Legalább jobb lesz a vasam! Egyszer véradáson mondta egy kolléga, hogy kéne ennem valami vasat. Mondom, eszek májkrémet. Mire a kolléga: Hát, ha szereted a csigát...
Nem csak puli bemutatón voltál? Arról nem volt szó, hogy kóstolók is lesztek... Mindig gondolkodtam azon, hogy lehet végigenni a listát... és ráadásul a végén emlékezni az elejére... Egyébként hagymás vért nem ettem még- nálunk a vér ment a véreshurkába
Ááá. már lejárt a szavatossági időm... Van ennek már úgy 12 éve... Egyébként az a botolós gyakorlat nagyon megtetszett- vettem is egy söprű nyelet és ketté is vágtam- merthogy párhuzamosan kell(ett) gyakorolni...
Engem vén fejjel vettek rá gyerekek, hogy menjek velük karate-edzésre. Első alkalommal, mikor bukfencezni kellett előre-hátra a parkettán, szó szerint az első előre próbálkozásnál becsapódtam. Aztán csak ültem és gondolkodtam, hogy hol is vagyok... Az edző meg rám szólt,hogy ne lazsáljak. Pedig, csak elfelejtettem bukfencezni és azon gondolkodtam. A következő edzésen valami zsámolyt kellett megcéloznom, a fele időben az egyik lábammal, a másik felében a másikkal. Bosszús voltam, miért nem mehetek küzdeni valakivel, mint a többiek. Aztán edzés végén alig bírtam hazamenni, olyan izomláz lett mk. csípőmben és combomban. A következő alkalommal nem volt ilyen lábemelgetés, hanem bottal gyakoroltunk. nagyon tetszett. De, hamar leállította a gyakorlást az edző- nem értettem miért, mikor olyan ménkű ügyesnek éreztem magam... Másnap már értettem- nem tudtam megtartani a tollat a kezemben, még egy nyomorult recept aláírása is rendesen megizzasztott...
Ma direkt figyeltem az aluljáróban- gondoltam művelődjünk! Az idős bácsika hegedült, mellette egy jólélek épp "számot rendelt". Mint kiderült, a Hegedűs a háztetőn híres dalát. Az első strófát a jólélek nem ismerte, azt eldajdajozta, hanem jött a második és rá is zendített: Temetném a munkát! ...
Majdnem felbuktam a lépcsőn, ahogy mentem felfelé és meghallottam... (Legtöbbször a jólélek hajlékony embertárs, aki képes egész nap állni kis papírral- szerintem reggeltől estig- hogy Éhezem. Köszönöm.)
Hát, lehet, hogy többen megálltak volna, de az is lehet, hogy mégsem. Az jutott eszembe, mikor felhívta egy "neves" kereskedelmi csatornától, hogy az aktuális szappanoperába adjak szakmai tanácsot, az egyik szereplő játékszenvedélyes lesz, de nem mondják meg a történetet, mert az titkos. Mondom, nem ismerem a sorozatot... Erre közölték, hogy de, hiszen ezt 2 millió akárhányan nézik. Mondom, akkor én a fennmaradó 7 millió valamennyihez tartozom...