Csipke csak olyan kutyákkal szeret ismerkedni, amik betartják az "illemszabályokat": nyugodt, nem tolakodó végigszimatolás, egymás közelében bóklászás, itt-ott "véletlenül" összetalálkozás. A nyomulós, játékosan ránehezkedő, harapdáló kutyákat utálja, megfeszül, morog rájuk, ha nagyon értetlenek, odacsíp. Az "illedelmesekkel" viszont kapható egy kis közös séta után kergetőzésre, játékra. Valamiért a yorkikért különösen odavan. Tüske, amilyen játékos fajta, és amilyen sokat játszott régen más kutyákkal válogatás nélkül, ma már magának valóbb, nagyon kevés kutyával hajlandó játszani. A nyomulósakat erélyesebben lerendezi, mint Csipke. Ő a domináns, de "illedelmes" kankutyákkal szeret barátkozni.
Összességében a hozzájuk hasonló, "nem érdekelsz, de látlak"-típusú kutyákkal jönnek ki legjobban. Velük később eleinte inkább kergetőzve, később akár birkózva, morogva is szívesen eljátszanak. De nem szoktam erőltetni, ha látom, hogy valamelyik kutya pl. suliban "nem az esete", akkor ráhagyom, odébb megyünk. És póráz nélkül jobb ismerkedniük, úgy tapasztaltam.
Ez szokott lenni a kezdők szmájlija: Ott van a második sorban. Ugye előnézetben mozdulatlan, így azt hinnéd, hogy egy feltartott hüvelykujj és egy vigyori fej, illene mondjuk egy vicces képre reagálásnál. Vagy észre sem veszed, hogy egymás mellett vannak, és vagy a feltartott hüvelykujjú kezet, vagy a zöld vigyori fejet akarod nyomni De jól írta Kati, az ilyen meglepiket elkerülheted, ha előbb megnézed őket mozgásban.
Én is úgy tanítottam a helyben maradást, hogy mikor visszamentem hozzá, akkor jutalmaztam. A megkerülést későbbre érdemes halasztani szerintem, mikor már nagyjából érti a feladat lényegét, mert fordulna veled együtt, hogy szemmel tartson. Illetve úgy könnyebb volt nekem, hogy ha nem szemből mentem vissza hozzá (egy-két lépésről), hanem szép lassan hátrafelé. Most is úgy csinálom a gyakorlás elejénél, mikor még nagyon túlbuzgó, hogy hiába megyek el egészen messze tőle, mielőtt visszaérnék, vagy két lépéssel előtte hátra fordulok, és úgy lépek mellé. Így nagyobb eséllyel marad a fenekén, nem ugrik fel örömében idő előtt Most már a házat is nyugodtan megkerülhetem, vagy séta közben eltűnhetek a szeme elől, nyugton marad. De ehhez elég sok gyakorlás kell, főleg, ha neked is ilyen ölbemászós, ragaszkodó kutyád van
Csipke ilyen volt december elején, mikor teljesen levedlett:
És ilyen május végén:
Tényleg sokat számít a szőr De hogy észrevetted a lábat az utolsó képen Nekem képről elég típusos mudinak tűnt, és ha csak a csigás szőr és a fehér szín miatt hitték kuvasz keveréknek, akkor valószínűleg tényleg mudi (keverék) lesz.
"Ügyes valamilyen kuvasz keverék lehet, mert picinyei kicsi kölykökként a fajtatiszta kuvaszkölykökre emlékeztettek."
http://allatok.info/animal.php?a=10428546 Jó lenne tudni a pontos méretét.
Én sem mondanám így képről álomszépnek, de ki tudja. Azért némi mudi jelleg szerintem van benne, igaz, mobilról másoltam be ezt még, de így gépról is olyasminek tűnik. Amúgy mintha farka sem lenne (vagy maga alá húzta). Legalább közvetítettként biztos elfér. Én csak úgy másolgatom ezeket, ha belebotlok, nem feltétlen mint mentenivalót, bár a kis "minimudi" Csele jó tipp volt, érte kapkodtak Róla nincs hír? Érdekelne, mi lett belőle.
Hát igen, egyrészt "gyúrni" kellett a WDS-re (bár már múlt év nyáron elkezdtük a bicikli mellett futást), de a fő ok inkább az, hogy sokkal jobban lefárad egy fél órás biciklizés során (pláne, ha viszem a frizbit is), mint egy másfél órás, nagyjából ugyanannyi kilométeres séta során. Elvégre az egész utat kocogva, vágtázva teszi meg. És nagy igazság, hogy a fáradt kutya a jó kutya
Valószínűleg mindenki kihasználta a vasárnapot egy hosszabb kutyasétáltatásra! Még mi is, pedig csepergett az eső. De a kutyák annál elevenebbek, minél hidegebb van Tegnap meg kocsi mellett-mögött futtatás volt a program, legalább most nem porzott a földút. De én Csipkével biciklivel is járok ki rendszeresen.
Igen, ezt is fogadd meg feltétlenül, én nem akartam ismételni Adriennt, de mikor akkor hagyod abba a játékot, mikor a lehető legjobban belelovagolta magát, akkor egy kis hiányérzet lesz benne, és alig várja a legközelebbi alkalmat.
Elküldve:
2013-06-03 16:35:04
Most már a házat is nyugodtan megkerülhetem, vagy séta közben eltűnhetek a szeme elől, nyugton marad. De ehhez elég sok gyakorlás kell, főleg, ha neked is ilyen ölbemászós, ragaszkodó kutyád van 
Azon viccelődnek, ahogy szegény kis árva Vackort éheztetik,majd kikötik, és milyen szomorú 
