Cukika nagyon jól érzi magát.
Teljesen elfoglalta a kanapét. Ja és a szőnyeget is. Ott szokott enni. Ha megérzi a kenőmájas illatát, vagy csak aprítunk valamit a főzéshez, a konyhában áll és söpör a farkával. Ha nem vesszük észre, reklamál, hogy kér Ő is. Már kitapasztaltuk, hogy mit nem eszik meg, de nem zavarja akkor is kér. Minden ételt megkostól amit mi is eszünk. Bár tudom, hogy nem lenne szabad így elkényeztetni. Van hogy csak a zacskó zörgést hallja, de már a konyhában van. A körmének kopogásával jelzi jöttét.
Reggelente amikor felkelünk felnéz kómás fejjel, majd visszafekszik. Amikor nagy nehezen előmászik a takarókból és párnákból épített fészkéből, akkorákat nyújtózik, hogy átéri a lakást. Az ujjait úgy széttárja, mint a csillag. Ilyenkor énekeljük neki a Csillag, csillag ragyogjál-t!
Imád köztünk aludni. Az egyikünket a hátával támasztja meg, a másikunkat pedig mind a négy lábával eltol magától. Már kiismertük a szokásait. Például fél a magasban (ölemben), a víztől, ha fürdeni kell, vagy hallja, hogy jön a locsoló kocsi, és a kutyáktól is fél. Néha engedi megszagoltatni magát, de részéről ennyi a társas élet. A macskákért viszont oda van.
Már teljesen összeszedte magát. Őszül a pofija és a nyakán a szőr.
Bocs, hogy eddig nem válaszoltam, de mindig elterveztem, hogy majd hétvégén írok és készítünk képeket, de mindig közbe szólt az élet.