Kedves jó Mentorunk!
Az éjszakánk megint nyugodalmasan telt, Fitike egész éjjel a foteljában aludt, csak akkor ébredt fel, amikor mi.
Akkor aztán odajött hozzám, és volt akkora lamúr, hogy csak! Mintha régen nem láttuk volna egymást és nagyon
hiányoztunk volna egymásnak! Isteni dolog, amikor így ébred az ember, rögtön elfelejti, hogy milyen korán van
és milyen szívesen aludna még egy kicsit.
Apával hatalmasat sétáltak, hat órától fél nyolcig. Már majdnem el kezdtem izgulni, hol vannak ilyen sokáig. Ebből
kimaradtam, viszont addig takarítottam, elkészítettem a reggelit. Eléggé elfáradtak, úgyhogy némi reggeli után
(csak Attila evett, Fitos nem kért) azonnal elkezdte Apát csalogatni az ágyba, hogy ugyan pihenjenek már egy
kicsit. Most éppen azt teszik.
Találkoztak kutyákkal, játszott is velük, de Attila nem meri még elengedni addig, amíg biztos nem lesz abban,
hogy ha hívja, akkor visszajön. Ezt majd itt az udvarban kell majd begyakorolni. Tegnap még nem ment, mert
amikor a nagyi elment kikísértük mikor elindult a kocsival, mi elindultunk befelé, de hiába hívtuk, csalogattuk,
őfelsége úgy tett, mintha nem értené és csak ült a kapuban tovább. Szóval etéren még van mit tanulnunk.
Nem Fitosnak, mert ő neked szépen szót fogadott, hanem nekünk, hogy elérjük nála, hogy velünk is tegye ugyanezt.
Holnap már megyek dolgozni, hétköznap nem fogok tudni annyit írni, mint most, de ígérem, minden újdonságról
beszámolok majd és követem az eseményeket a fórumon.
Úgy érzem, hogy egy új családra tettem szert és ebben nem csak a Fitos van benne, hanem ti is. Tartozunk vala-
hová, és nem is akárhová, mert olyan emberek közé, akik úgy gondolkodnak és éreznek az állatokkal, mint mi.
A munka helyemen pl a kolleganőimnek nem mesélhettem a kutyámról, mert úgy néztek rám, mint egy ufóra,
sőt meg is mondták, nem értik, hogy egy normális nő hogy tud ilyen "nyűgöt" a nyakába venni. Mert hogy
szőrös meg koszos, meg pénzbe kerül. Gondolhatod mit gondolok én róluk?!
Most viszont igazolva érzem magam általatok. A fórumon mindig lehet vidám történeteket olvasni, és olyan
dolgokat, ami felmelegíti a szívemet!
Ezerszer is köszönöm mindnyájatoknak!
Sok Puszi Attila Márta és Fitos