"Denis Sanacore has recorded the soundtrack of TS Spivet himself at home in his living room unhooking the phone and muzzling his dogs.
He also performed the guitar and fiddle in all the tracks of the album."
Nálam a tetkós lány és a facebookos fiú zenéje 7, illetve 6 pontot ért, ez viszont már kivágta a biztosítékot. Így lehet hosszú, céltalan elektronikus zörgésekért (az úgynevezett trackek) fizetést felvenni. Annyira rossz, hogy simán díjesőt, de minimum jelöléseket fog kapni. Igazából az eleje még érdekes, de egyre unalmasabbá és ötlettelenebbé válik, félúton már kifejezetten idegesített. Szerintem ez a két fickó amúgy tehetséges zenész, ehhez képest az egész album egy gátlástalanul időt húzó szöszmötölés a "művészet" jegyében. Az pedig nem filmzene, hogy összezörgünk a stúdióban másfél-két órát, aztán megkeressük, mit és hová lehet utólag beilleszteni
10/5, sose halljam többet.
El nem tudom képzelni, ez a 2010-es játékscore hogy illeszkedik a Conan-univerzumba, de aki szereti a szimfonikusokkal (valódi, mégpedig a prágaiak) kombinált, ázsiai hatású zenét (taiko, erhu, shakuhachi stb.), annak ajánlom.
10/8
Nincs az ilyen véleménycserével semmi baj. Igazából én is kérdeztem már meg a kollégákat, meg talán itt is titeket, hogy ez és ez tényleg gáz zene, jól hallom-e? :)
Mondjuk ezek a stepesek már szerintem jól megélnek abból, amit csinálnak, szóval szerintem arra nincs mentség, hogy a világ egyik legismertebb filmzenei témáját más címmel, átdolgozva beillesztik. Érted: ha odaírja, hogy cover vagy mi ihlette, azt mondom, oké. De hogy fogom pölö a Gladiátor főtémáját, kiszedem belőle a nekem tetsző részt, kicsit elcsúsztatom a hangskálán és lelassítom/felgyorsítom, így játszom fel, aztán adok neki egy olyan címet, hogy Revenge of the Potato, arról attól még mindenkinek a Gladiátor fog beugrani.
Hát ez egy elképesztően hangulatos és kellemes zene. Christopher Young egyes countrys jellegű művei ilyenek, de főleg a Straight Story ugrott még be, bár annak mélységét mellőzi azért. A szerző egyébként egy gitáros, de nem a kukán dobolós jóember kategóriájából. :)
10/8
A Notre Dame-mal én is az írás hatására találkoztam először. és szerintem sokan mások is. Nem is tudom, hogy annak idején láttam-e a filmet. Úgy voltam a zenével addig, hogy na, Alan Menken, akkor ez egy musical, ahol még a bili is énekelve kéredzkedik ki vécére, erre még a dalok is jó, a score nem különben.
Vicces, hogy a korábbi hozzászólásodat akkor még nem is láttam, szóval nem arra rímelve raktam be a csibefutamosat, hanem néha megkeres levélben zenék kapcsán egy nem fórumozó olvasó, ez a szám meg tegnap jött, hogy mi a véleményem róla, ismertem-e. Nyilván nem ismertem (kerülöm ezeket, mint a pestist), bár ezt az emlegetett Bergersen-albumot meg fogom hallgatni kivételesen, mert az előző egész jó volt.
A Ranger épp készülőben van írásként, majd a kolléga kifejti bővebb véleményét, én egyszer hallgattam meg a score-t, úgy 8-at kapott, viszont engem idegesített benne a Vili beemelése, még ha oka is van. Gregus Peti említette egyszer, hogy sok hallgató biztos azt hiszi, Zimmer írta azt is.
De gáz, ami azon a három linken hallható, el is küldöm a fenti srácnak. Ilyenkor nem értem, mi vezérli a kreátorokat, ez nagyon kínos.
És szerintem ez az első zene, ahol a borító címlapján más neve is szerepel Debneyé mellett (additional music by Sebastian Arocha), szóval nem tudom, milyen mértékben Debney az album, ha ez így ki van emelve.
Neked a The Call egyébként hogy tetszett tőle? Elég őrült elektronika.
:))
Nem ismertem ezt, de kellemes. Aubry és Yann Tiersen között egyébként szerintem van egyfajta zenei közösség, csak Aubry gitárosabb, Tiersen meg kísérletezőbb.
Figyelem, kordokumentum következik, a szekrény mögé leesve találtam rá. Mármint nem én estem le, hanem ez a filmzene.netes szórólap volt ott. :)
Olyan 9 éves lehet.