Úgy tudom, megörökítette a saját kutyáját is Az erdő kapitányában.
Neki az élete során nagyon sok kutyája volt már gyerekkorától kezdve. De ha a bizonyítványa gyengébbre sikerült, és általában így volt, akkor azzal büntették, hogy elvették a kiskutyáját és elvitték a nagymamához. Ez így ment rendre, hogy a rossz bizonyítványért mindig a kutyát büntették, s a nagymamának egész kutyafarmja lett. Amikor összekerültünk, Attila akkor is akart valamilyen állatot és a sors úgy hozta, hogy kutyánk lett. Egy Airedale-terrier, aztán még egy és még egy. Ilyen volt az utolsó kutyánk is, a harmadik Csuváj. Ez volt mindegyiknek a beceneve. (Csuváj = légy résen! – lengyelül) Nyugodt, csendes és szeretetreméltó volt mind a három, de főként az utolsó Csuváj. Akkor jött az a gondolat, hogy ezt a kutyát valahogy meg kellene örökíteni. Attila ki is talált egy történetet, amibe a Csuváj emlékét beleszőtte. A baj az volt, hogy nehéz volt rajzolni a hosszú orra miatt. Hát szegény Csuváj sok gondot okozott a rajzolóknak, s néha igazán„különlegesre” sikeredett.