Kedves Csilla!
Majd minden nap megnézem a honlapodat és így naprakész vagyok a nálatok
történtekben. Olvastam, hogy Misha/Szotyi készült hozzád látogatóba.
Gondoltam, hogy jelentkezem és esetleg mi is meglátogatnánk, hogy apa és
fia találkozzanak, de sajnos az egész családot (menyem, fiam, gyerekek
egymás után) megtámadta a köhögős-lázas vírus, én meg csak jártam át a
gyerekekhez ápolni, főzni stb. Láttam a fényképeket a látogatásról és
nagyon örülök, hogy Misha ilyen jó családhoz került. Most már úgy
gondolom, hogy Gombóckáról is beszámolok, hiszen ő is nagyon jól van.
Februárban elmúlt egy éves és most már nagy fiúnak tartja magát, így
aztán mi vagyunk az utca réme, mert mindenkit és minden kutyát meg akar
támadni válogatás nélkül. A legjobb az volt, amikor egy berni pásztornak
akart nekiugrani, aki leült szép nyugodtan az én kis
hörgő-morgó-kipörgő lábu kutyámmal szemben és szabályosan kiröhögte.
Gombóc féltékeny, rosszabb mint egy pasi. Valamelyik nap átjött a
szomszédasszonyom beszélgetni. Kb. 10 perc után Gombóc leült elé és
elkezdett ugatni, úgy hogy nem tudtunk beszélgetni. Hiába utasítottam
rendre, egy pár perces nyugalom után újra kezdte a műsort. Egyébként ha
kettesben vagyunk otthon nagyon szófogadó, de az utcán valami átkattan
az agyában és rohanna világgá a kutyák után, hogy megkapja, megmorogja
őket. Azt hiszem nyáron majd elviszem egy iskolába, ahol egy kicsit
megtanítják neki amit egy ilyen kis kamasznak tudnia kell.
Egyébként imádjuk egymást, teljesen összeszoktunk, már azt is tudomásul
veszi, hogy reggel elmegyek dolgozni és kitörő örömmel fogad amikor
hazamegyek. Már csak ebben a hónapban dolgozom, május elsejétől főállású
nyugdíjas leszek.............