Drága Szucsika!

Elmúlt két éve és egy hónapja, hogy Mirácskát nekünk adtad! Sajnos nagyon be voltunk fogva, így nem tudtunk jelentkezni, de most itt vagyunk!
Hát sokat mesélhetnénk a kisasszonyról, rengeteget fejlődött, igazán nagyon jó kislány, okos és a legszuperebb házőrző, és őrző-védő kiskutya. Nem tesz különbséget, hogy kit kell védenie, mert mindhármunkat véd és őriz, de főleg engem. Néha "megengedi," hogy Fitoskát is babusgassuk, de figyel és készenlétben áll, hogy mikor kell beavatkoznia!
Fitoskával jól elvannak, bár néha Fitosnak terhére van, viszont jól megmozgatja a kis lustikát!
Ilyenkor látszik, hogy Fitos is milyen gyors tud lenni, ha muszáj neki. Különben nemigen rohangálna magától. Így viszont formában tartja őt a kicsi. Ez azért lássuk be, jót tesz neki is. Sajnos, a másokra felugrálásról még nem sikerült lebeszélni őt, ami elég kellemetlen a vendégeinknek,(pláne most nyáron, amikor mindenki csupasz lábbal van, amin fáj a kutyakarom!) bár ennek ellenére szereti őt mindenki. Apropó karom! Hát az még egy nagy feladat, levágni a karmát, mert nincs annyi juti falat, ami elég lenne hozzá. Őt nem lehet lefogni, a legkisebb erőszakos mozdulatra megmakacsolja magát és elkezd nagyon durván menekülni, akkor aztán jajj annak, aki megpróbálja lefogni!! A kullancs kiszedésnél is bebizonyitotta ezt. Apa véresen távozott a helyszínről! Általában az a tapasztalatunk, hogy szép szóval, kedveskedéssel mindent el lehet nála érni, vagy majdnem mindent, de nagyon stresszes lesz, ha le kellene fogni őt valamiért.
Különben pedig tündi-bündi és imádjuk őt!

Küldünk pár képet, és képzeld, nekünk is van egy csigusz-párunk, róluk is!

Sok puszi neked és a házad népének!

Attila, Márta, Fitoska, és Mirácska!