcát -, felfedezőúton voltunk. Tudod, hol jártam? Egy új világban, amelyiknek a te fiad a Kolombus Kristófja. Más világ ez, szebb, mint a mi világunk, ott minden szép, minden jó, minden úgy megy, mint a karikacsapás. Boldog, aki benne él...
A szép barnapiros asszony összecsókolta édes kisfiát, kinek ki volt pirosodva arca a belső tűztől. Boldog volt az anya, és büszke.
- Édes - szólt az apa -, tudod, mi ez a fiú már most is?
- Mi?
- Költő. A legkedvesebb kis poéta, akit valaha képzelődni hallottam... Édes, édes kis bogaram, ha az Isten éltet, ne búsulj, gyönyörködni fog a magyar Csokonai Vitéz Mihály lelkéből lelkedzett mesékben.
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 9462. Elküldve:
2009-04-12 23:11:35 |
[13.] |
Szia! 
Nem raksz fel képet Csengéről? Rég láttuk. 
|
| |
|
|
[előzmény: (9460) kakuto, 2009-04-12 23:02:04]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 14. Elküldve:
2008-12-28 17:08:11 |
[15.] |
JÓKAI MÓR: NÉVTELEN VÁR
...La Barbe Hector kozák ruhát viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt a franciáknál: az orosz szövetségnél fogva), s az oldalán egy nagy bőriszákot hordott, aminek egészen domború volt az oldala.
- Nem rossz bor! - mondá a jövevény, kihörpintve De Fervlans poharából az aranyszínű rusztit. - Megyek Párizsba. A császár küld gyorspostával. Hát te mit izensz haza?
- Gratulálok a misszióhoz! Hanem átkozott egyenes utat választottál, ha Schönbrunnból Párizsnak útbaejthetted Nezsidert.
- Oka van annak. A császár levelet küld Joséphine-nek.
- Szerelmes levelet?
- Azt nem tudom.
- Add ide, majd mindjárt meglátjuk.
Napóleon nem szokta a leveleit borítékba tenni, csak összehajtotta és lepecsételte.
De Fervlans aztán már tudta a módját, hogyan kell egy ilyen levelet gömbölyűre összenyomni, s a nyíláson át a tartalmat kikukucskálni.
- Rettenetes írás!
...
- Igen, de a mellé csatolt ajándék üti helyre a gyöngédség mérlegét: a császár egy kutyát küld Joséphine-nek.
- Kutyát? Hát nem elég még neki a két hírhedt carlin?
- Megdöglött mind a kettő.
...
- Joséphine vigasztalhatatlan is volt is miattuk. Egyszerre haltak meg, mint hűséges házaspár. A császár most aztán vigasztalásul küld neki egy új kutyakölyköt, ami most a legújabb divatcikk Párizsban.
Fogtam is már egy gyönyörű példányt ebből a szaloncikkből, ami közirigységet fog fölkelteni odahaza.
Azzal kihúzta a bőrtarisznyájából azt a tárgyat, amitől annak a horpaszai úgy felduzzadtak, s letette az asztal közepére.
Egy hatalmas magyar juhász komondorkölyök volt az, szép, bozontos, fehérszőrű, mely, amint az asztalra ki lett téve, rögtön elkezdte a hátulsó lábaival a füle tövét vakargatni, s aztán szétvetette a négy lábát, s bátran megugatta az egész úri társaságot.
- Hisz ez a chien de Vienne magyar juhászkutya - mondta De Fervlans -, ami időjártával akkorára meg fog nőni, hogy a császárné lovagolhat rajta.
- Mire ez a kutya olyan nagyra megnő, akkor már Joséphine nem lesz császárné.
...
Ez ugyan nem szépirodalom, de talán érdekes lehet. Winkler Róbert: Kutyaszorító
KOMONDOR: több mint testőr
Az ősi szittya brutalitás talán utolsó maradványa. Mint minden pásztorkodásra hajlamos nép, a magyar is kitenyésztette a maga nyájőrzőjét, ami a jóval kisebb termetű terelőkutyákkal ellentétben inkább testőri feladatokat látott el a csorda mellett.
A komondor talán még keményebb fickó, mint közeli rokona, a valamelyest rendezettebb küllemű délorosz juhász. A farkasokat legjobban vacsorára szereti, vezérelve a klasszikus népi bölcsesség adaptációja: egy farkas nem farkas, két farkas fél farkas és így tovább, szigorúan az exponencialitás irányában. Ha a komondor mind a hatvan kilójával támadásba lendül, inkább bölcsnek, mint gyávának kell neveznünk a futásban menedéket kereső ordast. Az irtózatos erejű harapás, az acélos izomzat és az erőteljes csontozat mellett subaszőnyegszerű, energiapajzs hatékonyságú szőre teszi harapásállóvá.
A farkasok kiírtása után a komondor nem maradt munka nélkül, a magányos tanyákat védte a jófej haramiáktól. Nagy területek őrzésére mindmáig az egyik legmegfelelőbb kutya, ha szabadon kószálhat a zónában, Winnettou legyen a talpán, aki ki tudja játszani éberségét. A komondor túl intelligens ahhoz, hogy láncra verjék. Megszokta, hogy jön, megy, intézkedik, így a tétlenséget ugyanúgy megsínyli, akár a legtöbb kreatív lény. Láncon nem tud kibontakozni, személyiségtorzulásai hamar kiütköznek, agresszív lesz és alattomos, a legváratlanabb pillanatokban próbál harapni, de az már nem ő.
A nyolcvanas évek elején egyszer hazafelé tartottam egy buliról, és mivel rövidíteni akartam az úton, szovjet versenybringám nyergében hasítva az éji szellőt, eltévedtem egy kertvárosi részen. A közvilágítás nem vetett túl jó fényt a helyi tanácsra, ám azt ki lehetett venni a sötétben, hogy az egyik kerítés mögött bömbölő fehéres derengés egy komondor. Hálásan gondoltam a kerítés építőjére, ám ahogy eszembe jutott, mi lenne, ha kiugrana a kutya, megmutatkozott a komondorok telepatikus képessége. Kiugrott. Én tökéletesen megértettem az ő szempontjait, unalmas egy garnizon ez a félreeső telek, kevés a meló, ő meg szeret dolgozni. Beletapostam hát a pedálba, ám az éppen a felső holtponton volt, a nagy igyekezettől hátrafelé nyomtam, így az ismeretlen szovjet konstruktőr műve a Halley-üstökös sebességével vágódott bele bal sípcsontomba. Láttam már szerencsésebb repülőrajtot is, mitagadás. De Zénón megsejthetett valamit: papírforma szerint én voltam a teknősbéka, a kutya pedig a gyors lábú Akhilleusz, mégsem ért utol. Gondolom, hazasétált, és visszaugrott a kerítésen át. Én pedig kimostam a vért igényes Kaszuccsi-farmeremből, és azóta is hálás szívvel gondolok a komondor disztingvált intelligenciájára. Egy pitbull megölt volna.
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 13. Elküldve:
2008-12-20 11:40:18 |
[16.] |
FEKETE ISTVÁN: VUK
...A két róka szeme a házon volt, és megdermedtek egy pillanatra, mert kinyílt az ajtó, és nagy világosság csapott ki az udvarra.
Ott állt a Simabőrű. A világosságot kezében tartotta és kikiáltott:
- Finánc! Borzas! - és füttyentett.
A két róka remegve várta, mi lesz.
A füttyre előrohantak a kutyák, és farkcsóválva ugrálták körül az embert, aki megsimogatta a fejüket.
- Undorító! - mondta Karak. - A lábait nyalják...
- Gyertek be ebben a ronda időben - mondta az ember, és a kutyák megrázták magukat, hogy a vizet ne vigyék be az ember szobájába. Jól nevelt kutyák voltak.
Ekkor még egy kutya tűnt fel a világosságban. Nagy, fehér komondor volt. Farkát csóválgatta ez is, de fejét szomorúan lehajtotta, mert az ember rámordult:
- Hát a házat ki őrzi? Takarodj! - és megfenyegette.
Az öreg komondor eloldalgott, és sajnálta, hogy hízelgéssel nem vitte annyira, mint a többiek. Ő csak egyszerű, falusi komondor volt, aki őrizte a házat, mint az apja, odaadta volna életét is gazdájáért, de kezet nyalni nem tanult meg.
...
Kurra ekkor már az erdei ház kerítésénél loholt, és fogcsikorgatva préselte be magát azon a kis nyíláson, amelyen a rókák nemrégen kijöttek. Pattogva tört a kerítés. Erre már felébredt az öreg komondor is, és jó álmából felverve, iszonyú méreggel ugrott neki Kurrának.
- Mit akarsz itt, mit keresel itt? - üvöltötte, és tépte Kurrát, akiben gyűlölte a farkast.
- Ne marj, te veszett barom! - ordította Kurra. - Karakot keresem, a rókát, aki itt van valahol - és visszaharapta a komondort, de még mindig be volt szorulva a kerítés közé.
A vadász felült ágyában. Megismerte, hogy idegen kutya ugat az udvarban. Talán veszett is. Kabátot rántott magára, puskát a kézbe, és óvatosan kisurrant az ajtón. Finánc, a vizsla is ki akart menni, de azt visszaparancsolta:
- Meg akarsz te is veszni?
Künn nagy volt a zenebona.
Kurra már kiszabadította magát, és - mert gyorsabb volt - tépte a komondort, ahol érte. Forgott a két kutya, mint a forgószél.
A vadász már felemelte puskáját, és most csak azt várta, hogy az idegen kutya forduljon feléje.
És ekkor Kurra úgy érezte, hogy összedűlt a világ. Nagy világosság rebbent fel előtte, utána tompa, nagy sötétség. A durranást már alig hallotta. És Kurrának már nem fájt semmi...
Amikor a vadász jobban megnézte a kimúlt kutyát, megvakarta a fejét:
- A Ponciusát ennek a dögnek! Hiszen ez a jegyző úr farkaskutyája! Nem volt ez veszett, csak kujtorgott a bestia. Ugye, Basa, öreg kutyám? - és megsimogatta a komondor fejét, ki egyszerre elfelejtette az esti gorombaságot, és hálásan csóválta a farkát. - Most aztán eláshatom ezt a dögöt - mérgelődött a vadász -, mert... Isten ments, hogy a jegyző úr megtudja az esetet. No hiszen! Majd ha keresik, ő fogja legjobban sajnálni: az a drága szép kutya elveszett? Ejnye, ejnye, de kár érte! Biztosan a cigányok lopták el. Itt csavarognak, de hát hiába szól a csendőr uraknak...
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 12. Elküldve:
2008-12-20 10:52:44 |
[17.] |
Juhász Gyula:Az utolsó
Mint nyáj után a nyári est porában,
Míg vén harang üzen az ó toronyból,
Úgy baktat andalgó versek nyomában
Ez az utolsó, elfáradt komondor.
A nyáj betér a kiskapuk során,
Meleg szívek fogadják simogatva,
A hűvös éjben a szegény, sovány,
Beteg komondor szűköl csak. Siratja
A verőfényes delelő csodáit,
A délibábot, a nagy égi mester
Tündéri várát szivárványszinekkel.
Mindent, mi szép volt, boldog és derüs.
A nyáj pihen. A komondor ezüst
Tetők alatt az éjben mire vár itt?
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 11. Elküldve:
2008-12-20 10:49:44 |
[18.] |
Juhászkutya
A bükkön nyugtalan szajkó rikolt,
a martokon vereslik az eper.
Az út mellett, az epres fű között,
egy fehér bundás nyájőrző hever.
Autó jött s benne meglobbant a vér,
a vad, szemfog-villantó akarat:
mit keres ez a rém a havason?
A harc rövid volt. Holtan ott maradt.
Kakukkszó száll a vízzúgáson át,
idekongat egy kolompos tehén,
liheg a gyík egy napfoltos kövön,
arany légy jár a holt állat szemén.
A legelőn a turma messze jár,
árnyékot nőtet már a délután.
Szenes ember jő, ránéz, megy tovább,
ki tűnődnék egy elnémult kutyán?
De mikor minden juh kosárba tér
s rémrejtő éjjé nő az esthomály,
s hallgat a mindig-éber strázsa-szó,
összébb húzódva megborzong a nyáj.
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 9. Elküldve:
2008-12-13 15:59:32 |
[19.] |
"Mocskos" tudománya
Reggeli után, amint ültünk az eperfa alatt, azt mondja az apám:
- Az a Mocskos - ott a szekér alatt, - megint nagyon nyalja a száját. Fogadni mernék, hajnalban megint nyulat fogott...
Mocskos a legvénebb komondorunk volt; több huncutsággal körítve, mint egy szilenciumozott zugprókátor.
- Menj csak oda, - mondja az apám, - de csak úgy oldalazva, mert ha egyenest mégy, elszalad és nézd meg a száját...
Odamegyek, s menet közben félszemmel ránézek; hát csupa vér meg nyúlszőr a pofája.
- Én nem értem ezt a dögöt, -mondja az apám, - hogy képes ez megfogni a nyulat. Öreg is, kövér is; talán egy gyerekkel se tudna versenyt futni...
Aztán hozzánk fordult:
- Gyerekek, aki meglesi, hogy, hogy manőverez ez a vén dög a nyúllal, annak húsz ezüst pengő krajcár üti a markát!
Erre nagy izgalom támadt. Mind a hárman lelkendezve beszéltünk és járt a kezünk lábunk. Nagyszerű tervek röpködtek a levegőben, de az apám csendet parancsolt.
- Ide hallgassatok, - azt mondja. - Nem szabad egy lépést se tenni, mert ez a vén betyár visszaforog, ha elindul, hogy nem megy e valaki utána. S ha meglát benneteket, lefekszik, és nem csinál semmit. Ezt csak úgy lehet meglesni, hogy mikor kibaktat a tanyából, ti fölmentek a padlásra, s onnét látcsővel figyelitek...
Harmadnap reggel, harmatmúlás után, ragyogó napsütésben, - mikor a nyulak már kihancúrozták magukat és aludtak, - előjött Mocskos a szekér alól; meghempergett, vakarózott, nyújtózott, ásított egyet, aztán kedélyes kocogással kiszaladt a tanyából...
A tanya szélén visszafordult, hogy nem figyeli e valaki; mert tudta tapasztalatból, hogy a nyúlfogdosás bűn, amiért egy marék sörét jár, puskából küldve a farába...
Mi gyerekek rohantunk idegesen a padlásra és csőre kaptuk.
Átugrotta az árkot, s már ott volt a földeken. Egy kicsit még megállt s tekintgetett, hogy merre induljon. Aztán ellódult egy friss szántáson menve, de folyton a tarlót nézte, s látszott, hogy onnét várja a pecsenyét...
Pár száz lépést kocogott így, a puha szántáson, ahol olyan zajtalanul lehet menni, hogy azt még a nyúl se hallja meg.
Egyszer csak hirtelen megállt: merően nézett egy irányba, magasan tartott fejjel, hegyesedő fülekkel.
- Nyulat lát! - ordítom lelkendezve, - mire az öcsém kikapja kezemből a látcsövet. Pofonok csengnek, sírás, rívás, de nem adja vissza...
- Oldalt fordul. Félkörben szalad, mint a bolond. Már kétszer fölbukott. Rögtön megcsinálja a félkört...
Megvan!
- Nézd a félkört, - hadarja a bátyám, - ahonnét elindult és ahol most áll. Húzd meg a szemeddel a két pont közötti vonalat; annak a közepe táján kell feküdni a nyúlnak...
- Nem látom! - makogja az öcsém, de abban a pillanatban a bátyám kikapja kezéből a látcsövet.
Most aztán ő diktál:
- Lefeküdt. A fejét előre nyújtja, a lábait maga alá húzva, mintha ugornék...
- De minek került akkorát? - kérdi az öcsém.
- Minek? Hát annak, - mondom - mert a szél, - onnét, ahonnét meglátta, - tőle a nyúl felé fujt. A nyúl hát a szagát is meg a közeledését is a zörgős tarlón már messziről észrevette volna. Most aztán, hogy az ellenkező oldalra került, a szél a nyúltól fuj őfeléje, s így a nyúl nem kaphat se szimatot, se zörgést...
- Megvan a nyúl, - lelkendezik a bátyám. - Ott fekszik, alszik, előtte vagy nyolcvan lépésre!
Most aztán Mocskos olyan arcátlanságot produkált, hogy még mi, gyerekek is elképedtünk tőle.
Amint egy szélroham jött, annak a suhogásában, zörgésében, zajában felpattanva, mint az őrült rohant előre. De abban a pillanatban, mint a szélroham gyengült, ledobta magát villámgyorsan a földre.
A harmadik szélroham után, a harmadik nekirugaszkodásra már ott volt négy öt méternyire az alvó nyúltól s mikor a szél ismét fölzúgott, fölállt, s most már szép lassan, óvatosan, lábujjhegyen, odasomfordált a nyúlhoz és megfogta.
A fölriadt nyúl nagyot rugott magán. Két hátulsó lába fent kalimpált a levegőben. Mert a nyakát fogta. Fehér hasa rémesen villogott a napfényben, de Mocskos ráhasalt - és megette...
Mikor az apámnak elreferáltuk, nevetett, meg a fejét csóválta.
- Nahát, - azt mondta aztán, - csak az menti meg, hogy már közel húsz éve szolgál. Sajnálom leveretni. De nyulat többet nem zabál...
- Szuhay! A Mocskos nyakába még ma egy rőfös koloncot!
Nagy bánat a kutya nyakában a kolonc. Olyasféle, mint az életfogytiglan tartó fegyház. Még talán az akasztófánál is cifrább!
Mert a koloncos kutya nem tud egyáltalában szaladni, csak úgy gyászinduló ütemére, lassan, óvatosan lépegetni. Mert az első lábai előtt, a földtől úgy négy ujjnyira, ott lóg keresztben a két három arasz hosszú gyalázatos kolonc, egy vízszintes léc, amiben, ha szaladni akar, összetöri az első lábait.
Ilyen utolsó sorsra jutott Mocskos, a tizenhárompróbás öreg komondor...
Reggeli után, amint ülünk az eperfa alatt, azt mondja az apám:
- Nézzétek már: Mocskos a szekér alatt megint nyalja a száját. Hát nincs azon a dögön kolonc?
- Dehogy is nincs, - mondja öreg Szuhay, aki pár lépéssel arrébb birkát nyúz.
- Meg köll nézni a száját, - mondja az apám.
Megnézzük, hát csupa vér meg nyúlszőr a pofája, de a kolonc - a nyakán...
Nézünk egymásra megnyúlt ábrázattal: - Hát ez meg hogy lehet? Hisz’ ha egyet ugrik, a kolonc kettétöri mind a két első lábát!
Szuhay mérgelődik. Apám földhöz vágja a szivarját:
- Hát hogy fogja meg? A ménkű csapna bele!
Meglestük ismét.
Hát amint elindult, szépen a szájába fogta a koloncot és akadálytalanul futott, ugrált, feküdt, kelt, csúszott, mert a koloncot, ami a lábát zúzta volna, a szájában tartotta...
- Ekkora gazság kíméletet érdemel, - mondta az apám. - Szuhay, vegye le róla a koloncot, nem fog ez már megjavulni úgy se, soha...
|
| |
|
[válaszok erre: #57]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 8. Elküldve:
2008-12-10 13:15:19 |
[20.] |
Fekete István: Gyeplő nélkül
...Az ember gumicsizmái elindultak a ketrec felé s Mackó farkcsóválva fogadta az ispánt, aki - bár ez szinte lehetetlen - még Móricnak, a gazdának is parancsolt.
-Hogy vagytok, Mackó?
Mackó elhúzta a száját, ami annyit jelentett:
-Köszönöm, csak megvagyunk.
-Megnézem a kölykeidet.
Az ispán kinyitotta a ketrec ajtaját, leguggolt és úgy hívogatta a kölykeket; de egyelőre csak Mackó hallgatott oda.
-Nem téged hívtalak - tolta félre az ispán a kutyát és elkapta a legközelebbi kis kutyát.
Mackó idegesen toporgott, a kölyök pedig ijedten lapult az ember kezében. Később keservesen nyüszíteni kezdett.
-Nem bántalak, te...- és letette a kölyket, mire Mackó megnyugodott, de azért ott állt, mint a zsandár.
Az ispán bement a ketrecbe, leült a szalmára és egyenként ölbevette a kiskutyákat. Mackó érezte már, hogy nincs baj, így leült ő is és csak akkor vették észre a gazdát, amikor az rájuk köszönt.
-Beszédet hallottam, mondom, benézek...
-Nézem ezeket a kölykeket - állt fel az ispán, akit bántott, hogy szinte játék közben lepték meg - egyet magamnak akarok.
-Gyengék még.
-Hát nem most. De ilyenkor már meglátszik, melyikből lesz valami.
-Amelyik először visszatalál a fészekbe.
-Igaza van.
Az ispán és a gazda összeszedték a kölykeket és kihordták őket egy halomba a járdára, aztán felálltak és nézték, mi lesz. Mackó izgatottan járt kölykei körül.
A kiskutyák szinte egyszerre indultak a ketrec felé, csak egy maradt ülve és vakaródzni kezdett. Aztán körülnézett és megszagolta a gazda csizmáját. A gazda lökött egyet rajta.
- Arra van az út, te buszma!
A kiskutya nem ment.
A gazda erre kézzel akarta terelni, mire a kis pamacs éretlen vékonyan morogni kezdett és beleharapott a gazda kezébe.
- Ez az - mondta az ispán, - míg a gazda az ujját szopogatta. - Jó fogas kutya lesz.
- Fene a taknyosát - mondta Móric - ezt majd eldugom az uraság elől, mert már a múltkor nagyon nézegette őket, hogy melyiket hová adja.
- Nem kell eldugni. Mondja, hogy ez ittmarad tenyésztésre.
- Igenis.
...
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 7. Elküldve:
2008-12-09 23:22:26 |
[21.] |
FEKETE ISTVÁN: HÚ
... A csendes beszédre a nagy, fehér komondor is kiballagott a kertbe, mert neki ehhez joga volt. Kiballagott, és gazdáját farkcsóválással üdvözölte, ami a baglyokat mérhetetlenül felingerelte.
A két nőstény leugrott a földre, és fújt, csak a hím tartott ki a szikladarabon, és szárnyát széttárva sziszegett a kutya felé, és csőrét csattogtatta.
Az ember mosolygott.
-Látod, Mackó, ezeknek mindenki ellenség. De majd megbarátkoznak veled is.
-Kivágom a szemed, ha közelebb jössz! - pattogott a hím.
-Nono - csóválta a farkát Mackó -, milyen mérgesek vagytok!
-Majd megismeritek Mackót is -mondta az ember. - Mackó jó fiú, nem bánt senkit és semmit, csak a fináncot nem szereti, a csendőrt és a kéményseprőt.
...
Mackó ebéd után aludni szokott. Természetesen Mackó máskor is aludt napközben - hiszen éjszaka nemigen pihent -, de rendszertelenül. Ebéd után azonban mindig aludt - ha ugyan meg nem zavarták-, s ilyenkor véres szemekkel, dühösen ébredt. Az egész udvar tudta, hogy ilyenkor Mackót nem jó háborgatni, mert Mackó nemcsak harapós kedvében van, de Mackó harap is.
De ezen a délutánon nem háborgatta Mackót senki. A tyúkok is szunyókáltak az istálló eresze alatt a porban, a malacok is aludtak az ólban, és még a verebek is csendben voltak az udvar bokrai között, mert Nerr, a karvaly az előbb vitte el az idei fiókát.
-Bokorba! Bokorba! - csiripeltek az anyák, de a fiú megrémült, felfelé repült, egyenesen a karvaly gyilkos karmaiba. Szinte úgy látszott, hogy oda is akar repülni...Aztán csak leejtette szárnyait, mert a tűhegyes karmok egész testét átjárták.
-Nem is szenvedett - gondolták volna az emberek, ha látták volna, de ezt nem lehet tudni, a fióka pedig már nem nyilatkozhatott.
Mackó persze fel sem ébredt a tragédiára, s amikor felébredt, meglehetősen értelmetlenül nézte véreres szemével a buta délutánt. Ez volt az az idő, amikor Mackó bárkibe belekötött volna, ha lett volna kibe, de mivel nem volt, csak felkelt, és mogorván kirázta a port a nyárra teljesen alkalmatlan bundából. Aztán ásított és nyújtózkodott, és Hú jutott eszébe, akinek kunyhóját a délelőtt üresen találta.
Mackót ez meglepte, és egy darabig tanácstalanul csóválta a farkát, aztán kiballagott az udvarba, ahol ismét a malacok között kellet rendet csinálni.
Mackó miután ezt is elvégezte, még dühös volt egy darabig, bár nem tudta, hogy a malacok ingerelték-e fel, vagy az, hogy Hú eltűnt. Újabban ugyanis többször meglátogatta a baglyot, aki ugyan biztosította, hogy még változatlanul utálja, de aztán mégiscsak elbeszélgettek azon a rövid nyelven, ami két ilyen nagyon különböző életű és felfogású lény között elképzelhető.
...
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 1051. Elküldve:
2007-08-28 12:36:16 |
[22.] |
Az unokatestvérem Jack Russele 3 éves, kb fél éves korától vakarózik. Csináltattak neki allergia tesztet (elég drága volt), kiderült, hogy allergiás rengeteg dologra, köztük olyanokra is, amivel még nem is találkozott. (Őzhús, paradicsom). Kapott gyógyszert, gyógytápot és ugyanúgy vakarózik tovább.
|
| |
|
|
[előzmény: (1040) Rácz Tamás, 2007-08-28 10:34:24]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 8704. Elküldve:
2007-08-28 12:30:57 |
[23.] |
Lunának ma is
|
| |
|
|
[előzmény: (8697) Husika, 2007-08-28 10:24:27]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 8703. Elküldve:
2007-08-28 12:28:29 |
[24.] |
Tudott valamit az öreg. 
|
| |
|
|
[előzmény: (8690) Rácz Tamás, 2007-08-28 08:04:17]
|
|
| Zöldfülű |
|
gubapumi
Tagság: 2007-05-17 13:59:44
Tagszám: #45086
Hozzászólások: 39
|
| 8689. Elküldve:
2007-08-27 20:56:30 |
[25.] |
Gondoltam! 
|
| |
|
[válaszok erre: #8690 #8693]
|
[előzmény: (8688) Husika, 2007-08-27 20:54:26]
|
|
| Zöldfülű |
|
|
