Nem mi akartunk összeköltözni ilyen hirtelen, csak nem volt más megoldás.
Nem lesz olyan egyszerű.
Ja és örülök, hogy tetszenek a nevek. Nagyon sokat variáltam, hogy mi is legyen, de ezek olyan különlegesek és szép nevek, hogy igazán illenek hozzájuk!
Igen oda, de a kutyákat nem vittük, mert nincs olyan állapotú kerítés, hogy ne tudnának meglógni.
Na meg ott a corso is persze, aki nem könnyű eset. Én is tudok a fajtamentőkről, gondolkodtam is rajta, de egyenlőre várom, hátha jelentkezik érte a gazdája, hisz gondolom a környékben lakik. Ha meg nem, akkor felveszem a fajtamentőkkel a kapcsolatot, mert én már nem tudom őt is megtartani.
Cotonkák neve, pedig Magyarhegy Csillaga Aranyló Napsugár és Aranyalkony.
Ne haragudjatok, hogy megint eltüntem, csak időközben SOS-ben összeköltöztünk Erikkel!
Sőt még bővült a bandám is, találtam egy idős skót juhászt, magamhoz vettem ideiglenesen, mert féltem az utcán hagyni, nehogy elüssék, vagy ki tudja kik fognák be. Csak ráadásul kan, nekem meg van itthon 3 fiam is, ráadásul még tüzelő szukám is, úgyhogy had ne mondjam! Nagyon remélem, hogy mihamarabb jelentkezik a gazdi érte, de tartok attól, hogy a kora miatt kidobták. Olyan 10 év körüli már biztosan lehet, nagyon sovány, fogai is hiányosak már, meg nagyon rosszak...
Majd hozok az Öregúrról képeket!
Jövőhéten adom le az alombejelentőt, de nevek Sokkal nehezebb 2 kicsinek jó nevet adni, mint soknak. Fiúnál még mindig totál tanácstalanság, kislánynak Álomszép, Aranyalma, Angyalka...
Ajj nem tudom
Ja jelentkezők! Úgy szeretem őket, nem adom ám oda senkinek!
Másfél hete voltam Gyulán CAC kiállításon, bevolt nevezve Moncsi a tesótok, sejtettem is, hogy ott lesz, azért is akartam nagyon menni.
Tömegközlekedessél mentünk Erikkel (busz-vonat), elindultunk még reggel jó korán.
Az interneten olvastam, hogy Gyulavároserdőn lesz a kiállítás, kicsit furcsállottam is, mert máskor nem ott volt, Városerdőn meg életemben se voltam.
Hát meg is érkeztünk Erikkel a semmi közepébe, a nagy pusztaságba, ahol vonat is csak 2 óránként jár.
Kigyalogoltunk a főútra, az is volt röpke 2-3 km ( még azt tegyem hozzá, hogy Erik véraláfutásos bokával tette meg ezt a távot, mert előtte pér nappal csúnyán kifordult a bokája ) és onnan bestoppoltam magunkat vissza a városba!
Mire megérkeztünk a kiállításra, a Coton bírálata már lezajlott és Zsolték nem voltak már sehol! Pedig úgy megakartam nézni a kiscsajt, meg készíteni róla pár képet, hát nem jött össze! Arra is nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit mondtak a barna pigmentációjára....