Kedves jó Mentorunk!
Az éjszakánk megint nyugodalmasan telt, Fitike egész éjjel a foteljában aludt, csak akkor ébredt fel, amikor mi.
Akkor aztán odajött hozzám, és volt akkora lamúr, hogy csak! Mintha régen nem láttuk volna egymást és nagyon
hiányoztunk volna egymásnak! Isteni dolog, amikor így ébred az ember, rögtön elfelejti, hogy milyen korán van
és milyen szívesen aludna még egy kicsit.
Apával hatalmasat sétáltak, hat órától fél nyolcig. Már majdnem el kezdtem izgulni, hol vannak ilyen sokáig. Ebből
kimaradtam, viszont addig takarítottam, elkészítettem a reggelit. Eléggé elfáradtak, úgyhogy némi reggeli után
(csak Attila evett, Fitos nem kért) azonnal elkezdte Apát csalogatni az ágyba, hogy ugyan pihenjenek már egy
kicsit. Most éppen azt teszik.
Találkoztak kutyákkal, játszott is velük, de Attila nem meri még elengedni addig, amíg biztos nem lesz abban,
hogy ha hívja, akkor visszajön. Ezt majd itt az udvarban kell majd begyakorolni. Tegnap még nem ment, mert
amikor a nagyi elment kikísértük mikor elindult a kocsival, mi elindultunk befelé, de hiába hívtuk, csalogattuk,
őfelsége úgy tett, mintha nem értené és csak ült a kapuban tovább. Szóval etéren még van mit tanulnunk.
Nem Fitosnak, mert ő neked szépen szót fogadott, hanem nekünk, hogy elérjük nála, hogy velünk is tegye ugyanezt.
Holnap már megyek dolgozni, hétköznap nem fogok tudni annyit írni, mint most, de ígérem, minden újdonságról
beszámolok majd és követem az eseményeket a fórumon.
Úgy érzem, hogy egy új családra tettem szert és ebben nem csak a Fitos van benne, hanem ti is. Tartozunk vala-
hová, és nem is akárhová, mert olyan emberek közé, akik úgy gondolkodnak és éreznek az állatokkal, mint mi.
A munka helyemen pl a kolleganőimnek nem mesélhettem a kutyámról, mert úgy néztek rám, mint egy ufóra,
sőt meg is mondták, nem értik, hogy egy normális nő hogy tud ilyen "nyűgöt" a nyakába venni. Mert hogy
szőrös meg koszos, meg pénzbe kerül. Gondolhatod mit gondolok én róluk?!
Most viszont igazolva érzem magam általatok. A fórumon mindig lehet vidám történeteket olvasni, és olyan
dolgokat, ami felmelegíti a szívemet!
Ezerszer is köszönöm mindnyájatoknak!
Sok Puszi Attila Márta és Fitos

Szia Drága Csilla!
Csodás napunk volt ma is! Világpremier! Anyósom itt volt, akiről tudni kell, hogy szereti a kutyákat,
de csak gondoskodásban, szavakban. Az érintés már más tészta. Egyik kutyánkat sem érintette
meg soha. Viszont Fitosnak ő sem tudott ellenállni, össze-vissza babusgatta, sőt még puszit is
kapott tőle! Hát ő egy ilyen kislány, senki nem képes őt nem szeretni!
Nagyokat szaladgált a kertben ma, szép idő volt, sokat volt kint. Birtokba vette az egész kertet
amikor meg bent volt, akkor meg nagyokat aluszkált. Tényleg mindent megeszik, gond nélkül csak bírjam ki, hogy ne annyit adjak neki, amennyit ő szeretne! Mert a konyha ajtó nyitásáról mindig eszébe jut a kaja és már nyalja is a szája szélét.
A szomszéd kiskutyával újra találkoztak, most már nem félt annyira Fitostól, úgyhogy azt hiszem,
hamarosan haverok lesznek.
Mindenkit beenged a lakásba, üdvözöl, nem ugat meg senkit, de ha valaki elmegy, azt neki muszáj kikísérnie.
Szóval minden oké! A boldogságunk határtalan, minden percben hálát adunk a jóistennek, hogy hozzád vezérelt!
Csillám, kérlek, írd meg a fórumon, vagy itt nekem, hogy kb mikorra lehet számítani a regisztrációm élesítésére.
Szép jó éjszakát neked és védenceidnek!
Sok Puszi Attila Márta és Fitos

Szia Drága Csilla!
Megtörtént az első éjszaka, hát nem fogod elhinni, ki ébredt fel éjjel háromkor?! Nem, nem a Fitos! Ő békésen
aludt. Apa ébredt fel, aki azt mondta, hogy ő aztán nem fogja éjjel háromkor sétáltatni kutyát. A lelki ismerete
mégis felébresztette, mondván, ha Fitos ehhez szokott, akkor ezt be kell tartani.
Fitike is felébredt , de esze ágában sem volt, hogy menni akarjon akárhova is. Kicsit megbabusgattuk, aztán
otthagyott bennünket és elment tovább aludni. Egész éjjel egyszer sem kellett felkelni miatta, pedig számítottunk rá, hiszen mégiscsak idegen helyen van. Az éjszaka nagy részében kettőnk között aludt, csak akkor ment át a fotelba,
mikor Attis felébredt, utána.
Úgy tűnik, már kezdi belakni a lakást, mindenhol szeret pihenni csak egy helységben legyen velünk.
Most, mikor ezt írom, itt van a nappaliban az egyik fotelben. Tényleg nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kiskutyu,
semmi, de semmi gond vele, öröm viszont rengeteg! Az a gyönyörű pofija, ahogy ránéz az emberre, az valami
nagyon boldogságos! Reggel nagyot sétáltak Apával, most egy másik útvonalon, elmentek a játszótérre, sajnos
nem volt most kint kutya, de előbb-utóbb találkozik a társakkal. Mikor már hazafelé jöttek, hallottam, mert az
utca összes kutyája jelezte érkezésüket. Találkoztak egy idős nénivel, akinek nagyon tetszett, azt mondta
Attilának, hogy neki van két nagy kutyája, odaadná őket Fitosért. Attila válasza: hát még ha a házát is hozzá-
adná, meg még száz milliót, akkor sem gondolkodnék az ajánlaton. De tényleg, eddig bárki látta, mindenkinek
nagyon tetszett, nem mintha ez számítana, hiszen, ha nem lenne ilyen szép, akkor is imádnánk az egyéniségéért.
Mégis, örülünk neki, mert minél többen szeretik őt, annál jobb
neki, gondolom, bár nekünk a legfontosabb, hogy ő minket szeressen és ebben aztán nincs hiba!
Remélem ti is jól vagytok! Gondolom, hiányzik neked Fitos és ezt nagyon is megértem!
Figyelem majd a fórumot és ha már tudok ott jelentkezem.
Sok puszi neked és házad népének!
Attila Márta és Fitos

Drága Csilla!
Sajnos, még nem él a regisztrációm, így nem tudtam a fórumon írni, de nem bírom ki, hogy ne írjak neked az első közös napunkról.
Mikor elmentetek, Fitos sírt utánad, de ezért egy cseppet sem voltunk féltékenyek rád, sőt inkább csak megerősítette azt az érzésünket, hogy milyen jó helye volt nálad és milyen jó voltál hozzá, amíg nálad volt.
Mindenkinek bemutattuk a házban, és még Rózsikát is áthívtuk, hogy megismerje őt. Nagyon aranyosnak
és szépnek találta ő is. Fitos hozta a szokásos formáját, mindenkivel barátságos és kedves volt, pilllanatok alatt meghódított mindenkit. A kiskutyával a szomszédban szintén próbált volna barátkozni, de az egy kis félős egyke kutya, szinte soha nem lát más kutyát, úgyhogy a barátkozás nem sikerült még eddig.
Fitos, mikor látta, hogy az nem vevő az ő barátkozására, fogta magát és elvonult, mint egy királynő és
nem vett róla többet tudomást, viszont, mikor kimentek a lakásból, akkor utána ment.
Megvolt az első komolyabb séta is, jól felbosszantottuk a környék összes kutyáját, Fitoska egyetlen egyszer mondott csak annyit, hogy vak és kész, a továbbiakban nem fűzött több kommentárt a dologhoz.
Most már igazán kíváncsi lennék ennek az én kis drágámnak a hangjára! Nem nem és nem ugat meg senkit, pedig ma többen jöttek hozzánk, mint általában szoktak. Mindenki őrá volt kíváncsi.
Egyenlőre még nem találja a helyét, hol itt fekszik le, hol ott. Már feküdt vagy egy egész percig is az ágyán,
a foteljában, az ágyban és legtöbbször, most is, a kanapén. Követ minket mindenhova, mikor Attis kiment, hogy bezárja a Sápát, ő utána is sírt. Biztos, hogy nem fogjuk egyedül hagyni, valamelyikünk, vagy mindkettőnk mellette lesz mindig.
A vacsorát megette, sőt, mikor mi ettünk utána, akkor az is érdekelte, talán még ma kicsit elkényeztetjük,
de ígérem (csak tudjuk is betartani!) majd később következetesebbek leszünk és nem fogjuk kézből
etetni. Elmondanám, hogy őfelsége tizenkét kiló, úgyhogy muszáj lesz majd kicsit visszafogni az étvágyát.
Remélem egyetértesz ebben.
Mára most ennyi, holnap újra jelentkezünk. Sok puszi az egész családnak!
Attila, Márta és FITOS!

Kedves Csilla,

ahogy ígértük küldöm a képeket Diniröl,
akit imádunk mindketten, igazi kis családtag, aki mindig ottakar lenni, ahol történik valami,
mindig a központban. Nagyon kiváncsi kutyus, és emberközpontú,
ezért kapott egy hordozótáskát, hogy mindenhol velünk lehessen.
Nagyon édes ahogy kukucskál ki belöle és mindent megszemlél az üzletekben.
már találkozott a szüleim kutyáival is, kicsit morgott rájuk, de csak féltékenységböl.
A szörét muszály volt rövidre nyírni, mert a kutyakozmetikus szerint fakó volt neki és
vitaminhiányos. most vitaminos tápokat kap, hogy megerösödjön, és kezeltettük a
fülgyulladását is. Mindent összefoglalva nagyon szeret velünk lenni, sétälni,
kirändulni, kocsiban nem nagyon szeret utazni. de annál inkább kieröszakolja,
hogy ágyban aludhasson velünk.
két mailben küldöm a képeket róla, nem bántuk meg, hogy öt választottuk :)
Üdv,
Kata, István